Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

432 Az országgyűlés képviselőházának métlem azt, hogy igenis, a legnagyobb erély­lyel üldözök minden olyan törvénytelenséget vagy visszaélést, amely a publikum brutalizálá­sat vonja maga után és a jövőben is a legna­gyobb készséggel állok mindenkinek rendelke­zésére, sot kérem is a támogatását abban a te­kintetben,, hogy ha ilyen tünetek előfordulnak, azok elfojtásában és megakadályozásában se­gítségemre legyenek. Kérem a válaszom tudo­másul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szo. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Amit a bel­ügyminiszter úr elmondott, az nem új. Ehhez hasonló t kijelentéseket néhány hónappal ez­előtt mar hallottunk és éppen az előbb fel­sorakoztatott esetek igazolják azt, hogy a bel­ügyminiszteri kijelentéseknek hinni nem lehet. Miután ismételten csak ígérettel állunk szemben, éppen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a belügyminiszter úr vála­szát tudomásul vegyem, annál kevésbé, mert az esetleg később megindítandó vizsgálatnál a belügyminiszter urat, vagy megbízott köze­geit félrevezetik, hiszen egészen kétségtelen, hogy az ilyen csendőri bántalmazásoknál ta­nuk nincsenek, (Farkas István: Orvosi bizo­nyítvány azonban van!) csak az szokott jelen lenni, akit bántalmaznak és a hatósági közeg, a csendőr vallomása pedig a polgári egyén, a sérülést szenvedett egyén vallomásánál sok­kal többre van becsülve. Éppen ezért félő, hogy ezek a vizsgálatok nem vezetnek arra az eredményre, amely eredményt mi akarunk. Mi főként azt akarjuk, hogy az ilyen brutali­tások végre teljes egészükben szűnjenek meg. Ezek pedig csak úgy szűnhetnek meg, ha nem vizsgálódások folynak, hanein végre azok, akik ilyen brutális bántalmazásokat elkövet­nek, méltó büntetésben részesülnének. Ha csak egyszer hallottuk volna, (vitéz Keresztes­Fiseher Ferenc belügyminiszter: Hallhatták többször, nem egyszer!) hogy csendőrt áthe­lyeztek volna, vagy kissé megdorgáltak volna, valószínűleg nem mernének bátorságot venni, hogy a belügyminiszteri kijelentés után rövid néhány héttel újabb bántalmazásokat kövesse­nek el. Ismétlem, miután a miniszter úr válasza csak olyan ígéret, amilyet már hallottunk, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a val­laszt tudomásul vegyem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igent Nem!) _ A Ház a választ tudomásul veszi. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Következik Hadik János gróf képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felol­vasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpel­láció vitéz Gömbös Gyula m. kir. miniszter­elnök úrhoz: Mennyiben tudja a miniszterelnök úr ösz­szeegyeztetni a bodvaszilasi választáson tör­tént hatósági terrort, túlkapásokat, választási törvénysértés eket azokkal a kijelentésekkel, amelyeket kormányrajutásakor a polgári jo­gok szabad érvényesüléséről tett? Gr. Hadik János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Gr. Hadik János: T. Ház! (Halljuk! Halt­juk!) Nem annyira az én választásomon tör­téntekről és az ottani eseményekről akarok 5 $, ülése 1933 március 1-én, szerdán. itt szólam, mint inkább le akarom vonni en­nek a választásnak tanulságait. Amikor híre járt annak, hogy abban a kerületben, amelyet régente évek hosszú so­rán át képviseltem, igenis, a választóközön­ség tekintélyes része bizalmával felém for­dult, úgyhogy a jelöltséget el kelett fogad­nom, máris megindult annak hangoztatása, hogy ez megzavarja a, járás békéjét, ez véres harcra fog vezetni. (Zaj és derültség a balol­dalon. — Zsindely Ferenc: Ki mondotta ezt?) Az az eljárás, amelyet a kerületben követtek, tulajdonképpen rávilágít az egész választási rendszerre és a kormány politikájára, amelyet a választásoknál gyakorolni szokott. Amikor ez a választás megindult, nyilvánvaló volt, hogy mindenféle erőszakos eszközzel akarnak dolgozni. Ebben a kerületben, amellyel én évek hosszú során át összeforrtam, nagyon nehéz volt bemagyarázni azt az általánosan hangoztatott elvet, amelyet most a túloldalról annyiszor hangsúlyoznak, hogy minden ellen­zéki megmozdulás a nemzeti egységet fenye­geti, hogy forradalmi hangulat van, (Mala­sits Géza: Gróf Hadik, mint forradalmár!) hogy lázítanak, demagógiát fejtenek ki. Hát t. miniszterelnök úr, demagógiát az fejt ki, aki lábbal tiporja a törvényt. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A beszédekbe igyekeznek téves értelmet belemagyarázni, hogy oda lehessen hívni a csendőröket, akikre nincs szükség abban a ke­rületben, a csendőröket, akik zaklatják a sza­vazókat. A jegyzők rávoltak szabadítva a sza­vazókra, mindenféle fenyegetésekkel, itatással és etetéssel próbálták őket megtéveszteni (Zaj.) és terrorizálni a választóközönséget. (Griger Miklós: Ügy volt!) A választóközönség erre az eljárásra megadta a választ. Amennyire felháborító yollt a hatóságok erőszakos eljárása, annyira lélekemelő volt a sokat szenvedett ézegény magyar népnek, a becsületes viselkedése (Ügy van! a baloldalon.) s az az önérzete, amellyel kitartott saját elvei mellett. (Eckhardt Tibor: Hősiesen! — Griger Miklós: A főszolgabíró volt az, aki ott igen gyászosan viselkedett! — Fáy István: A képvi­selő úr ne beszéljen! — Griger Miklós: Basákat nem fogunk tűrni, a főszolgabírót mi fizetjük!) Ilyen helyzetben, azt hiszem, még nem volt az ország, hogy különösen azok a jegyzők, akiket a községek fizetnek azért, hogy az ország szol­gái legyenek, — természetesen figyelembevéve mindig a törvény előírásait — legyenek az urak, hogy basáskodjanak és kényszerítsék a választókat oda szavazni, ahová őket a felsőbb parancs utasítja. (Zsindely Ferenc: Ki uta­sítja?) Nem értem a közbeszólásokat. (Zsindely Ferenc: Oda szavaztak, ahová akartak! — Ma­dai Gyula: Igen, ez így van! — Zsindely Fe­renc: Látszik az eredményből! — Brogli József: Ennél tisztább választás nem kell! — Jánossy Gábor: Felsőbb parancs nem volt! — Fáy Ist­ván: Méltóztassék konkrét dolgokat mondani!) Vessünk véget már egyszer annak az ámí­tásnak, hogy Magyarországon szükség van az erőszakra, hogy szükség van mindenféle ter­rorisztikus intézkedésekre, mert itt egy olyan ellenzékkel állunk szemben, amely demagógiá­val és lazítással dolgozik. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez olyan súlyos vád, amelyet szó nélkül hagyni nem lehet. A magyar ellen­zéknek esetleg lehetnek egyes tagjai, akik vi­déken^ talán kicsit túloznak, talán túlmennek a határon, hisz ez mindig megtörtént, (Zaj és mozgás a jobboldalon.) de arra, hogy a törve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom