Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
428 Az országgyűlés képviselőházának nyit belterületen fizetnek. Ez a legújabb rendelkezés. De az igazságos és végleges megoldás nem ez volna, mert ahogy Krisztus után j 927-ig megvoltak a tanyák kéményseprő nélkül, úgy meglennének továbbra is. Sokkal jobban tud vigyázni a háziasszony arra a nyitott kéményre, (Jánossy Gábor: Igaza van!) amely nem vonható egyenlő elbírálás alá a városi beépített kéményekkel. A háziasszony sokkal jobban tisztán tudja tartani ezt a nyitott kéményt és sokkal óvatosabban is bánik vele, mint a kéményseprő. Egész felszólalásom azért történt, mert legutoljára a kereskedelmi minisztérium részéről megjelent egy rendelkezés, amely újra vissza akarja állítani a régi állapotot, amikor a tanyákon mindenütt kötelező volt a kéményseprés, holott háromesztendős küzdelem után eljutottunk odáig, hogy leglább a tanyák egy része .mentésittetett a kéménysepréstől. Az én kerületemben a lakosságnak pontosan ötven Nzázaléka nem fizet kéményseprési adót, a másik fele fizet. Ezeken az anomáliákon azután nemhogy úgy segítene a minisztérium, hogy sehol sem kér kéményseprési adót, hanem a következő érdekes rendelkezést adja ki, amelyet legutóbb, pár hónapja, Békés vármegye törvényhatóságához intézett (olvassa): «Megfontolandó volna, nemi lehetne-e a tanyai külterületi részek közül még oly külterületi részeket is kötelező seprés alá vonni, (Derültség a középen.) amelyek a kötelező seprés alól kivonattak, tekintettel arra, hogy a legutóbbi rendelkezés szerint ugyanannyit fizetnek a külterületen a kéményért, mint a belterületen. {Jánossy Gábor: Kevesli a 35.000 pengőt a kéményseprő! Azt, amiből harminc család megél.) Arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, ne engedje életrekelni azt a szellemet, amelyet az utóbbi időben már sikerült visszaszorítani, (Ügy van! a. középen.) mert a legtöbbször minden ellenszolgáltatás nélkül fizetett tanyai kéményseprési díj jogosan kelti a tanyai lakóban azt az érzést, hogy velük az államhatalom nem törőidik, (Jánossy Gábor: Igazságtalan!) ez pedig nem lehet sem célja, sem érdeke a kormányzati rendszernek. Tisztelettel elfogadom az elnöki napirendi indítványt. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 ? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak multévi november hó 80-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő az országgyűlés 1932. évi november hó 30-án tartott ülésében Demecser községben a Független Kisgazda és Polgári Párt tagjai pártéletének akadályozása tárgyában az összkormányhoz interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges írásbeli válaszom a következő: Ténybeli adatok egyáltalán nem igazolták, hogy a kemecsei járás főszolgabírója megakadályozná azt, hogy Demecser községben a Független Kisgazda és Polgári Párt párthelyiséget tarthasson fenn. Igaz ugyan, hogy a közigazgatási hatóság nem járult hozzá ahhoz, hogy a párt demecseri csoportja az egvik helybeli orvos lakásán, majd pedig egy oly helyiségben működjék és tartsa pártértekezleteit, amely konyhára nyílik, külön bejárata nincs, 54. ülése 1933 március 1-én, szerdán. j emellett földes, padozatlan s ennélfogva úgy közrendészeti, mint közegészségi szempontokból is kifogás alá esett, de ezt a közigazgatási hatóság éppen közérdekből és kötelességszerűen tette. Időközben Juhász Pál ottani vendéglősnek az italmérési helyiség mellett lévő udvari szobája használatát a közigazgatási hatóság múlt év december 7-én már engedélyezte a kívánt célra s így ez ügyben további intézkedésre szükség nincsen. Kérem, méltóztassék ezt az összkormány nevében adott válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1933. évi február hó 22-én. vitéz Keresztes-Fischer s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen, tehát következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásulvenni? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Szeder Ferenc képviselő úrnak múlt évi november hó 30-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «T, Képviselőház! Szeder Ferenc országgyűlési képviselő által az országgyűlés 1932. évi november hó 30-án tartott ülésében a Népszava árusítási igazolványa kiadásának és az utcai árusítás akadályozása tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges írásbeli válaszom a következő: A «Népszava» című politikai napilap éppen olyan hatályú, az egész ország területére érvényes utcai terjesztési engedélyt élvez, imint bármelyik más politikai napilap. Külön árusítási engedélyeket a vidéki közigazgatási hatóságok egyáltalán nem adhatnak s így oly utasítás kibocsátásának, hogy a közigazgatási hatóságok a «Népszava» utcai árusításához engedélyt adjanak, törvényes alapja nincsen. A közigazgatási, helyesebben elsőfokú rendőri hatóságok hatáskörébe a sajtótermékek utcai árusításával foglalkozó egyének részére •a törvényben előírt rendőrhatósági igazolványok kiállítása tartozik csupán. Ezeknek az úgynevezett ujságelárusító igazolványoknak az ügye nem az egyes lapoknak, tehát nem az árusítani kívánt sajtótermékeknek az ügye, hanem kizárólag azok ügye, akik ily igazolvány kiadását saját személyükre kérik, hogy létfenntartásukról az újságok utcai árusítása révén gosdoskodhassanak. Ügy maga a sajtótörvény, mint az annak végrehajtása tárgyában kibocsátott hatályos rendeletek bizonyos kizáró okokat állítanak fel, amelyek alapján egyesektől az igazolvány kiadását a rendőri hatóságok megtagadhatják, vagy a (kiadott igazolványokat megvonhatják. A rendőri hatóságoknak ily intézkedése tehát nem az utcai terjesztésre, a felsőbb hatóság részéről engedélyezett sajtótermék (lap) ellen irányul, hanem kizárólag az utcai árusítással foglalkozók, illetve az ezzel a foglalkozással létfenntartásukat biztosítani szándékozók ellen. Az interpellációban panaszolt esetek mindegyikét kivizsgáltam. Legnagyobb részük azon alapszik, hogy a panaszttevők a sajtótermékek utcai terjesztését szabályozó rendelkezéseket nem ismerik, másrészük pedig érdembeni jogorvoslat alatt áll, miért is a konkrét
