Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 esetekre részletesebben kitérni nem szándékozom. r Az újságok utcai darusítására jogosító es személyre szóló újabb rendőrhatósági igazolványok kiadásának megtagadása egyáltalában nem lehet akadálya a kolportázsjog érvényesítésének, mert — amint arra egyébként az idevonatkozó jogszabályok végrehajtása tárgyában kibocsátott 15.900/1920. B. M. számú rendelet nyomatékosan reá is mutat — a fennálló jogszabályok értelmében az ily igazolvánnyal már ellátott ujságelárusító tetszése szerint vállalkozhatik mindazon sajtótermékek utcai terjesztésére, amelyeknek érvényben lévő hatósági terjesztési engedélyük van, csupán arra van kötelezve, hogy igazolványába az elsőfokú rendőri hatóságnál címük szerint bevezettesse azokat a sajtótermékeket, amelyeknek a terjesztésére vállalkozott. Az ily kérelem teljesítése meg nem tagadható s ha mégis megtagadtatnék, módjában áll az illető uj ságelárusítónak a törvényben előírt jogorvoslatok kihasználása. Egyébként annak az illusztrálására, hogy a hangoztatott panaszok mennyire megbízhatatlanok, közülük csupán egy esetet kívánok kiemelni. Az interpelláció szerint egy vidéki kereskedő trafik- és italmérési engedélye azért vonatot meg, mert üzletében a Népszava című lapot árusította. Az interpellációban a kereskedőnek még a neve is tévesen van említve, amennyiben az illetőt nem Gyenis Lajosnak, hanem Gyenis Bélának hívják. Ez a Gyenis Béla a kaposvári pénzügyigazgatóság 29.217/

VII. 1930. számú iratai szerint a Som községben volt vegyeskereskedői üzletére kiadott italmérési engedélyéről lemondott s üzletét 1930. évi augusztus 11. napján beszüntette. Ugyancsak lemondás^ folytán töröltetett nevezettnek dohányeladási engedélye is, a pénzügyigazgatóság 1930. évi 27.205. számú iratai szerint. Ezekből megállapíthatóan nevezettnek engedélyei nem vonattak meg — ő azokról ipa Horel Jakab javára mondott le, aki utóbb az engedélyeket meg is kapta — s így ez az ügy a Népszava árusításával kapcsolatba nem is hozható. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Keresztes-Fischer s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Dinich Ödön képviselő úrnak ez év február 1-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli választ felolvasni. Herczeg Béla jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! Dinich Ödön országgyűlési képviselő úr folyó év február hó 1-ső napján interpellációt intézett hozzám, amely interpellációban a képviselő úr szóvá tette azt a körülményt, hogy a Budapesti Helyiérdekű Vasút Részvénytársaságnál 160 olyan napibéres áll alkalmazásban, akiknek három évet meghaladó kifogástalan szolgálati ideje van, s akiket az ^érvényben álló «illetményszabályzat» mdelkezései szerint ez alapon évi fizetéssel -endszeresített állásra ki kellett volna már nevezni és a társaság ebbeli kötelezettségének nem tett eleget. Tény az, hogy a Budapesti Helyiérdekű Vasútnak 165 napibérese között ezidöszerint ' ú. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 429 147 olyan napibéres alkalmazottja van, akik három évet meghaladó időn át megszakítás nélkül teljesítenek szolgálatot s így e 147 napibéres a Budapesti Helyiérdekű vasút «állandó alkalmazottijává vált. Tény az is, hogy a Budapesti Helyiérdekű Vasút «Illetményszabályzata» oly rendelkezést tartalmaz, amely szerint: a segédtiszti és altiszti minőségekben végzendő szolgálatok ellátására havidíjjal, napidíjjal vagy napibérrel alkalmazottak abban az esetben, ha három éven át megszakítás nélkül kifogástalanul teljesítettek szolgálatot és ha a rendszeresített megfelelő állások közül a szükséges számú állás üresedésben van s végül, ha az általuk betöltendő álláshoz megkívánt kellékeket beigazolták, — évi fizetés elvezetével egybekötött állásra — kinevezendők. A Budapesti Helyiérdekű Vasútra csak ez illetményszabályzat itt idézett rendelkezése a kötelező, de nem lehet erre a vasútra vonatkoztatni a képviselő úr interpellációjában idézett 1907. évi L. törvénycikket, amely törvény kizárólag a m. kir. államvasutakra vonatkozik és a m. kir. államvasutak évi fizetéssel bíró alkalmazottai illetményeinek rendezésére vonatkozó határozmányokat tartalmaz. A képviselő úr által hivatkozott 202.134— 1907. sz. rendelet a m. kir. államvasutak igazgatóságának egy belső rendelkezése, amelyet ez az igazgatóság még 1907. évi szeptember hó 20-án adott ki a m. kir. államvasutak alkalmazottainak szolgálati viszonyát, valamint e szolgálati viszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket megállapító «Szolgálati és illetményszabályzat»-ban foglalt r új r határozmányok egységes végrehajtása tárgyában. Ez a rendelet is kizárólag csak a m. kir. államvasutak alkalmazottaira vonatkozik. Amiként a Budapesti Helyiérdekű Vasút illetmény szabályzatának fent idézett rendeldelkezéséből kitűnik, a kinevezéseknek lényeges előfeltétele az, hogy a rendszeresített állások közül megfelelő számú üres állás rendelkezésre álljon. A Budapesti Helyiérdekű Vasút mindaddig, amíg üzemét normális viszonyok között bonyolította le, a napibéreseket három évet meghaladó kifogástalan szolgálat után évi fizetéssel rendszeresített állásra mindenkor ki is nevezte. Ez magának a vasútnak is érdekében állott. Az utolsó ily kinevezés 1929 január 1-én volt. Azóta, a kedvezőtlen gazdasági viszonyok és a gazdasági leromlással járó pénzügyi nehézségek a személyzeti létszámcsökkentését, így az évi fizetéssel rendszeresített állások számának apasztását tették elkerülhetetlenül szükségessé, aminek következménye az lett, hogy az évi fizetéssel rendszeresített állások közül a szükséges számú állások üresedésbe nem kerülhettek. Ily körülmények között indokolt lett volna, ha a kinevezések ettől az időponttól kezdve a Budapesti Helyiérdekű Vasútnál teljesen szüneteltettek volna. A vasútintézet ennek ellenére mégis eszközölt korlátolt számban kinevezéseket és pedig 1931. év január hó 1-én húsz, 1932. év január 1-én tizenkét napibéres alkalmazottat nevezett iki évi fizetéssel, segéd-, illetve altisztté. A Budapesti Helyiérdekű Vasút 1933. január hó 11-én is tervbe vett bizonyos mérsékelt számú kinevezést, azonban ezek a kinevezések végrehajthatók nem voltak, mert a vasút birtoklásában beállott változás folytán a