Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának 14-2. naivabb körökben és vérmesebb publikum között elterjedve, holmi vérmes reményeket keltenek. Egyrészt vérmes reményeket keltenek olyan elgondolások, amelyekkel a helyzettel félig-meddig ismerős ember egy fél percig sem foglalkozhatik, másrészt viszont komolyan, higgadtan gondolkozó körökben aggodalmakat keltenek ezek. Talán szintén indokolatlanul aggodalmakat, de mindenesetre itt is nélkülözzük azokat a direktívákat, nélkülözzük azt az útmutatást, hogy tulaj ónképpen miről lehet szó, miről nem lehet szó, mit toljunk félre mint abszurdumot és mitől tartsunk, vagy mit reméljünk, ki-ki a maga felfogása szerint. Ez a négy főok, amelyekkel azt hiszem, eléggé alátámasztottam azt, hogy miért kívánom és miért kérem a t. Házat, hogy az elnök úr napirendi indítványával szemben Sigray igen t. barátom napirendi indítványát fogadja el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sigray Antal barátom ugyancsak azt említette, hogy mi vidéki képviselők, akik a vidéki, a falusi magyar nép körében élünk, akik azzal egyek vagyunk, akik magunk is ott nőttünk fel, tudjuk, hogy mi az igazi helyzet, jobban tudjuk minden Tyler-jelentésnél, minden hivatalos beszámolónál, minden hatósági és nem hatósági hivatalos és félhivatalos jelentésnél. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A miniszterelnök úr utazaa a vidéket (Gr. Sigray Antal: Inkognitóban!), a miniszterelnök úr szép beszédeket mond, de zengzetes beszédei közepette talán elfelejtkezik arról, hogy azt is hallja, mit mondanak nemcsak azok, akik ünneplik őt hivatalból, nemcsak azok, akik éljeneznek a beszéde után. Amiket az imént elmondottam a vidéki helyzetről, (Zaj! Haltjuk! Halljuk!) éppen a gazdasági válsággal és a pénzügyi helyzettel kapcsolatban, azokkal arra célzok, hogy a miniszterelnök úr nagyon helyesen teszi, hogy járja a vidéket^ csakhogy én a miniszterelnök úr vidéki utazásait csinálnám más alapon és más módon. A miniszterelnök urat ma már mindenki ismeri az országban, de attól tartok, hogy a miniszterelnök úr igen kevéssé ismeri az ország igazi hangulatát (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és igen kevéssé ismeri a kisembernek, az ország többségét alkotó földművesnépnek igazi helyzetét és bajait. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mindezek alapján kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Urbán Gáspár báró! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam javaslatával szemben az elnöki napirendi javaslatot ajánljam elfogadásra. Teljes mértékben osztom úgy Sigray gróf igen t. képviselőtársam, mint Apponyi gróf képviselőtársam aggályait és felszólalásaikban előhozott indokaikat és éppen evégből vagyok bátor szíves tudomásukra hozni, hogy a pénzügyminiszter úr maga is kötelességének tartja, hogy mihelyt Genfben a pénzügyi bizottság jelentését elfogadták vagy el nem fogadták, első útja ide vezessen a Házba és a plénum előtt mondja el mindazokat, amiket ezzel kapcsolatban egy szerves programm alapján a viszonyok megjavítását célzóan cselekedni! óhajt és kíván. Azt hiszem, mélyen t. Ház, hogy amikor a miniszter urak egy csomó törvényjavaslatot adtak be (Propper Sándor: Nagyon kis csomót!) és ezek ülése 1933 január 25-en, szerdán. 21 az előkészítés stádiumában a bizottságoknak kiadattak tárgyalás végett, — mivel a legközelebbi uies keüden lesz — ezt a négy-öt napot nyugodtan megvárhatjuk, amikor is a pénzügyminiszter úr a szándékúit tájékoztatást majd megadja. Ugyanakkor azonban legyen szabad felhívnom igen t. előttem szólott képviselőtársam figyelmét arra, hogy a kultuszitormány az igen nehéz viszonyok következtében fizetés nélkül maradt felekezeti tanítók számára már mintegy 400.000 pengő összegű segélyt utalt ki. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a kérdés elintézettnek tekinthető, (Propper Sándor: Menynyit adtak a munkanélkülieknek?) de ez a legínségesebb helyzetben lévő tanítókon segített (Kassay Károly: Ez nem államvezetés!) és amint most értesültem ő nagyméltóságától, a kultuszminisztériumban szinten programúiban van egy szerves megsegítése ezeknek _ a tanítóknak és utána a jegyzőknek is^ (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Koldulási engedélyt kérnek a belügyminisztertől! — Malasits Géza: Piócatenyésztésre tanítják ki őket! — Elnök csenget.) Egyébként az optimizmust illetőleg méltóztassanak megengedni, a múltban tényleg sokszor talán túlzott optimizmussal találkoztunk, de ugyanakkor engedjék meg., hogy konstatáljam, hogy optimizmus nélkül pénzügyminisztert elképzelni lehetetlen. (Helyeslés.) A lehorgasztott fővel való járás félig-meddig az ütközet elvesztését jelenti- (Farkas István: Már régen elveszett az ütközet!) és éppen ezért kérem, hogy az elnöki napirendi javaslatot méltóztassanak elfogadni. (Farkas István: Már csak romokban vagyunk!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatniak-e az elnöki napirendi javaslathoz hozzájárulni 1 (Igen! Nem!) Akik az elnöki napirendi javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Kabók Lajos: Nem akarnak dolgozni! — Zaj.) A Ház az elnöki naiprendet fogadta el. (Felkiáltások a b'aloldalon: Ellenpróbát kérünk! — Holitscher Károly: Leszavazza saját alelnökét? Mit szól hozzá Czettler?) Az imént hozott határozat értelmében... (Fábián Béla: Ellenpróbát kérünk!) Csendet kérek képviselő urak! (Fábián Béla: Ellenpróbát kérünk!) Kimondtam a határozatot? (Fábián Béla: Es ha rossz az a határozat? — Rassay Károly: Akkor is! — Derültség.) . Az imént hozott határozat értelmében felhatalmazást kérek a t. Képviselőházitól arra, hogy a Ház szünetelése alatt esetleg megüresedő választókerületekben az új választások elrendelése, illetve a pótképviselők behívása és a netán érkező meghívások tekintetében a szükséges intézkedéseket megtehessem. (Helyeslés jobb felől.) Méltóztatnak a kért felhatalmazást megadni? (Igen!) A Ház a felhatalmazást megadja. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Sorrend szerint első Hegymegi Kiss Pál képviselő úr t interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «A rendszer egy évi gazdasági politikájának egyik súlyos és kétségbeejtő eredménye az is, hogy a nemzeti társadalomnak egyik legértékesebb csoportj kisháztulajdonosok a súlyosan felemelt állami és egyéb közterhek miatt teljesen tönkrementek, s ma már ott tartunk, hogy ez a házvagyon rövidesen az adósságok miatt a kis-