Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

290 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1933 február 22-én, szerdán. kor nem ilyen pepecseléssel, hanem korszerű javaslattal kell idejönni. Mit jelentett a földbirtokreform? A nagyon magasan megállapított földváltságot leszállí­tották-e? Elintézték-e azt, bogy a kisgazdasá­gok is megélhessenek? Azokat a magas díjakat, amelyeket a földesuraknak fizettek az egyes földhözjutottak, leszállították-e a mostani nyo­morult viszonyok színvonalára? (Felkiáltások a jobboldalon: Mindezt elintéztük!) Dehogy in­tézték el mindezt. Csak egy részét! Mindezt nem intézték el. Segítettek a magyar népen? Nem segítettek! Nem igazságtalanabb-e ma Ma­gyarországon a földbirtokmegoszlás, mint a há­ború előtt? Nem sok-e a nagybirtoktest? Nem úgy van-e ma, hogy sokkal igazságtalanabb a birtokmegoszlás, mint a háború előtt? Az elő­adó úr nagyon jól tudja, ugyanabból a statisz­tikából, amelyből ő tudja, én is tudom, hogy sokkal igazságtalanabb ma Csonka-Magyaror­szágon a birtokmegoszlás, mint volt a háború előtt és a földreform előtt. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék talán közeledni a kisebbségi véleményhez. Nem a földbirtokreform, hanem a gazdasági munkaszerződésről szóló törvényjavaslat van napirenden. (Propper Sándor: Na, véletlenül kiejtette ezt a szót. — Malasits Géza: Arról be­szél, hogy mi kellene! — Dinnyés Lajos: Nem cselédekre van szükség, hanem önálló exiszten­ciákra. — Simon András: Hát akkor a cselédek­ről nem kell gondoskodni?) Farkas István: T. Ház! En az elnök úrral nem vitatkozom, de tény az, hogy a földmun­kások kérdése és a munkabér kérdése szorosan összefügg a földbirtokreformmal és azzal a föld­birtokmegoszlási rendszerrel, amelyben él ez a népesség. Nem lehet kiszakítani egy foglal­kozási ágat abból a gazdasági miliőből, amely­ben él és amelyben kénytelen élni, mert csak ebben lehet megismerni és csak ebben a miliő­ben lehet ezt a dolgot elintézni. Ez a birtok­megoszlás is egyik akadálya annak, hogy lehet­séges legyen egészséges védelmet teremteni a mezőgazdasági népesség számára. Hiszen itt áll az a tétel, hogy az a nagybirtok, amely az országban terpeszkedik, nem engedi azt, hogy más haladottabb szociális szempont uralma kö­vetkezzék be. A nagybirtok nem engedi, hogy a birtokmegoszláson keresztül a mezőgazdasági népesség sorsa úgy enyhüljön, íhogy önálló megélhetési lehetőséget kapjon a mezőgazdasági nincstelen népesség és ezzel lecsapoljuk a munka, a kereset nélkül lévők nagy számát, a vagyonnélküliek nagy számát és ezzel csökken­jen azoknak a száma, akik munkát vállalni kényszerülnek. Természetes dolog, hogy ez min­dig befolyásolja a munkavállalás lehetőségét és mennyiségét, hiszen éppen azért hoznak ilyen törvényeket, hogy a nagybirtoknak ^mindig nagymennyiségű felesleges munkaerő álljon rendelkezésére, amely éhezése következtében kénytelen bármilyen munkafeltételek mellett is munkát vállalni. Menjünk csak tovább, t. Ház! A betegség­és balesetbiztosításról határozatot hozott ez a Ház többször. Kényszerítette a kormányt arra, hogy bizonyos határidőn belül hozzon javasla­tot. Nem hozott. Kérdem: hol van az a messze­menő védelem, t. előadó úr? Hol van a törvény­hozásban az a nagy belátás, amelyre hivat­kozni méltóztatik? Hol volt a gyengéknek meg­értése? Már pedig magyar nemzeti szempont­ból, ha igazán komolyan adnak jelszavaikra valamit az urak, valóban fontos dolog volna és lett volna az, hogy a mezőgazdasági népes­ség egészségügye legalább annyira részesüljön védelemben, mint a kehes lovak. Nagyon meg volnának elégedve, ha nekik is volna körorvo­suk és gondoskodnának róluk úgy, mint ahogy gondoskodnak a kehes juhokról és a göthös lovakról. De menjünk csak közelebb a kérdéshez. Ott van az úgynevezett kerületi bérmegállapító bi­zottság. Ez is egy keret-törvény, ez is látszat és semmi más. Mert mit jelent ez is? Ez is egé­szen beletartozik ebbe a komplexumba, mert hi­szen annakidején is, amikor ezt tárgyaltuk, azt mondották, hogy ez a rendelkezés, ez a törvény lehetővé teszi azt, hogy a mezőgazdasági népes­ség kérje a minimális munkabérek megállapí­pítását. De hogyan történik itt az eljárás? Első­sorban is kérni kell a földmívelésügyi minisz­tériumtól, a földmívelésügyi minisztérium az­után elrendeli, hogy abban a kerületben, amely­ben a minimális munkabérek megállapítását kérik, üljön össze egy bizottság. Ez a bizottság megállapítja a heréket, ha ugyan egyáltalán megállapítja. De ha meg is állapította a mező­gazdasági napszám-munkabéreket, ennek akkor sincs szankciója,'mert én számtalan esetet tud­nék felhozni, hogy ugyanazokban a kerületek­ben, ahol megállapították a mezőgazdasági munkabéreket, a törvény által kreált, létreho­zott munkabérbizottságok, ezeket nem tartják be. Mit csináljon az a munkás? Elmenjen pe­relni? De hiába megy perelni! Nem is megy, nincs is értelme, hiszen a közigazgatásnál folyik a pereskedés is. Ittas különbség van: míg az ipari munkásságnak a rendes bíróságnál, a munka­ügyi bíróságnál van peres keresetlehetősége, addig a mezőgazdasági munkások ügyeit a szol­gabíró, a rendőrség, a közigazgatási hatóság intézi el, (Malasits Géza: A nagybirtokos va­dászpajtása!) tehát ugyanazoknak a barátai, osztálytársai, akikkel neki peres ügye van. Ez tehát nem jelent semmit, t. Ház. Nincs szank­ciója annak, amit ez a bizottság megállapít. Nincs aki végrehajtsa, mert nincs szervezet, a mezőgazdasági munkásság nem áll ott szerve­zetten. A gazdák szervezve vannak az Omge.­ban, nekik nemcsak, hogy szervezetük van, ha­nem a kormány minden esetben, ha mezőgazda­sági problémát tárgyalnak, az Omge.-val, a gaz­dák szervezetével tárgyalja azt meg. A mezőgaz­dasági munkásoknak ellenben nincs szervezetük, nekik nem szabad szervezkedniök, nincs sajtó­szabadságuk. Ez természetes dolog, mert ez az osztály nincs megszervezve, önmaga nem tudja ezt végrehajtani. Ott állunk, ahol állottunk ré­gen, amikor mindenhol, az egész világon az osz­tálytagozódásból adódott erő jelentkezett a közélet terén: a munkás és a munkaadó. Ter­mészetes, hogy amikor ezek az erők jelentkez­nek, az államnak nem lehet az a feladata, hogy az egyiket elnyomja, lehetetlenné tegye, a má­sikat pedig elősegítse, mert hiszen nyilvánvaló dolog, hogy akkor az elnyomott, a gyöngébb fél teljesen ki van szolgáltatva a vagyonsabb ré­tegnek., Nálunk ez a helyzet, ez a valóság és ezért ezeknek a munkabérmegállapító bizottságoknak a gyakorlati életben semminemű értékük nin­csen. (Simon András: Egészen más a munka­bérmegállapító bizottság!) Nyilvánvaló dolog, hogy a mezőgazdasági népesség^ igen rossz vi­szonyok közé jutott az elmúlt tíz esztendőben. Nem kell másra hivatkozni, mint arra, hogy volt egy lapjuk, «A Földmívesek Lapja», de ezt betiltották. (Simon András: Ez a boldogító!) Ezt az urak mind természetesnek tartják, jó­nak tartják, jónak ítélik. Beszélnek itt arról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom