Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

20 Az országgyűlés képviselőházának 14-2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. kegyetlen, hanem meteorológiailag is eléggé kemény tél közepén. Nagyon jól tudjuk, hogy az országban, a fővárosban, a nagyobb centrumokban, de faluhelyen is uralkodó óriási nyomor enyhítése céljából foganatosított intézkedések nagy része (Farkas István: Csődöt mondott!) a főváros részéről történt és a főváros szegényeit és támogatásra szorulóit érinti, azoknak javát szolgálja, amilyen mértékben a főváros teherbíró képessége azt megbírja, az állam részéről azonban a sajnálatos pénzügyi helyzet s a leszegényedés folytán erre ma már igazán nincs pénz, ezen a téren édeskevés történt, sőt a nyomornak a tavalyihoz arányított emelkedéséhez képest úgyszólván semmi. Itt olyan kérdések tömegei vannak, amelyek nem politikai, még kevésbbé pártpolitikai kérdések, amelyeket azonban éppen az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban meg kell vitatnunk és amint Sigray Antal gróf igen t. barátom említette, szembe kell néznünk velükAkármilyen jogcím megfelelő erre és én is alkalmasnak tartom erre egyéb hiján a kormány 95 pontját, abba tudvalevőleg minden belefér. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebből az okból is csatlakozom tehát Sigray Antal gróf indítványához, de egyéb okokból is. (Halljuk! HaLjuk!) Valamennyien, pártállásra való tekintet nélkül türelmetlenül várjuk a pénzügyminiszter úrnak a jövő hétre beharangozott beszámolóját. (Györki Imre: Előbb megtudjuk Genfben, hogy mi történt, mint itthon!) Valamennyien türelmetlenül várjuk nemcsak a genfi dolgokat, hiszen^ a Népszövetség pénzügyi bizottságának döntéséről talán nem is lenne módja korábban beszámolni, hanem azért, mert az itteni,, belső pénzügyi helyzet folytán szükségesség vált, hogy a. törvénvhozás tagjai, a pártok és a kormány között ebben a tekintetben meglegyen a közvetlen érintkezés. Azt válaszolhatnák nekem, hogy például Németországban tudvalévően szintén igen keveset működik a törvényhozás, a parlament nem ülésezik. De éppen azok igazolhatják, amit itt mondok, akik a német példát hozzák fel, mert Németországban a kormány egyes tagjai a pártokkal állandó nem hivatalos, mondjuk parlamenten kívüli, de igen szoros érintkezést tartanak fenn. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Németországban történnek legalább kísérletezések, — hogy milyen sikerrel, ez aztán más lapra tartozik — és pedig úgy a kormány kezdeményezéséből, mint abból kifolyólag, hogy a kormány ezt a kontaktust fenntartja a pártokkal, tárgyal velük, tanácskozik velük, tájékoztatja őket. Nálunk, sajnos, az a gvakorlat, — és úgy látszik, (Farkas István: Hogy a miniszterelnök sem tudja, mit akar!) ezen a jelenlegi kormány sem akar, vagy nem tud változtatni, ezideig még legalább nem tudta az új stílust behozni — hogy a kormánypárton kívül álló képviselők, az ellenzéki vagy a kormányt nem közvetlenül támogató pártok máskép nem tudnak érintkezést találni az ország felelős kormányával, mint épn^n itt a Képviselőbázban. Ez a második ok, amiért nem tartom kívánatosnak, hogy most megint egyheti szünetre menjünk, hanem szükségesnek és fontosnak tartom, hogy igenis, együtt maradjon a Ház és itt megkaphassuk azt a felvilágosítást, amelyre — azt hiszem — valamennvien kivétel nélkül vágyódunk. (Rassay Károly: Ne szaporítsuk a munkanélküliek számát!) A harmadik ok, amely miatt szükségesnek tartom, hogy a Ház együtt maradjon és holnap tartsa ülését, ne pedig egy hét múlva, az, — és ez is éppen szerves összefüggésben van azzal, hogy szeretnénk látni a pénzügyminiszter urat, akinek képességei és jószándéka iránt a magam részéről a legnagyobb bizalommal vagyok — hogy mostoha gazdasági helyzetünk, amelyből a nyomor folyik, összes bajainkkal együtt két tényezőből támadt, a világkrízisből és az itthoni gazdálkodásból. A vidéken hihetetlen és tarthatatlan helyzet uralkodik mindenfelé, olyan testületeknek és testületek érdemes tagjainak fizetése körül is, amelyeknél maholnap már nem lehet szó nélkül tűrni az állapotokat. Ezek számára akárhogyan, de elő kell teremteni a fedezetet és rendet kell csinálni valahogyan. Elsősorban célzok a vidéki felekezeti iskolák tanítóinak dolgára, (Ügy van! Üf" van! balfelöl.) továbbá a községi jegyzők és általában a községi tisztviselők illetményeire. (Zaj balfelől.) Lehetetlenség, hogy az a jegyző, aki pénzeket kezel, akitől lelkiismeretességet, pontosságot, becsületességet kívánnak, ne kapja meg a fizetését addig, amíg az adóknak bizonyos hányada be nem folyt. A jegyző is ember, és akármilyen lelkiismeretei, szrgorú, vaF-kezű, ma nem tud minden esetben eleget tenni annak a bizonyos kötelezettségnek, amelynek alapján folyósítják csak a fizetését. Ez is olyan kérdés-komplekszus, amelyet csak példaképpen említettem, de mindezekkel szembe kell nézni, ezeket nem lehet elodázni és hamar ide kell hozni a Ház elé, ezt akármilyen keretben is szóvá kell tennünk, s erre a kormány részéről kielégítő és megnyugtató választ kell kapnunk. (Helyeslés balfelől.) A negyedik ok, amely miatt szükségesnek tartom, hogy a Ház együtt maradjon, az, — és erre Sigray Antal igen t. barátom is igen helyesen célzott — hogy az utóbbi időben éppen azért, mert _ teljesen nélkülözzük a kormány részéről a tájékoztatást abban az irányban, hogy a pénzügyi politikát a jövőben milyen új alapokra óhajtja fektetni. Valamilyen új alapokra kell fektetni, azit tudjuk, mert az eddigi alapokon tovább nem lehet gazdálkodni. (Tobler János: Türelem!) A türelem megvan. Azt hiszem, a türelem hiánya miatt nem lehet panaszkodni. (Farkas István: Türelem panamát terem! — Rassay Károly: Hogy jön a türelem a soforthoz!?) Minthogy sofort-programmot kaptunk, 95 sofort-pontot kaptunk, amelyekben benne wnnak általánosságban mindazok a szép és jó dolgok, (Zaj. — Farkas István: Elakadt a gyorsvonat! — Halljuk! Halljuk!) amelyeket mindenki a saját gusztusa szerint azokba bele óhajt magyarázni, — én is belemagyarázhatom azt, amit ő kíván, -mert ezek olyan általa -lóságok — most ván'uk, hogy ezt a keretet kitöltse a kormány, főképpen gazdasági tekintetben. (Rassay Károly: Szóval a tettek mezejére akarunk lépni! —• Halljuk! Halljuk!) Felelőtlen részről, sajtóközlemények formájában és hasonló nem hivatalos tényezők részéről felmerülnek mindenféle szanálási tervek, felmerülnek mindenféle radikális intézkedések eszméi, mondjuk, szikrái, amelyek olyan színben tűnnek fel, éppen a kormány nak direkt és pártja révén megnyilvánuló indirekt hallgatása folytán, mintha lehetne róluk szó, ha nem is abban a formában. Ezek a hírek azután a lapok és a Pestről jövő emberek elbeszélései folytán vidéken, a vidéki