Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-142
Az országgyűlés képviselőházának 14 den kilincselés dacára aggasztóvá teszi a helyzetet. Mégis csak meg kellene menteni a kispolgári tarsaaalmat. Ezt a gondolatot vetettem iel itt a Ház színe eMtt a kormány számára. (Helyeslés a baloldalon.) ülnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. (Cropper Sándor: Ez lesz a 96-ik pont!) Esztergályos János képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felöl \ ásását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a Képviselőházat tájékoztatni a külföldön létesített magyar borházak jelenlegi státusáról 1 ? 2. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a svájci vizsgálat eredményeit a Képviselőházzal ismertetni? 3. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a Képviselőháznak számot adni a magyar bor külföldi propagálását célzó akciók veszteségszámlájáról ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lázár Miklós: T. Képviselőház! Azt hiszem, interpellációm csalóaást íog kelteni azok körében, akik az interpelláció során leleplezéseket várnak, (ßassay Károly: Már le van leplezve!) Interpellációm maga a törvényhozás termében aligha hozhat fel új szenzációs adatokat, miután az 1928/29. és az 1929/bO. évi állami számszéki jelentésekben erről a külföldi bor-propagandáról, a «borpaloták» néven ismert akciókról, (felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borpanamák!) olyan kiábrándító és megdöbbentő adatokat találhatott minden törvényhozó, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amelyek teljesen tiszta képét adják annak a hatéves állami mozgalomnak, amely a borgazdaság és a szőlőtermelés felvirágoztatása érdekében indult meg s amely az államnak mina a mai napig több niíii*. tíz millió pengő veszteséget okozott. (Proppcr Sándor: Azért nem jut a munkanélkülieknek!) Az anyagi veszteség-számlán kívül felbecsülhetetlen értékek elvesztet jelenti az erkölcsi veszteség is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr késik (Hegymegi Kiss Pál: Ebédel!), mert őszintén he kell vallanom, hogy ennek az interpellációnak éle az ő személye ellen nem irányul, nem is irányulhat két okból. (Halljuk! Halljuk! a Ház minden oldalán!) Mert meg kell itt állapítanom, hogy Kállay földmívelésügyi miiniszter úr, miniszterségének mézes heteiben értesülvén ezekről a patologikusán szennyes eljárásokról, amelyek főleg a svájci borházak ügyére vonatkoznak, erős kézzel nyúlt bele ebbe a darázsfészekbe; nyomban kiküldött egy bizottságot, amelynek vizsgálatáról az őszinte beszámolót most várom tőle. A másik ok, amely miatt ennek az interpellációnak éle nem irányul a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr ellen, az, hogy 1925/26-ban, amikor ez a fatális akció megkezdődött, két álláspont állott egymással szemben. Az egyik az volt, amelyikben benne 2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. 23 volt az egéssz magasabb bürokrácia, benne voltak különösen a pénzügyi bürokráciának akkori prominens egyéniségei, (Farkas István: Próbaivás is volt, nemcsak próbaszívás!), a másik oldalon pedig vele szemben állott a szőlőstársadalom jelentékeny része, amelynek az volt az álláspontja, hogy nem külföldi borakciókkal kell a magyar bortermelés és szőlőgazdaság jövőjét szolgálni, hanem elsősorban a beifogyasztás és a fejkvóta emelésével, és előre számolni kell azzal, hogy az a külföldi propaganda és az a külföldi borház-akció vájjon rentábilissá válhat-e a legjobb eredmények esetén is, és nem történik-e meg az, ami itt megtörtént, hogy én durva számítással legalább is 50—60 fillérjébe vélem számítani azt az összeget, amelybe az államnak mindenegyes liter bor került, amelyet a méregdrága propaganda folyamán külföldön eladni sikerült. (Úgy van! Ügy van! zajos helyeslés a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Szabad ilyet csinálni? — Petró Kálmán: Lázárra hallgattak volna! — Bródy Ernő: Akkor nyomták el Tokajban!) Lázár Miklós: Ki kell jelentenem teljes elfogulatlansággal, hogy Kállay jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr, akkor még szabolcsi főispán és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, nem a külföldi borpalota bor-akció mellett foglalt állást, hanem, mint ennek az érdemes mezőgazdasági kamarának elnöke, csatlakozott a mi álláspontunkhoz és azt mondotta, hogy rendkívül veszedelmesnek tartja a külföldi propagandának ezt a ledér és könnyelmű módját, s az egész mezőgazdasági kamara igazgatóságával arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban a belfogyasztás fokozásával lehet és kell a szőlőgazdaságnak már akkor katasztrofálisnak látszó helyzetén javítani. Mi történt mindezzel szemben? Nem hallgattak azokra az önzetlen és hozzáértő férfiakra, akik az ország mezőgazdasági s főleg szőlőgazdasági közvéleményét már akkor is joggal képviselték, hanem boszorkányos tempóban, hisztérikus nekiszaladással fejest ugrottak a horházépítésekbe és alapításokba. (Rassay Karoly: Sok volt az érdekelt!) Nagyon helyesen mondja Rassay t. képviselőtársam, hogy sok volt az érdekelt! Engedtessék meg itt nekem, hogy egy, nem a mi oldalunkról való, de az egész agrártársadalom előtt tiszteletreméltó férfiúnak egy akkori nyilatkozatát idézzem. Ez jnég a hatalmas állami feleslegek idején történt, amikor olyan rózsaszínűnek tetszett a magyar világ, hogy abban az időben a legkitűnőbb gazdasági szakértőknek és pénzügyi férfiaknak nemcsak hogy inába szállt a bátorságuk, hanem a legtöbbnek a torkába fulladt a szabad véleménynyilvánítás is. Nem hallatszott itt más, mint egy áradozó himnusz a kormány tevékenysége mellett. Akkor az az igen kitűnő férfiú, akinek szavait idézem most, és aki most kemény harc : ban áll a tornai kerületben, mint pártonkívüli ellenzéki képviselőjelölt (Éljen Hadik! Éljenzés a baloldalon.) azt mondotta, hogy ebben az országban az a legnagyobb baj, hogy minden sehonnai széltoló, aki 25.000 pengőt akar keresni, hogy ezt a 25.000 pengőt megkeresse, minden lehető és lehetetlen összeköttetést felhasználva, milliós üzletekbe rántja bele az államot, hogy ebből a maga 25.000 pengőjét kikaparhassa. (Rassay Károly: Szórói-szóra így van!) Ez, t. Képviselőház, ezeknek az állami akcióknak az eszmei csírája. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van ezek-
