Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 Ű. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 433 nyék ellen lázított volna egy ellenzéki képviselő, még nem hallottam konkrét adatot. Ha tehát ezt állítják, akkor az ilyen eseteket fel kell sorolni és be is kell bizonyítani. (Eckhardt Tibor: Ügy van! Nem szabad általánosítani! — Zsindely Ferenc: Hát az uradalmak terrorja?!) Az állami és társadalmi rend megbontására irányuló törekvésekkel szemben megvan a törvényes eljárásra az eszköz és azok ellen lehet és kell védekezni, (Eckhardt Tibor: Ügy van, el is kell járni!) egyébként nem lehet és nem szabad, különösen az ilyen válságos időben, amikor az ország ilyen bajban és nyomorúságban van, törvénytiprásokkal és erőszakkal akarni kormányozni, mert ez katasztrófához vezet. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zsindely Ferenc: Az uradalmak csinálták a legnagyobb terrort! — Rassay Károly: Miért nem adnak titkos szavazást? Ebben az esetben az uradalomnak nincs ereje. Akkor jó az uradalom, ha önök mellett van? — Lázár Miklós: Igáiban jó volt az uradalom! — Rassay Károly: Ne az uradalom döntse el a választást!) Éppen a mostani hatósági és kormánypárti terror bizonyítja azt, hogy a titkos választójogra szükség van, hogy a titkos választójog már nemzeti szükség. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a baloldalon.) Azoknak a konzervatív embereknek, akik aggódva látták és látják a titkos választójog behozatalát, kötelességük lett volna őrködni afelett, hogy a választások tiszták legyenek. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ha mindenki szabadon gyakorolhatja az ő polgári jogait, akkor, nem is követelnék olyan nyomatékosan és sürgősen a titkos választójogot, de a kormánypártnak és a hatóságoknak éppen ez az eljárása indít — azt hiszem — minden szabadságot és törvényt tisztelő magyar embert arra, hogy követelje a titkos válaszói jogot. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Benne van a nemzeti munkaervben! — Zaj a bal- és a jobboldalon. — Jáuossy Gábor: Meg is lesz! — Farkas István: Már tíz esztendeje hangoztatják, hogy meglesz! — Malasits Géza: Nem merik megcsinálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Négy év múlva evvel választanak! — Malasits Géza: Egy autóbuszba elférnek valamennyien, ahányan megmaradnak!) Gr. Hadik János: Már régebben megmondottam és bár nem szeretek jóslásokba bocsátkozni, mondhatnám, megjósoltam, hogy amikor az uralmon lévő párt a hitelét veszíteni fogja (Kun Béla: Máris elveszítette!) és nem tudja magát elszánni arra, hogy rendszerváltoztatást léptessen életbe, csak két út fog előtte állni. Az egyik út az, hogy a rendszer átmegy a legnyíltabb, a legbrutálisabb diktatúrába, a másik pedig az, hogy szélsőséges agitációval. a legszélsőbb irányzatot akarva túllicitálni, szerezzen magának népszerűséget. (Mozgás és zaj.) Ez utóbbit megpróbálták Debrecenben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon — Rassay Károly: Egy évvel ezelőtt ez volt a Programm! — Zaj.) Most tehát áttértek a nyilt diktatúrára. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen amikor minden törvényes jogától meg van fosztva a választóközönség, komédia a parlamentarizmus. (Tans a baloldalon. — Zaj jobb felől.) Ezt akarják elérni? (Zaj.) Le akarják járatni a parlamentarizmust, ami nehéz időkben az egyedüli biztosítószelep, amelyen a túlzások esetleg levezethetők. (Ügy van! balfelől ) Az az érzése annak a bajbajutott szerencsétlen népnek, hogy amíg az ő képviselője ott van a KépviKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII. selőházban, a törvényhozásban és szóvá teszi az ő bajait, az bizonyos megnyugvást jelent. (Ügy van! a baloldalon.) Nem azt vetem szemére a kormánynak ás a kormányt támogató pártnak, hogy nem folytatnak olyan politikát, amely általános boldogságot és jólétet hoz. (Mozgás.) Aki ezt ígérné a magyar népnek, azt szélhámosnak kellene minősíteni. (Ügy vau! Ügy van! — Tetszés a jobboldalon. — Kun Béla: Várják meg a mondat végét!) Ezt nem lehet ígérni, de egyet igenis elvárhatunk és ez az, hogy minden magyar ember összefogjon, a bajbaj tot t szegény emberekkel törődjék. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt csináljuk!) és a kormánynak kötelessége az egész közigazgatást arra beállítani, hogy különös atyai gondoskodással foglalkozzék a nép széles rétegeivel, nem pedig terrorral és erőszakkal és nem mindenféle protekciókat osztogatva, különféle kijárásokat eltűrve. (Igaz! Ügy van! balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Ez így van. Hogy a gazdasági helyzet milyen siralmas, azt magyaráznom nem kell, de éppen amint előbb mondottam, megfelelő gondoskodással, céltudatos gazdasági és pénzügyi politikával — amit én a magam részéről nagyon nélkülözök, most, amióta ezek a nagy ígéretek megtörténtek s a miniszterelnök úr az ő programmjában sok mindent beígért — mindenki joggal várja, hogy a segítés terén komoly intézkedések történjenek. Nem tartozom azok közé, — ezt megmondottam a Felsőházban is, amikor a kormány bevonult — akik azt követelik, hogy már másnap mindent megvalósítsanak, ami a programmban van, de már nagyon is sok idő .rnult el azóta és tulajdonképpen igazán komoly intézkedéseket az adóemeléseken kívül végrehajtva nem láttunk. (Felkiáltások balfelől: A szabadságjogok megszüntetése! — Zaj. — Rassay Károly: Még Kozma Miklós is tiltakozott ellene! Igaz, hogy azután megszavazta! — Zaj.) Még egy szemponttal kívánom támogatni fejtegetéseimet s ebből a tekintetből szintén a legnagyobb mértékben kárhoztatom ezt az erőszakosságot. Tudniillik el kell ítélnem azt az álláspontot, amelyet a miniszterelnök úr is magáévá tett, hogy ne kritizáljunk, hanem fogjunk össze a nemzeti egység jegyében. Hát az összefogás nagyon szép gondolat, de ha a miniszterelnök úr úgy érti az összefogást, hogy csináljátok azt, amit én akarok, különben pedig hallgassatok, hát ilyen összefogásra nem kapható a nemzet. (Nagy zaj.) Itt olyan összefogásra, olyan közös munkára van szükség, amelynek segítségével igyekeznünk kell ezen a nagy, nehéz válságon a szegény nép széles rétegeit átsegíteni s az önálló exisztenciákat megmenteni a bukástól, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hova jutunk, ha minden iparos kénytelen iparigazolványát visszaadni, vagy kivándorolni, avagy beállani napszámosnak, és ha a kisgazdatársadalom egy nagy része alól kihúzzák a földet, s elárverezik a feje felől a házat, ha dobra kerül a kisgazdák birtoka és az a ház, amelyben ősei is laktak, ha az árverési hiénák potom áron összevásárolják mindezt? Ezek ellen méltóztassanak erőszakosan fellépni. (Ügy van! Ügy! van a baloldalon és a szélsőbaloldalon, — Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Gr. Somssich Antal: Ne csak a húsosfazék tartsa össze a társaságot! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Ne azokkal szálljanak szembe, akik a nép jogos igényeiért szállnak síkra. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! 63