Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

2.7.8. Az országgyűlés képviselőházának 1 zaj. -- Elnök eseng et. — Meskó Zoltán: Egyik községiből a másikba menni engedély kell? — Bródy Ernő: Születési engedély is kell! — Berki Gyula\ Gyűlésengedélyem volt! Minek kiabál? — Dinien Ödön: Ehhez is engedély kell Magyarországon? — Berki Gyula: Igen, gyűléstartásra engedély kell. Gyűléstartási ongedély volt a zsebemben. — Folytonos nagy zaj. — Elnök csenget. — Berki Gyula: Hallink a keresztesi győzőt! — Dinich Ödön: Akkor már gyn^éstilalom volt, képviselő úr! — Esztergályos János: Azt mondották nekünk, hogy mozgási engedélyt kapunk, de nem kaptunk! — Zaj.) Elnök: Képviselő urak. pár szót én is szeretnék szólni. (Halljuk! Halljuk! — Rassay Károly: Halljuk az elnök úr véleményét a mentelmi jog védelme tárgyában!) Mindenekelőtt megállapítom, t. képviselő urak, hogy a közbeszólások özönére Berki Gyula képviselő úr adott alkalmat, mert legelőször ő szólt közben Biztosítom a képviselő urat. hogy megadom a szót arra, amit a házszabályok keretén belül elmondani kíván, de kérem,, hogy felszólalását méltóztassék arra az időre tartogatni. (Zaj.) Méltóztassanak csendben lenni, Eckhardt kénviselő urat illeti a szó. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Megállapítom, hogy nem én korlátozom Eckhardt képviselő úr szólás jogát, hanem önök. (Bródy Ernő: Kérek közbeszólási engedélyt! — Derültség.) Erre nincs joga a képviselő úrnak. (Zaj.) Eckhardt Tibor: Rassay t. képviselő úr azt a kérdést vetette fel, hogy a Magyarország* belterületén való közlekedéshez útlevélre, vagy miféle engedélyre van szükség. Én magam ugyanezt a kérdést intéztem a belügyi államtitkár úrhoz, aki nem tudott nekeni erre választ adni, mert az államtitkár úr — nyilván a törvények alapján állván még ezidő szerint — semmiféle korlátozó rendelkezést tudomásomra adnf nem tudott. A helyzet tényleg^ az volt, hogy akinek ilyen, itt a kezemben lévő igazolványa nem volt, az nem tudott közlekedni. (Rassay Károly: Parlamenti múzeumba vele!) Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam ennek az igazolványnak a szövegét (olvassa): «Igazolom, hogv X. Y. mezőkeresztesi lakos, a Nemzeti Egység- Pártja helyi szervezetének megbízottja szabad mozgásában nem gátlandó.» (Esztergályos János: Nekem nem volt szabad mozognom!) Azt méltóztatnak talán hinni, hogy a belügyminiszter úr írta ezt alá, vagy az alispán, vagy a főszolíi-abíró, avagy a választási elnök? (Kun Béla: Hát ki?) Tévedés, az aláírás: Lukács Béla országgyűlési képviselő. (Derültség és mozgás. — Berki Gyula: Egy érvénytelen igazolvány!) Ez volt az az igazolvány, amely kizárólag lette lehetővé a közlekedést, (Berki Gyula: Dehogy kérem!) semmiféle más igazolvánnyal közlekedni nem lehetett. (Kun Béla: Berki képviselő úrnak milyen igazolványa volt? — Berki Gyula: A választási elnök úrtól! — Kun **éla: Nekem miért nem adott! — Berki Gyula: Miért nem kért? — Kun Béla: Kértünk, de nem adott! — Berki Gyula: Az nem lehet! — Kabók Laios: Ilyen cinizmust még nem tapasztaltunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Berki képviselőtársam azt mondja, hogy a választási elnök adott igazolványt. A törvényes álláspont ezidőszerint még az, hogy a választási elnök a választás napjának reg'geli 8 órájától kezdve diszponál, ellenben, amiről én beszélek, az a választás napja előtti napon történt. (Berki Gyula: Az egy baráti igazolvány 1. ülése 1933 február 22-én, szerdán. volt! — Zaj.) A választási elnök sem volt tehát jogosult igazol vánty adni. De itt nem is csak erről van szó, hogy mentelmi jogom megsértetett, mert ha bárkivel szemben,, nem képviselővel szemben is, ugyanez az eljárás folytattatik, (Bródy Ernő: Minden polgárnak joga van szabadon közlekedni! — Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) a személyes szabadság megsértésének flagráns esete forog fenn, amiért valakinek törvényesen és büntetőjogilag felelnie kell. (Zaj.) Rátérek a második mentelmi jogi sérelem bejelentésére. Mint említettem, ez a Szentiványi főszolgabíró által kiadott, vagy legalább is számos csendőrjárőr kijelentése szerint Szentiványi főszolgabíró által még pénteken kiadott rendelkezés Mezőkeresztest illetőleg tényleg délután 4 órakor visszavonatott, de még fennállott ugyanez a rendelkezés Tard községben másnap szombaton reggel is- En Miskolcról kijőve vasárnap, a választás napja; nak reggelén a Tard községbeli egyik bizalmi férfiunkkal autón Tard községbe akartam menni, amely bizalmi féfiúnak — és itt Berki igen t. képviselőtársam megint tévedett, amikor azt mondotta, hogy a választási elnök igazolása elegendő — a vármegye alispánja által kiállított igazolványa volt, mely szerint Ő más 21 bizalmi férfiúval együtt szabadon mehet be abba a községbe, ahol a bizalmi férfiú kell, hogy hivatását teljesítse. A választási elnök is láttamozta, approbálta ezt az igazolványt, jelen voltam magam s a csendőr járőr engem époly kevésbé engedett be Tard községbe, mint a bizalmi férfiút. (Berki Gyula: Tudtommal ott volt a képviselő úr!) Várja meg a képviselő úr, amíg elmondom mondanivalóimat. Háromnegyed óra hosszat álltam a csendőrkordon előtt s akkor a csendőrőrmester — derék, kifogástalan, tisztességes, udvarias ember, akitől számcis választást vezető tényező modort is tanulhatna — beküldött a választási elnökhöz egy járőrt, hogy tudják meg, vájjon engem kivételesen beengedhetnek-e. Megjött az, engedély háromnegyed óra múlva, hogy igen, Eckhardt képviselő úr jöhet, de a bizalmihoz semmi közünk nincs, az maradjon kívül. így azután a bizalmi el is ment, magam pedig a kegyes engedély alapján bemehettem. T. Ház! A csendőrök között külön megbeszélés, azt mondhatnám, külön konferencia tárgyát képezte az, szabad-e nekem autón bemennem a községbe, vagy csak gyalog? Hoszszas megbeszélés után úgy döntöttek, hogy megengedik az autó használatát s így a csendőrjárőr jóvoltából alkalmam volt ezt a gyönyörű kirándulást Tard községbe megtenni és végre beérkezni az Űr nak 1933. és a dicső egységes párt uralmának utolsó esztendejében Tard községbe. (Derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Szabóky Jenő: Elvtársak, tapsoljanak! — Kabók Lajos: Temetés lesz! — Farkas István: Önmaguk ásták meg saját sírjukat! T. ; Ház ! Van itt egy harmadik mentelmi jogsérelem is, ez — mondjuk — a legpittoreszkebb, ebben van a legtöbb festői elem, ez jogilag, büntetőjogilag is — mondjuk — a legszebben kidolgozott eset. Ez Cserépváralján történt, (Hegymegi Kiss Pál: Csinos kis szavazatlopás volt ott!) ahova a választás napján egész délután félháromig, hacsak repülőgépen valaki be nem repült a községbe, eleven ember be nem jutott. (Dinien Ödön: A csendőr azt