Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. jó a mezőgazdasági termények értékesítésének a lehetősége, adjunk tehát magasabb munkabéreket, adjunk többet annak a mezőgazdasági munkásnak ? Akkor is elnyomták, mint például Perczel-féle különleges rendszabályokkal, cselédtörvénnyel, rabszolgatörvénnyel és hasonlókkal. Ma is erre az álláspontra helyezkednek az urak. Tovább megyek, Németországban, Ausztriában a munkásrétegnek kollektív szerződései vannak- A német mezőgazdasági munkások szervezetének öt autó áll rendelkezésére és így mennek szét különböző csoportokban. Miért nem hozták ezt az anyagot? Nem merik idehozni. Ausztriában az erdőmunkások, a mezőgazdasági munkások szervezetük útján kötik a szerződéseket, a munkáltatók, a gazdák szervezetével. Nem reálisabb dolog ez, mint így külön kiszakítva? Csak ez az egyetlen korszerű dolog, amit lehetne és szabad volna megcsinálni, nem az, amit az urak akarnak és amit az urak itt kívánnak. Ügy, hogy itt ezt a kérdést valóban komolyan kellene megoldani, valóban úgy kellene hozzányúlni, hogy ez a kérdés jól oldassák j meg, hogy korszerű reform legyen. Azért nem fogadjuk el ezt a javaslatot és ezért terjesztettünk be különvéleményt, mert úgy ítéljük meg a kérdést, hogy Magyarország mezőgazdasági népessége ma általában olyan helyzetben van, amilyenben még soha nem volt (Egy hang a baloldalon: Igaz!) Ebből nincs kiút, ezidőszerint nincs a kormánynak terve, elgondolása és ha önök adnak valamit a nemzeti szempontra, akkor törődni kell azzal a hárommillió lélekkel, amely itt ebben az országban nincstelen, amely itt ki-van szolgáltatva a nyomor legf éktelenebb tönkre te vesének, mert ha ezzel nem törődnek, igazán a magyarságot teszik tönkre- Igazán áll az, hogy itt azután az a Pató Pál-szellem, vagy jobban mondva, az a Verbőczy-szellem, amely önökön uralkodik, nem old meg semmi problémát» nem viszi előre a kérdést, ellenben fennhagyja azt a véghetetlen nyomorúságot, amely egészen elöntheti és tönkreteheti ezt az országot is. T. Képviselőház! Komolyan kérem a Házat, gondolja meg a dolgot, nem olyan egyszerű a kérdés, mint ahogy az urak elgondolják, hogy ez a probléma megldódik. Hiszen a kormány, amely itt nem tudom, telepítésről és hasonló jókról beszél, még egy intézkedést sem tett ebben az irányban, nem találunk ilyen intézkedést. A földreform nem használt, védelem nincs, munka nincs, kenyér nincs, kivándorolni nem lehet, csak elpusztulnunk lehet. Miért? Mik va- | gyünk mi ebben az országban, börtön ma ez j az ország itt a mezőgazdasági munkásság szá- | mára, börtön a dolgozóosztály számára? Látnunk kell, hogy forrongó, változó forradalmi korszakban élünk. Igenis, a gazdasági életben forradalmi alakulás megy végbe

% a mezőgazdaságban is és ezt nem lehet törvényjavaslattal, . paragrafusokkal elintézni, itt hozzá kell nyúlni | mélyebben a gazdasági kérdésekhez, hozzá kell nyúlni úgy, hogy a vagyoneloszlás igazságosabb legyen és lehetővé tétessék, hogy ebben az országban munkájuk után megélhessenek az emberek. Ez nem nemzetellenes, ez nem államellenes cselekedet, sőt ellenkezőleg, az a nemzetellenes, az az államellenes cselekedet, amely tűri és elnézi ezeket az állapotokat, amelyek ma vannak, mert ez nem vezethet másba, mint a felfordulásba, a pusztulásba, s. tönkremenésbe. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát követeljük, hogy itt tessék ülése 1933 február 22-én, szerdán. 293 mélyebben hozzányúlni ebihez a mezőgazdasági problémához, tessék a kérdést gyökeresen megoldani, tessék becsületes földreformot, szabadságot, jogot adni a mezőgaizdasági népességnek, iái nemzet érdekében cselekszünk. Miért különböztetik meg még ma is azt az önök 'által nagyrabecsült parasztot, hogy ne szavazhasson úgy, mint az a rongyos, önök ál tad lepipált városi munkás, akii forradalmár. Miért ütiik-verik még a válasizitásoknál, miért nincs egyesülési és gyülekezési joga, miért nem teszik lehetőivé, hogy ugyanúgy, mint az ipari munkásság és más osztályok, szervezkedhessek, saját erejét kifejleszthesse. Hiszen ez iái szervezkedés az önkritika, az önvédelem, az önuralom és a felelősségérzet kifejlődését is magával hozza, ha közügyekkel ilyen kollektív módon foglalkoznak. A kollektív gondolat; ma az. amely kell, hogy azokat vezesse, akik a társadalmi problémákat meg akarják oldaini. E nélkül inincs haladás, e nélkül csak pusztulás lehet számunkra és mi éppen ezért kívánjuk, hogy utasítsa vissza a Ház ezt iái törvényjavaslatot, utasítsa a kormányt, Ihogy terjesszen elő egy modern, korszerű javaslatot a mezŐgazdaisági munkásnépesség számára. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Inkey Pál báró! Br. Inkey Pál: T. Ház! Örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot azért, mert helyeslem azt az elvet, amelyet e törvényjavaslat megvalóstiani akar. Kivált most sürgősnek tartom ennek a kérdésnek elintézését azért, mert, miint aiz előadó úr is említette, a mai gazdasági élet sok olyan helyzetet produkál, hogy a gazda legjobb akarata mellett is olyan körülmények következhetnek be, hogy a munkás bére nincs biztosítva'. Éppen ezért bizonyos mértékben csodálkozom azon, hogy iaiz előttem felszólalt képviselő úr, akinek ismernie kellene ezeket a körülményeket, arra a konklúzióra jut, ihogy ez a törvényjavaslat adassék vissza» vagyis ad graecas Calendas, mint az ilyen visszautasított törvényjavaslatokkal történni szokott, azi ügy rendezése elhalaszttassék. Legyen szabad egypár szóval reflektálnom t. képviselőtársaim felszólalásának amai részére, amelyben egy kisebbségi véleményt indokolt, melynek során — ne vegye rossz néven — én a kisebbségi vélemény indokolását legkevésbbé sem tudtam megtalálni. Azt azonban meg kellett állapítainom, hogy két kiindulási pont vezette őt. Az egyik az az elgondolás, hogy amikor gazdálkodóról, vállalkozóról és munkásokról van szó, osak azokat az eseteket említi meg, amikor ai gazdálkodóval és a vállalkozóval összefogva., megcsalják a munkást. A másak momentum, amelyre rámutat, azv hogy tulajdonképpen a gazdák szervezkedésének hiányában rejlik minden baj maik az oka. Legyen szabad az első megjegyzésre reflektálnom mint olyan valaki, aki magam is gazdálkodó vagyok. Elvégre emberek között különbségek vannak, történhetnek ilyen esetek is, amelyekre a t. képviselő úr alludál, de nemcsak a magam nevében, hanem azon gazdatársaim szempontjából merem az általánosítást visszautasítani, akiknek gondolkodását magam is ismerem. (Helyeslés balfelől.) Magában az indokolásban is ellenérvet találok a képviselő úr megjegyzésére, mert úgylátszik, olyan esetet akart képviselőtársam megemlíteni, amikor a gazda tényleg összefog a vállalkozóval, hogy a munkást megcsalja. Kíváncsian vártam gon-