Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 15 munkaerő, és mégsem találunk egy nagy koncepciójú rendezést ennek a kérdésnek megoldására, hanem megmaradunk egyetlenegy olyan szűk területen, amely szűk területen ennek a kérdésnek rendezése nem jelent semmit. Mi történt ekkor % Tessék visszaemlékezni arra a bizonyos Darányi-féle törvényre. (Propper Sándor: Derestörvény!) Tessék visszaemlékezni Bánffy, Perczel idejére, az 1907. évi eseményekre, tessék visszaemlékezni arra, hogy amikor az Alföldön a magyar parasztnép kezd követelni, amikor az éhség űzi, hatja, mi történt ebben az országban. Az egész Alföldön kivételes állapot volt, nem volt szabad megmozdulnia a magyar parasztságnak, nem engedték szóhoz jutni, és nem az volt az orvoslás módja, hogy majd segítünk valamit ezen, hanem meghozták az úgynevezett Darányi-törvényt, OMalasits Géza: Derestörvény» cselédtörvény!) amelyről fogunk még beszélni. Az állam akkor is odaállt a nagybirtok privilegizált védelmére, nem vették figyelembe a szociális vonatkozásokat, nem vették figyelembe azt, hogy itt egy nagy tömegű parasztság van, amelynek életlehetőséget kellene adni. Méltóztatnak ellenben emlékezni az aratósztrájkokra, méltóztatnak emlékezni arra, hogy állami pénzen hoztak le tótokat, szláv proletárokat, akik még rosszabb helyzetben voltak és igénytelenek is voltak s Mezőhegyesen hónapokon át állami pénzen tartották ki ezeket az odahozott nemzetiségi munkásokat, hogy a magyar munkások aratószerződéseit lenyomják. (Csikvándi Ernő: Tartalék volt ez!) Ez volt a tény, ez volt a gyakorlat. Ez az a Darányi-féle törvény, amelyet önök anynyira dicsérnek, amelyre hivatkozik az előadó úr (Mojzes János: Mi lett a Darányi-féle telepítésekből?) mondván, hogy a magyar törvényhozás a gyengébbeket védte. Hát így védték a gyengébbeket, hogy letörték őket, nem engedték őket megmozdulni, kivételes állapot alatt tartották az Alföldet, s odahozták a nemzetiségi proletárokat, hogy még csak követeléssel se merjenek fellépni. így jártunk az aratósztrájkokkal és a Bánffy-féle üldözésekkel. Majd beszélni fogok arról is, hogy más országokban mennyire más a mezőgazadsági népesség sorsa. Es hogy mennyire szégyelte a kormány ezt, azt bizonyítja az, hogv például a németországi, az ausztriai, egyáltalában a külföldi anyagot nem gyűjtötte össze és nem tárta ide. Ezt nem merte a t. kormány megcsinálni, mert ebből kitűnt volna, hogy Ausztriában és Németországban egészen más jogi helyzetük van a mezőgazdasági munkásoknak, kitűnt volna az, hogy Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában ezeknek a munkásoknak majdnem annyi joguk van, mint a városokban lévő ipari munkásrétegeknek, és nincs meg az a nagy megkülönböztetés, amely itt Magyarországon megvan. Hivatkoznak itt arra, hogy van egy úgynevezett betegsegélyezési törvény. (Propper Sándor: Teljesen komolytalan! — Zaj a szélsőbaloldalon.) De ez nem ér semmit, semmit nem jelent az a kolduspénztár, amelyet már annákidején így nevezett el a mezőgazdasági munkásság. Nem jelent ez a törvény semmit, mert ugyan a gazdát bizonyos fokig felelőssé teszi, de rá fogok mutatni arra, hogy ennek a törvénynek az útján is egészen nyugodtan kibújhat a gazda a kötelezettség alól azért, mert oly borzalmasan nagy tömegű a munkanélküleik száma, akkora a kereset utáni éhség a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIIL 1. ülése 1933 február 22-én, szerdán. 289 mezőgazdasági munkásság között, hogy ha így maradnak az állapotok, akkor egy bandavezér azt fogja csinálni, amit akar. A bandavezérektől fog függni az, hogy becsapják-e a gazdát, vagy becsapják-e a munkásokat, vagy pedig meglesz a lehetősége annak, hogy a bandavezér és a gazda egyetértenek és becsapják a munkásokat. Ez a törvény nem gondoskodik . arról, hogy erre az esetre biztosítsa a munkások keresetét. (Ellenmondások a jobboldalon.) Majd beszélünk róla, hogy éppen a legelnyomottabb és kizsákmányoltabh rétegeket például — az aratásnál kiveszi a törvény még ez alól a szabályozás alól is. Majd oda fogok érni és rámutatok arra, hogy itt is éppen a legelnyomottabb rétegeket veszik ki a szabályozás alól és különösen némely helyeken gyermekeket, leánykákat is kivesznek a bandavezér és a gazda felelőssége alól is. Ha pedig azt a szempontot fogadnók el, amelyet az előadó úr nagyon helyesen említett, hogy tudniillik meg kellene érteni az idők szavát, és ha ez a törvényhozás meg akarná érteni az idők szavát, akkor nem itt kellene a kérdést kezdeni, nem ennél a pepecselésnél kellene kezdeni, mert ez nem más, mint az^ a bizonyos Werbőczy-féle vasbakötés, nem más, mint történelmi dolgok megismétlése, nem más, mint egy jogi formának a felállítása, amely nem jelent ÍI munkásosztálynak, a mezőgazdasági népességnek semmit sem és nem hoz neki semminemű kézzelfogható eredményt. Ismerjék el az urak logikusan azt, hogy csak azért csinálják ezt a törvényt, hogy legyen egy törvény, mutassanak valamit a mezőgazdasági népesség felé egyrészt (Malasits Géza: Akár csak a kartelltörvény!) másrészt pedig maguk az urak szégyenlik, hogy akadnak olyan gazdák, akik ezt a borzalmas nyomorúságot kihasználják, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és arra a néhány kivételre, amelyet itt a t. előadó úr felemlített, csinálnak egy törvényt, és aztán eldicsekednek azzal, hogy a mezőgazdasági népesség számára megint alkottak egy hatásos, messzemenő szociálpolitikai törvényt. Ez a lényege ennek az egész törvénynek. (Malasits Géza: Annyit ér, mint a körösi szenteltvíz!) A háború előtt tehát nem volt a kérdés rendezve. De mi volt a helyzet a háború után? Mit csinált a kurzus, mi volt itt a jelszó? Vannak itt képviselőtársaim, akik visszaemlékeznek, hogy amikor Gömbös Gyula itt ült az ellenzéki oldalon és beszélt a magyar népről, azt mondta, hogy a szívem lelkét, a véremből való magyar parasztságot meg kell menteni, ez az egyetlen nemzeti ideál, ez a nemzet gerince, a nemzet java. Bethlen István is azt hirdette, hogy a nemzet gerince a magyar nép, a magyar parasztság, a magyar paraszt az intelligenciával összefügg, ez a jó, becsületes magyar nép nem hódolt be a bolsevizmusnak, nem veszi be a külföld rágalmait, a külföld eszméit, ez a gyönyörű, szép magyar parasztság, ez az az alap, amelyen a magyar nemzet, a magyar állam nyugszik, ez a nemzet gerince, amelyen nyugszik a nemzet. Mit csinált Gömbös Gyula miniszterelnök úri Egy ilyen látszatjavaslatot. (Propper Sándor: Vigyáz a parasztra, hogy meg ne mozdulhasson!) Nyilvánvaló, hogy nem segít a paraszton. A földön fekszik a gazda, a földön fekszik a középosztály, a földön fekszik mindenki, tehát legyünk azzal tisztában, ha egy ilyen forrongó, változó, átalakuló korszakban vagyunk és ha megértjük ezt a korszakot, nk43