Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

416 Az országgyűlés képviselőházának jól ismerünk, mert nagyon jól tudjuk, hogy amikor nekünk kapnivalónk van valamely hi­vatalitól, akkor az a kapnivaló^. a legrosszabb, a legkétesebb követelések közé tartozik; mi te­hát félünk ettől. Őszintén megmondjuk, nem tudjuk megérteni, hogy mikor az államnak olyan kiváló kézbesítő szerve van, mint a m. kir. posta, amelyet a főváros is újabban any­nyiszor vesz igénybe kézbesítéseikre, miért kell egy újabb szervet felállítani a kézbesítésre és miért nem gondolunk a m. kir. posta igénybe­vételére. Az az argumentum, hogy a posta drága, holott a posta is ugyanannak az állam­hatalomnak a kezében van, mint amely ezt a szervet akarja felállítani és a postával lehetne olyan megállapodást létesíteni, hogy kedvez­ményes tarifával szállítsák a kézbesítendő ügyeket, még pedig olyan tarifával, amely az állam anyagi érdekeinek is megfelel. Mi na­gyon szívesen járulunk hozzá ahhoz, hogy a főváros kézbesítése is általában a postán ke­resztül történjék. Azt hiszem, itt kellene meg­találni azt a módot, amely ezt a kérdést köz­megnyugvásra intézné él. Végül a javaslat 34. §-ára akarok kitérni, melyet — nem akarok élesebb kifejezést hasz­nálni — én a javaslat szépséghibájának tar­tok. A 34. §-:ban a nők virilis választójoga te­kintetében olyan intézkedést méltóztatik kon­templálni, hogy a legtöbb adót fizető nő tag­sági jogait minden esetben csak megbízott út­ján gyakorolhatja és ez a megbízott a hatodik bekezdés szerint csak férfi lehet. Ma már utó­végre 1933-at írunk, (Ügy van! Ügy van! bal­felöl.) ennek következtében ilyen retrográd intézkedést, ilyen, az egyenjogúságot megcson­kító intézkedést ne foglaljunk a mi Corpus Juris-unkba, ne legyen a mai világban a mi törvénytárunknak ilyen szégyenszakasza. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Ma, amikor itt ülnek közöttünk a Ház minden oldalán női képviselők, (Éljenzés.) akiket méltóknak és érdemeseknek tartottunk arra, hogy a Képviselőházban helyet fog­lalva, az ország igazgatásában szavazatukkal, indítványukkal, felszólalásukkal résztvehesse­nek és amikor semmi akadálya sincs annak, hogy a nők a miniszteri bársonyszékbe is bele­ültethetők legyenek, igazán nem tudom meg­érteni, miért kell elzárnunk előlük a községi képviselőtestületeket. Amikor a székesfőváros és a többi városok igazgatásában, azon tör­vényhatósági bizottságában egyenjogú felek­ként ott ülnek a nők, — a székesfőváros egyet arra is méltatott, hogy örökös tagjává válasz­totta, tehát megtisztelte a legnagyobb dicső­séggel, dísszel, amivel közéleti férfiút, vagy közéleti nőt meg lehet tisztelni — akkor nem tudom megérteni, miért kell ez az intézkedés. Ha nem váltak volna be, akkor talán meg­érteném ezt, de állítom és vallom, hogy^ a szé­kesfőváros szociálpolitikai igazgatásánál, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a kórházügy­nél, a közegészségügynél, a munkanélküliek ügyénél, az anya- és csecsemővédelemnél, az iskolaügynél (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. —• Jánossy Gábor: Nemcsak a fő­városban, az egész országban így van!) r és minden egyéb női lelket és nemes szívet igénylő munkakörnél a nők munkája tökélete­sen bevált és nem nélkülözhető. (Ügy van! Ügy van!) Ennek tudatában nem tudom megérteni, miért ne mehetnének be a nők a községi kép­viselőtestületekbe is. De hogy egy krassz pél­"4. ülése 1933 március 1-én, szerdán* dát mondjak, ott van Apponyi Albertné gróf­né, akit a kormány méltónak tartott arra* hogy kiváló férpe mellett miniszteri missziót, kor­mány-missziót teljesítsen külföldön, a külföld Aeropagja előtt. (Erődi-Harrach Tihamér: Elnöke is az egyik albizottságnak!) Ott künn külföldön nagy megbecsüléssel fogadták fel­szólalásait és javaslatait általában elfogadták s ugyanennek az asszonynak nincsen joga, ha virilis jogon tagja a községi képviselőtestület­nek, helyet foglalni ott, de joga van odakül­deni a kocsisát, joga van odaküldeni egy mű­veletlen, részeges, alkalmatlan, hülye frátert maga helyett, csak azért, mert az férfi. (Moz­gás.) A községi képviselőtestület, azt hiszem, csak nyerne azzal, ha ilyen nők ülnének ott olyan férfiak helyett (Ügy van! Ügy van!) és azt a helyzetet, hogy egy ilyen kiváló nő helyett egy olyan kevéssé kiváló férfit lehes­sen odaküldeni, a mai kor gondolkodásmódjá­val sehogy sem tartom összeegyeztethetőnek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Elmúlt az a szolgabíró-felfogás, hogy a nő maradjon ott­hon, a nőnek a konyhában a helye. (Jánossy Gábor: Az nem szolgabíró-felfogás, képviselő úr! — F. Szabó Géza: Az igazi magyar asszo­nyok felfogása!) Ennek a felfogásnak vége van. A nőket nem a saját ambiciójuk kergette ki a családi otthonból, (Ügy van! Ügy van!) ha­nem az élet kérlelhetetlen munkája. Ez okozta, hogy a kenyérkereső nők száma egyre szapo­rodik, hogy kenyérkereső nőket látunk nem­csak az ipari munkánál, nemcsak a gyári mun­kánál, nemcsak a kereskedő-polcoknál, hanem látjuk őket (Zsigmond Gyula: A kávéházakban is! Többen vannak, mint a férfiak!) a hivata­loknak minden ágában, a képzőművészeknek minden ágában, ekvivalens formában és egyenlő értékkel szerepelnek a férfiakkal, de mégsem egyenlő jogokkal, annak ellenére, hogy kettős munkát végeznek. Mert az a nő, amikor hivatalából vagy munkájából haza­megy, nem pihenni megy haza, hanem kezdő­dik az ő második munkája, (F. Szabó Géza: Akkor kezdődik az ő első munkája!) akkor kezdődik az ő háztartási munkája. Ha hiva­talba vagy munkába megy, azelőtt már szin­tén van neki háztartási munkája. A nő tehát kétszeresen dolgozik és mégis - a jogok tekintetében alárendelt helyzetben van. Mi azon az állásponton vagyunk, mélyen t. Kép­viselőház, hogy a választójogi törvényből ki kell radírozni mindazokat az egyenlőtlensége­ket, amelyek a férfi és női választójogot egy­mástól elválasztják. (Bródy Ernő: Helyes!) Amikor azonban ezen az elvi állásponton va­gyunk, akkor lehetetlenség megtagadni & nők választhatóságát a községi képviselőtestüle­tekbe. De ha ez ebbe a konstrukcióba nem is fér bele, — mert ebben a konstrukcióban, ame­lyet ez a törvényjavaslat tárgyal, nincs a vá­lasztójogról szó, — akkor legalább azt a jo­got, amely megvan, nem szabad elkonfiskálni a nőtől, azt a jogot, amelyre ő mint virilis, joggal számíthat, amelyet neki módjában van gyakorolni, nem szabad tőle elvenni. Abban a módosításban, amelyet benyújtot­tam ehhez ia szakaszhoz, nem imperative kérem annak kimondását, hogy a nő ezt a jogot tar­tozik gyakorolni, de a lehetőséget meg kell neki adni (Jánossy Gábor: Elfogadom!) ugyan­úgy, amint a törvénynek 34. §-a a távollakó, nem a községben lakó férfiaknak megadja azt a jogot, hogy ha akarják, személyesen, ha pe­dig nem akarják, megbízott útján gyakorol­hassák jogukat. Azt hiszem, a- minimum, ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom