Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
420 Az országgyűlés képviselőházának 15 Rassay Károly: T. Házi (Halljuk! Hall- .1 juk!) Méltóztassanak megengedni, hogy néhány megjegyzést tegyek az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. Nem rendelkezem akkora fantáziával, mint az előttem szólott t. képviselőtársam és éppen azért nem fogok elkalandozni azokra a politikai _ t területekre, amelyeket t. képviselőtársam bejárt. (Brogli József: Provokáltak!) Nem akarom vita tárgyává tenni a szociáldemokratapárt szerepét és jelentőségét sem a külsőállamokban, sem itt ebben az országban, engedjék meg azonban, hogy a t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére reflektáljak, mert ez az egy megjegyzés körülbelül világosan megmutatja azt a differenciát, amely a közigazgatás szerepét illetőleg 'közöttünk fennforog. Igen t. képviselőtársam azt mon^ dotta, hogy a jegyzőnek és általában véve a közigazgatásnak feladata, hogy a felforgató eszmék ellen küzdjön, (Brogli József: Az is!) a felforgató eszmék ellen harcoljon. En, t. képviselőtársam, azt hiszem, hogy a közigazgatásnak nem ez a feladata. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon") A közigazgatás feladata az, hogy mint a végrehajtó hatalom közege, végrehajtsa és végrehajtassa a törvényt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső-, baloldalán. — Farkas István: Hossz politika az osztályuralmi politika! — Esztergályos János: Ez az igazság! — Zsindely Ferenc: Őrködik a falu felett a közigazgatás. — Dinnyés Lajos: Korteskedik!) En nem bízhatom rá a periférián iműködő közigazgatásra, hogy ő döntse el azt, vájjon melyik eszme felforgató (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,), vagy melyik a konstruktiv hazafias eszme. Ha t. képviselőtársam a történelem folyamatát figyeli, akkor tájon r arra, hogy a nemzetek élete folytonos fejlődés, és olyan eszmék, amelyek ebben a pillanatban talán felforgatóknak tűnnek fel (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Lásd Kossuth Lajost!) a periférián működő közigazgatási tisztviselő .szűk horizontjában, azok az eszmék később egy egész nemzet lelkét betöltik (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a fejlődés előrevivői lesznek. (Brogli József: Hagyjuk a szűk horizontot! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Széchenyi és Kossuth! — Malasits Géza: Széchenyi könyvét elégették, mert felforgató eszméket találtak benne. — Elnök csenget.) Hiisizen ezekből a felforgató eszmékből alakult ki a magyar nemzetnek legragyogóbb és egyúttal legeredményesebb korszaka, a reformikorszak. (Brogli József: Az más! Az nemzeti volt!) Furcsán nézne ki, ha t. képviselőtársam felfogásán tovább haladva, azt a harcot, amelyet sokszor ezekkel az eszmékkel szemben éppen a nemzet felett lévő idegen hatalomnak sugallatára folytattak, mi most konstruktív, hazafias harcnak tüntetnők fel, és a reformeszmék képviselőit, kik bevonultak a magyar történelembe, a vádlottak padjára ültetnők. (Brogli József: Ezt a kettőt nem lehet összehasonlítani, messze vannak egymástól! — j Bródy Ernő: Eötvös megírta a falú jegyzője- 1 ben! — Dinnyés Lajos: A jegyző közigazgasson és ne korteskedjék!) De nem kell olyan ] messzire mennem. Itt ez az üres hely figyel- 1 meztet engem arra, amikor ennek a helynek | megdicsőült képviselője valamikor az egész országot bejárta a nemzeti gondolatnak és a | nemzeti reformtörekvéseknek jegyében (Ügy | van! Ügy van! a baloldalon.) és amikor a köz- j igazgatás vele szemben, ezekkel a törekvéseik- < 4. ülése 1983 március 1-én, szerdán. kel szemben, mint felforgató, mint destruktív törekvésekkel állt szemben. (Ügy van! Ügy van a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Ez történelmi tény! — Egy hang a jobboldalon: Egészen másról van szó. — Zaj.) En megvárom, míg a t. képviselőtársam meg fogja magyarázni. Egyelőre még nem árulta el képviselőtársam, hogy miről van szó, csak az előttem szólott t. képviselő úr, tehát azzal vitatkozom. Engedje meg azonban nekem a t. képviselő úr, hogy ezzel le is zárjam ezt a politikai vitát, amelynek a legjobb meggyőződésem szerint ehhez a javaslathoz a világon semmi köze nincs. (Brogli József: Amint Büchlernél sem volt!)Eppenúgy, mint ahogy nincs köze annak sem, t. képviselő úr, hogy a jegyzők megkapják-e a fizetésüket, vagy nem kapják meg. Ez a kérdés nincs ezzel a javaslattal rendezve és a javaslat nem is akarja azt rendezni. Itt arról van szó — és legyen szabad ezek után rátérnem magára a javaslatra — hogy a belügyminiszter úr elénk terjesztett egy törvényjavaslatot, egy racionalizálási javaslatot, az első tétova lépést ebben az irányban. A javaslat lényege az, hogy a harmadfokú fellebbezést a közigazgatási életnek majdnem az egész vonalán megsemmisítjük. (Zsigmond Gyula: Ez már régen megtörtént, eddig is csak felülvizsgálati kérelem volt!) T. képviselőtársam, nem tudom, miért méltóztatik ezt közbeszólni. Ha el méltóztatott ezt a javaslatot olvasni, nagyon jól tudja, hogy egy harmadfokú jogorvoslati fórumról van szó, és én is tudom, hogy a fellebbezést megszüntette az 1929 : XXX. te. és a felülvizsgálati kérelmet statuálta helyébe. Most arról van szó, hogy ez a harmadfokú jogorvoslat a közigazgatás egész vonalán, egész terén megsemmisíttetik. Ebben talán egyetértünk. Méltóztatott korrigálni, hogy nem fellebbezés, hanem jogorvoslat. Nagyon helyes, nagyon köszönöm ezt a kedves ki tanítást. T. Ház! A törvényjavaslat indokolása ezt a reformot azzal igyekezik elfogadhatóvá tenni, hogy költségek megtakarítására, megkímélésére hivatkozik. Nincs is más indoka és nem is lehet más indoka úgy, amint ez ä javaslat előttünk fekszik. A takarékosságra utal az igen t. belügyminiszter úr. (Jánossy Gábor: Gyorsítja is a javaslat az eljárást!) A gyorsírásra nem is hivatkozik ez a javaslat, csak a takarékosságra. Ez egy nagyon döntő, nagy argumentum, azonban engedje meg nekem a belügyminiszter úr, hogy éppen ezen a téren én komoly takarékosságot a reform nyomában nem látok. (Malasits Géza: Ellenben annál több jogfosztást!) Mert mi következik ennek a javaslatnak elfogadásából takarékossági szempontból? A kormányhatóságoknak — mint méltóztatik mondani — munkája meg lesz könnyítve, onnan ki fog kerülni egy csomó ügy a harmadfokú elintézés tekintetében. En nem hiszem, hogy n t. belügyminiszter úr arra gondolna, hogy a javaslat nyomában nagyobb személyzeti leépítést tud keresztülvinni. Ha keresztül is tud vinni, akkor is a miniszter úrnak be kell látnia, hogy ez csak egy igen kis körre vonatkozhatik. Itt elsősorban a belügyminisztérium tehermentesítéséről van szó. (Felkiáltások jobbfelöl: Nemcsak arról!) Vannak közigazgatási ügyek, amelyek elmennek a kereskedelemügyi minisztériumba, vagy a földmívelésügyi minisztériumba, a lényeg azonban mégis, a belügyminisztérium tehermentesítése, ez a leg-