Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

434 Az országgyűlés képviselőházának 15 U. ülése- 1933 március 1-én, szerdán. Gr. Hadik János: T. Ház! A magam részéről, mint méltóztatnak tudni, a háború óta nem helyezkedtem egyoldalú ellenzéki álláspontra. Én azt tartottam, hogy az ilyen nehéz időkben ne abban merüljön ki az ellenzék egész munkássága, hogy kormányt akarjon buktatni, hanem azon munkálkodtam, hogy én is kivegyem részemet abból a nagy munkából, amelyet végeznünk kell az összesség érdekében és elsősorban a bajbajutott exis'ztenciák érdekében. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy merészkednék egy ember is Magyarországon reám azt mondani, hogy én valaha is demagógiát űztem volna vagy lázítottam volna. Ellenfeleimet idézem és ellenfeleimet hívom fel bizonyságul: bizonyíthatja a miniszterelnök úr elődje és a volt miniszterek, hogy éppen én voltam az, aki bíztam abban, hogy a kormány jóindulattal kezeli a nép széles rétegeinek érdekeit s én voltam, aki azt hangoztattam, hogy meggyőzéssel harcoljunk és ne ellenzékieskedjünk minden körülmények között, mert hiszen talán így tudunk több eredményt élérni

% Most is azt mondom, hogy nem vezéri dicsőségre kell pályázni, nem politikai és egyéni sikerekre, hanem amennyire csak lehet: eredményeket kell felmutatni a szegény nép érdekében. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) A miniszterelnök úr programmjában, amely már nagyon, sok ' oldalról bírálatban részesült, benne van az is, hogy nem akar lelkeken tiporni, hogy a miniszterelnök úr a közszabadságok híve és hogy mindenki szabadon gyakorolhatja jogait, (Kun Béla: Láttuk Mezőkeresztesen!) Tényleg azonban éppen ezeknek az ellenkezője történik. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) T. miniszterelnök úr, sok szó esik az egységespárt berkeiben is arról, hogy ne rontsuk le a tekintélyeket. Amellett vagyok én is, hogy ne rontsuk le a tekintélyeket, de kérdem, nem pusztul-e, nem romlik-e az a miniszteri tekintély, az a tisztviselői, hivatalnoki tekintély akkor, amikor azt látják, hogy a miniszterelnök úr maga is kijelentéseket tesz, amelyeket azonban nem tud betartani, amelyeknek éppen az ellenkezőjét csinálják a közigazgatási tisztviselők és a csendőrség. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol? — Kun Béla: Mezőkeresztesen legázolták a törvényt! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Hadik János; Hiába mondja a belügyminiszter úr, hogy minden egyes esetet kivizsgál és hogy neki az az álláspontja, hogy itt teljes szabadság legyen és hogy semmiféle brutalitás ne történjék. Amikor egy olyan egyszerű polgár fellép, a megválasztásának — mint amilyen én vagyok — politikai jelentősége, mint a miniszterelnök úr Debrecenben kijelentette, nincsen, — és én a magam részéről is azon az állásponton vagyok — ilyen erőszakos intézkedéseket tesznek, ennek van általános jelentősége. Nagy jelentősége van ennek a választásnak, hogy olyan emberrel kapcsolatban, akinek sok hibája van és lehet ugyan, de aki soha a törvényeket nem sértette meg, aki, amikor a legsúlyosabb helyzetben volt az ország, az ellenállás idejében, mindig törvénykönyvvel a kezében vívta a harcát, mondom, ha az ilyen ember megválasztása... (Folytonos zaj. — Kozma Jenő: Amikor kezében volt a hatalom, akkor levizsgázott! Akkor kellett volna rendet csinálni, 1918-ban! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gróf Hadik János: Kérek egy pár perc meghosszabbítást. Elnök: Mennyi időre méltóztatik kérni a meghosszabbítástí (Felkiáltások a baloldalon: Egy negyedórára! — Zaj.) Gróf Hadik János: Egy negyedórai meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak hozzá j árulni 1 (Igen! Nem!) Akik hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Szégyen! Gyalázat! Szégyeljéh magukat! Hallatlan! Hallatlan! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Felkiáltások a bal- és a szélsőbalollon: Pfuj, pfuj! Szégyen! Gyalázat! Gyerünk ki! — Zaj.) Újból kérem azokat a képiselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Folytonos zaj. — Friedrich István: Gyalázat! — Fáy István: A Lánchíd ne beszéljen!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. Herczegh Béla jegyző (számlálja a képviselőket. Közben a képviselők a bal- és a szélsőbaloldalról kivonulnak a teremből.) Huszonkettő! (A szónok leül.) Elnök: Most kérem azokat a képviselő urakat, akik a hosszabbítást nem adják meg, szíveskedjenek felálani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. Herczegh Béla jegyző (megszámolja a képviselőket.): Ötvenkettő! Elnök: Megállapítom, hogy a Ház a beszédidő meghosszabbítását nem adta meg. (Gr. Hadik János: Jele annak, hogy kellemetlen hallgatni azt, amit mondok! — Zaj.) A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Az igen t. képviselő úr közbekiáltás formájában azt mondotta, hogy nem akarjuk meghallgatni, amit el akart mondani. Felfogásom szerint — és ebben a felfogásban pártunk is osztozik — az interpelláció nem arravaló, hogy annak keretében költségvetési vitát méltóztassék folytatni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Sokkal drágább az ország ideje, semhogy általánosságban, konkrétumok nélkül — hangsúlyozom, hogy konkrétumok nélkül — lehessen a kérdéseket taglalni. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) A házszabályok szerint beadott interpelláció azt kérdezi tőlem, hogy mennyiben egyeztetem össze a Képviselőházban a választójoggal és a titkossággal kapcsolatban elmondott beszédemet a boldvaszilasi választás eseményeivel? Igen t. képviselő úr, a nemzeti munkatervben is, de az én beszédemben is világosan meg van állapítva, hogy én a titkos választójog elvi álláspontján vagyok és ebben az álláspontban az egész párt osztozik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt kérném azonban az igen t. képviselő úrtól, hogy alaposan méltóztassék elolvasni a kérdéses beszédemet, mert én abban a titkos és a nyilt választójogi rendszert állítottam egymással szembe és arra az elvi álláspontra jutottam, hogy a magam részéről — különben ez a pártnak egy régi határozata — a titkosság mellett vagyok, tehát a rendszerváltozás mellett a választójog terén. Mindaddig azonban, míg ez az új választójog a törvényhozás által el nem fogadtatik s az arra vonatkozó törvény meg nem alkottatik, a régi választási rendszerrel kell választatnom. Ez a mai törvényes hely-