Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
432 Az országgyűlés képviselőházának métlem azt, hogy igenis, a legnagyobb erélylyel üldözök minden olyan törvénytelenséget vagy visszaélést, amely a publikum brutalizálásat vonja maga után és a jövőben is a legnagyobb készséggel állok mindenkinek rendelkezésére, sot kérem is a támogatását abban a tekintetben,, hogy ha ilyen tünetek előfordulnak, azok elfojtásában és megakadályozásában segítségemre legyenek. Kérem a válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szo. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Amit a belügyminiszter úr elmondott, az nem új. Ehhez hasonló t kijelentéseket néhány hónappal ezelőtt mar hallottunk és éppen az előbb felsorakoztatott esetek igazolják azt, hogy a belügyminiszteri kijelentéseknek hinni nem lehet. Miután ismételten csak ígérettel állunk szemben, éppen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a belügyminiszter úr válaszát tudomásul vegyem, annál kevésbé, mert az esetleg később megindítandó vizsgálatnál a belügyminiszter urat, vagy megbízott közegeit félrevezetik, hiszen egészen kétségtelen, hogy az ilyen csendőri bántalmazásoknál tanuk nincsenek, (Farkas István: Orvosi bizonyítvány azonban van!) csak az szokott jelen lenni, akit bántalmaznak és a hatósági közeg, a csendőr vallomása pedig a polgári egyén, a sérülést szenvedett egyén vallomásánál sokkal többre van becsülve. Éppen ezért félő, hogy ezek a vizsgálatok nem vezetnek arra az eredményre, amely eredményt mi akarunk. Mi főként azt akarjuk, hogy az ilyen brutalitások végre teljes egészükben szűnjenek meg. Ezek pedig csak úgy szűnhetnek meg, ha nem vizsgálódások folynak, hanein végre azok, akik ilyen brutális bántalmazásokat elkövetnek, méltó büntetésben részesülnének. Ha csak egyszer hallottuk volna, (vitéz KeresztesFiseher Ferenc belügyminiszter: Hallhatták többször, nem egyszer!) hogy csendőrt áthelyeztek volna, vagy kissé megdorgáltak volna, valószínűleg nem mernének bátorságot venni, hogy a belügyminiszteri kijelentés után rövid néhány héttel újabb bántalmazásokat kövessenek el. Ismétlem, miután a miniszter úr válasza csak olyan ígéret, amilyet már hallottunk, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a vallaszt tudomásul vegyem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igent Nem!) _ A Ház a választ tudomásul veszi. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Következik Hadik János gróf képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció vitéz Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök úrhoz: Mennyiben tudja a miniszterelnök úr öszszeegyeztetni a bodvaszilasi választáson történt hatósági terrort, túlkapásokat, választási törvénysértés eket azokkal a kijelentésekkel, amelyeket kormányrajutásakor a polgári jogok szabad érvényesüléséről tett? Gr. Hadik János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Hadik János: T. Ház! (Halljuk! Haltjuk!) Nem annyira az én választásomon történtekről és az ottani eseményekről akarok 5 $, ülése 1933 március 1-én, szerdán. itt szólam, mint inkább le akarom vonni ennek a választásnak tanulságait. Amikor híre járt annak, hogy abban a kerületben, amelyet régente évek hosszú során át képviseltem, igenis, a választóközönség tekintélyes része bizalmával felém fordult, úgyhogy a jelöltséget el kelett fogadnom, máris megindult annak hangoztatása, hogy ez megzavarja a, járás békéjét, ez véres harcra fog vezetni. (Zaj és derültség a baloldalon. — Zsindely Ferenc: Ki mondotta ezt?) Az az eljárás, amelyet a kerületben követtek, tulajdonképpen rávilágít az egész választási rendszerre és a kormány politikájára, amelyet a választásoknál gyakorolni szokott. Amikor ez a választás megindult, nyilvánvaló volt, hogy mindenféle erőszakos eszközzel akarnak dolgozni. Ebben a kerületben, amellyel én évek hosszú során át összeforrtam, nagyon nehéz volt bemagyarázni azt az általánosan hangoztatott elvet, amelyet most a túloldalról annyiszor hangsúlyoznak, hogy minden ellenzéki megmozdulás a nemzeti egységet fenyegeti, hogy forradalmi hangulat van, (Malasits Géza: Gróf Hadik, mint forradalmár!) hogy lázítanak, demagógiát fejtenek ki. Hát t. miniszterelnök úr, demagógiát az fejt ki, aki lábbal tiporja a törvényt. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A beszédekbe igyekeznek téves értelmet belemagyarázni, hogy oda lehessen hívni a csendőröket, akikre nincs szükség abban a kerületben, a csendőröket, akik zaklatják a szavazókat. A jegyzők rávoltak szabadítva a szavazókra, mindenféle fenyegetésekkel, itatással és etetéssel próbálták őket megtéveszteni (Zaj.) és terrorizálni a választóközönséget. (Griger Miklós: Ügy volt!) A választóközönség erre az eljárásra megadta a választ. Amennyire felháborító yollt a hatóságok erőszakos eljárása, annyira lélekemelő volt a sokat szenvedett ézegény magyar népnek, a becsületes viselkedése (Ügy van! a baloldalon.) s az az önérzete, amellyel kitartott saját elvei mellett. (Eckhardt Tibor: Hősiesen! — Griger Miklós: A főszolgabíró volt az, aki ott igen gyászosan viselkedett! — Fáy István: A képviselő úr ne beszéljen! — Griger Miklós: Basákat nem fogunk tűrni, a főszolgabírót mi fizetjük!) Ilyen helyzetben, azt hiszem, még nem volt az ország, hogy különösen azok a jegyzők, akiket a községek fizetnek azért, hogy az ország szolgái legyenek, — természetesen figyelembevéve mindig a törvény előírásait — legyenek az urak, hogy basáskodjanak és kényszerítsék a választókat oda szavazni, ahová őket a felsőbb parancs utasítja. (Zsindely Ferenc: Ki utasítja?) Nem értem a közbeszólásokat. (Zsindely Ferenc: Oda szavaztak, ahová akartak! — Madai Gyula: Igen, ez így van! — Zsindely Ferenc: Látszik az eredményből! — Brogli József: Ennél tisztább választás nem kell! — Jánossy Gábor: Felsőbb parancs nem volt! — Fáy István: Méltóztassék konkrét dolgokat mondani!) Vessünk véget már egyszer annak az ámításnak, hogy Magyarországon szükség van az erőszakra, hogy szükség van mindenféle terrorisztikus intézkedésekre, mert itt egy olyan ellenzékkel állunk szemben, amely demagógiával és lazítással dolgozik. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez olyan súlyos vád, amelyet szó nélkül hagyni nem lehet. A magyar ellenzéknek esetleg lehetnek egyes tagjai, akik vidéken^ talán kicsit túloznak, talán túlmennek a határon, hisz ez mindig megtörtént, (Zaj és mozgás a jobboldalon.) de arra, hogy a törve-