Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
418 i Az országgyűlés képviselőházának 15 4, ülése 1933 március 1-én, szerdán. lajdonképpen egyik előfeltétele a nép boldogulásának és mérhetetlen erkölcsi és anyagi értékeket rejt magában. A közigazgatási tudománnyal kapcsolatos tudományok, — de különösen a közgazdasági tudomány — már régen elismerték és ma is elismerik, hogy a népek közigazgatása elsőrendű olyan feladat és kérdés, amely egy nemzet, egy ország boldogulásához vezethet. Ismerték ezt a kormányok és a belügyminiszterek már a múltban is. A közigazgatás reformja úgyszólván minden egyes kormány sarkalatos programmpontja volt és mégsem tudott eljutni a megvalósulás stádiumába. Annál inkább hervadhatatlan érdeme marad tehát a belügyminiszter úrnak, ha elgondolt javaslatait tető alá hozza és pedig úgy, hogy minden néven nevezendő mellékkörülményeket, sokszor igen kényes kérdéseket kikapcsol elgondolásai keresztülvitele közben. (Esztergályos János: Baranyaiak, fogjunk össze!) Nézetem szerint új, fundamentumot lerakó munka indult meg és csak helyeselni lehet azt a sorrendet, amellyel a belügyminiszter úr ezt anagy alapozó munkát tervezi, mert hiszen a túlméretezett épületet először le kell bontani, hogy megközelíthessük a fundamentumot, illetőleg meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek a harmonikus, az egymást nemcsak kiegészítő, hanem egymást fedő, organikus állami közigazgatást megteremthetik. Ezt a célt hivatott szolgálni ez a törvényjavaslat is. ' Méltóztassék megengedni nekem, hogy a belügyminiszter úr jövő elgondolásait illetőleg néhány olyan kérdéssel foglalkozhassam, amelyek a jövő tervekre mindenesetre befolyással lesznek. Mindenekelőtt legyen szabad köszönetet mondanom a belügyminiszter úrnak, hogy a Jegyzők Országos Egyesülete útján pályázatot hirdetett a községi közigazgatás egyszerűsítése tárgyában és ezáltal munkaasztalához engedte azokat a tapasztalt közigazgatási férfiakat, akik e téren egészen bizonyosan tudásuk kincsesházát hozták oda. En meg vagyok győződve arról, hogy az adatok olyan halmaza fog a belügyminiszter úr elé kerülni, amelyet hasznosan fog a jövőben felhasználhatni. En~ a magam részéről célszerűnek látnám, ha a belügyminiszter úr a jegyzői karból, tehát a gyakorlat emberei közül már most berendelne egy arra alkalmas olyan egyént, aki a kodifikátorok mellett a gyakorlati tapasztalatokkal szolgálna és ezáltal, azt hiszem, sok olyan téves felfogás, sok olyan téves intézkedés volna elkerülhető, amely azután nemcsak a községi közigazgatásban, hanem a messzebb látó, felső közigazgatásban is esetleg zavarokat okozhat. T. Ház! A községi jegyző minősítésének felemelése, a községi jegyzőnek a község élére állítása, (Jánossy Gábor: Es az összes közigazgatási pályáknak előttük való megnyi, tása!) az elsőfokú közigazgatási hatósági szereppel való ellátása, az adóbehajtásoktól való mentesítése olyanformán azonban, hogy az a jegyző befolyást gyakorolhasson az adókivetésre, — ami nemcsak az államnak érdeke, hanem az adózó polgároknak is — a községi önkormányzat fenntartása és ennek a községi önkormányzatnak tartalommal, különösen gazdasági tartalommal való telítése: mind olyan tervek, amelyeik, ha az élethez simulnak és ha megszületésük pillanatában mentesek lesznek a mindent megölő és mindent megakadályozó bürokráciától, akkor a közigazgatás mai dzsungeljében világosságot, igazságosságot, gyorsaságot és nagy általánosságban is a népjólét emelését fogják okozni. Meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úrnak e törekvései közben igen sok és nehéz akadállyal kell megküzdenie. Meg kell küzdenie azokkal az akadályokkal, amelyek a múltban is késleltették és megakadályozták a közigazgatási reformot, amelyek féltékenykednek, akadékoskodnak. En azonban azt hiszem, hogy ezúttal ezek az akadékoskodások emberükre találnak és a belügyminiszter úr elméjének és akaratának élével le fogja vágni végre a hétfejű sárkány fejét, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A belügyminiszter úr az előbb említett pályázati Ibirdetményben azt mondja, hogy olyan javaslatokat kell tenni, amelyek munkatöbbletet vagy 'munkának más hatóságra való áthárítását nem jelentenek. Én tisztelettel meghajloim ez előtt az érv előtt és magam is azt mondom, hogy a racionalizálás elsősorban költségkimélést jelent, lehetetlen tehát újabb állások kreálása, lehetetlen tehát új terhek vállalása. Legyen szabad azonban egy és más dologra rámutatnom, éppen a községi közigazgatás köréből. Olyan dolgok ezek, amelyek nem járnak költséggel, amelyek nem járnak más egyének részére elviselhetetlen teherrel és mégis szakszerűségiét, gyorsaságot és jobb közigazgatást jelentenek. (Halljuk! Halljuk! ) jobbfelŐl.) Például miért kell a jegyzőnek a közoktatásügy, a közegészségügy, az állategészségügy körébe vágó munkálatok egész halmazát elvégeznie akkor, amikor a falun van tanító, van orvos, van állatorvos 1 ? Hiszen igen természetesnek látszik az, hogy ezek szakszerűbben tudják elintézni a szakkérdéseket és a szakember a felelősséget is jobban vállalhatja, mint az, akinek nem szakmája az illető ügy. Az ez által felszabadult időt az a jegyző más munkák 'végzésére fordíthatja. Legyen szabad néhány szót szólanom a jegyzői rendbírságolásokról. (Halljuk! • jobbfelől.) A fegyelmezésnek ezt az eszközét nem vonom kétségibe, mint olyat, amelyre szükség van. Hiszen ezt megtaláljuk államigazgatásunk minden vonalán,, bár nem igen találkozunk vele másutt, mint a jegyzőknél, elleniben a legnagyobb igazságt alas ágnak tartom azt, Ihogy ezt a rendbírságolást a jegyzőnek úyszólván megszámlálhatatlan felettesei csaknem mind gyakorolhatják. Nem elég az, hogy a községi jegyzőnek egy- és ugyanazon időben ad rendelkezést az egyik és a másik hatóság anélkül, hogy tudná, mit csinálnak a többiek, de még az ő hibáján kívül esetleg előálló mulasztásért is hol az egyik, hol a másik meg is rendbírságolja. Végre itt is rendet kell teremteni. (Úgy van! jobb felől.) Ha már rendbírságolják, legyen egy ember, egy hatóság az, aki rendbírságolja s a többi hatóság, ha panasza van, tegye át a főszolgabíróhoz, a jegyző közvetlen főnökéhez, annak azután van ^alkalma megvizsgálni az ügyet és megállaoítani, vaijon mulasztást követett el a jegyző vagy nem. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy ha most nem is, de legalább elkövetkezendő törvényjavaslatai során méltóztassék rendezni ezt a kérdést és méltóztassék ezzel a magyar jegyzői karnak megszerezni azt a nyugalmat, amelyre neki fontos és zaklatott munkájában annyira szüksége van. (Helyeslés jobbfelől.) Igen t. Ház! Nem szívesen, de ki kell térnem arra, hogy nemcsak a jegyzők és községi alkalmazottak, hanem a községben lakó egyéb
