Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

22 Az országgyűlés képviselőházának H 2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. emberek kezéből a bankok és az állam tulajdonába megy át. Ez az értékes társadalmi réteg, amely a nemzeti és a polgári gondolatnak volna leghivatottabb támasza társadalmi életünkben, eipruleiárosodik. Pedig ez a vagyon nem spekulációból, meg nem engedett nyereségből létesült, hanem a dolgozó, a .szabadfoglalkozású kisemberek és kistisztviselők életmunkájának volt rendszerint a gyümölcse. Ezen kisebb házakból beíolyó bérjövedelem a rokkanttá vált szabadfoglalkozású kisembereknek megélhetési feltételeit adta. Ha a kormány tovább ezen az úton marad, a dolgozó kisemberek tömege lesz hajléktalan és jövedelem nélküli. Nem elég, hogy a jelenlegi gazdasági politikának egyik súlyos és kétségbeejtő folyománya az, hogy a nemzeti társadalomnak egyik legértékesebb csoportja, a kisháztu^ajdonosok a súlyosan feleméit állami és egyéb közterhek miatt teljesen tönkrementek, hanem még ezen felül a kormánynak a lakások korlátozásai a vonatkozólag kiaüott rendeletei aztis eredményezték, hogy Debrecenben a kisháztulajdonosok lakbért fél évig sem kapnak, ennek folytán azután sem adót fizetni, sem megélni nem tudnak. Most pedig ennek betetőzéséül a, kormány azoknak az adófizető polgároknak, akik lakbért nem kapnak, minden ingóságait elárverezteti, r anélkül, hogy az adónemfizetés okát kutatná. Hajlandó-e a kormány ezt a kérdést sürgősen megvizsgálni és az érdekeltek meghallgatása után a szükséges lépéseket a nemzeti társadalom e kategóriájának érdekében megtenni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy pár percig igénybe vegyem a t. Ház türelmét,... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: . . . hiszen, voltaképpen interpeiiaciómban mar ismertettem a tényállást. En voltaképpen, ismétlem, a nyomorúságok problémáját hozom ide, a t. Ház elé, mert, sajnos, egy felfelé menő társadalmi folyamatra kell rámutatnom és azután azokra a súlyos dilemmákra, amelyek ma e körül a kategória körül felmerülnek. Akikért én szót emelek, azok kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők és kistisztviselők, akik egy élet munkája árán akár városokban, akár falvakban ingatlanokat, házakat szereztek maguknak, lehetőleg banksegitséggel, mert nem^ volt meg az az anyagi eszközük, amivel az építkezést befejezhették volna. Szóval, itt a polgáriasodás e^

r folyamata ment végbe, és ezek az emberek mindnyájan a magántulajdon alapján állva, az országban a polgári gondolat legerősebb támaszai voltak. Nem csekély számú azoknak a serege, akikről megemlékszem, mert ezek az országban százezren és százezren vannak s ezek a kisexisztenciák a mai viszonyok mellett teljesen tönkremennek, egyfelől a súlyos gazdasági helyzet miatt, másfelől pedig tönkremennek azon cél és belátás nélküli kormányintézkedések miatt, amelyek ma napirenden vannak és amelyeknek a helytelenségéről igen sokan, azt hiszem, mindnyájan meg is vagyunk győződve. Maga a háztulajdon, mint adótárgy, adóalap mindig a legkönnyebben megfogható volt. Súlyossá tette a helyzetét még az is, hogy a városias lét követelményeivel járó kiadásokat s a községeknél a községfejlesztéssel járó kiadásokat nem a házadóval fedezték. A házadót a kincstár a maga számára tartotta meg, és ezeknek a fentemlített feladatoknak ellátására külön járulékokat szedtek be ezektől a kistháztulajdonosoktól. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy akkor, amikor építkeztek, jobb gazdasági konjunktúrák voltak, ma pedig a magas kamatok, a kereset hiánya teljesen tönkreteszi helyzetüket, hogy az adók mind felemeltetnek s az adók nagyrésze ezekre a kis vagyonokra esik ma is elsősorban az országban, akkor meg kell érteni azt, hogy itt az exisztenciáknak egy tömege veszti el vagyonát, és igen sokan olyan korban vesztik el, amikor már voltaképpen keresetnélküliek. A nyugdíjasokat értem ez utóbbiak alatt. De azok a fizetéscsökkentések és levonások is, amelyeket a Károlyi-kormány a kistisztviselőknél megvalósított, voltaképpen a kisháztulajdonosok terhére esnek, mert a kistisztviselők elsősorban lakbérnemfizetéssel próbálták a maguk exisztenciáját fenntartani. Viszont a fináncintézkedések mind olyanok, hogy ezektől a kisháztulajdonosoktól az adókat behajtják és nincsenek figyelemmel arra, hogy ott, ahol üres lakások vannak, nem lehet a kisháztulajdonosoktól az adót követelni. Ma már sok helyen bizony az a helyzet, hogy voltaképpen akinek ilyen kis háza van, arra a házra más keresetéből, — ha van neki más keresete — mondjuk például nyugdíjából, iparából, kereskedéséből vagy gazdálkodásából még külön is ráfizet. Nem tudom, hogy az országnak érdeke volna, hogy ezek az exisztenciák elsorvadjanak, mert hiszen elsősorban ezeknek a száma rendkívül nagy; másfelől pedig ezek nézetem szerint a polgári és nemzeti gondolatnak legerősebb támaszai. Az intézkedéseknek az a sorozata, amelyet a Károlyi-kormány megkezdett és most folytat a Gömbös-kormány, mind azt eredményezi, hogy ezek a kisexisztenciák elvesztik kis vagyonukat, elproletarizálódnak, s óriási lesz a keserűség ezekben a régiókban, amiből bizony az országnak is kára lesz. Szeretném, ha a kormány foglalkoznék a problémával, mert 95 pontjában nem igen van intézkedés erre vonatkozólag. (Zaj.) Fel lehet ugyan ezt is oda venni, de azzal, hogy felvesszük, még eredményt nem értünk el. Jobb volna, ha ezt a problémát beható megfontolás tárgyává tennék, annyival is inkább, mert éppen a jelenlegi rendszernek, a Bethlen-kormánynak hibája az is, hogy megengedte a városoknak túlfejlesztését, amely azután ezeknek a kisháztulajdonosoknak rovására esett különböző járulékok alakjában. Ezek a terhek is hatványozottan esnek ma már ezekre a kisexisztenciákra. Mindezeket interpellációmban is előadtam és tudom azt, hogy több törvényhatóság feliratot intézett idevonatkozólag a kormányhoz és az expediensre nézve célszerű javaslatokat is tett. En arra kérném az igen t. kormányt, hogy legalább egy tagja vegye azt a fáradságot, hogy olvassa el a törvényhatóságnak ezeket a felterjesztéseit, s ezek alapján ezzel a problémával is igyekezzenek foglalkozni és valamelyes megoldást találni, mert voltaképpen millió és millió kisembernek tönkretételét jelenti ez az elsorvasztó irányzat, amelyet ma _ a ' kormány minden tekintetben, a pénzügyi és gazdasági intézkedések terén inaugurál; valamint az a nagy nemtörődömség, amellyel ezt a problémát eddig fogadták, min-