Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. mondotta, hogy a madárnak sem szabad be­repülni!) Itt azután már, be kell vallanom, az apparátus kifogástalanul, azt mondhatnám légmentesen működött, mert nemcsak engem nem engedett be a csendőrjárőr, nemcsak a bizalmi férfiakat nem engedte be, egyet sem, nehogy véletlenül tanuk legyenek a szavazás­nál, de nem engedték be a külügyminisztérium tisztviselőjét sem, aki személyesen hozott kül­földi újságírókat. A külügyminisztérium meg­bízottja, a főispán antóján hozta a külföldi újságírókat, bemutatni a jogrendet Magyar­országon és^ őket sem engedték be, mert eb­ben az országban rend van, itt jogegyenlőség van, ahol szavaznak, ott nem kell tanú, sem­miféle tanúi sem belföldi, sem külföldi. Szé­gyenletes jelenet volt, amikor a főispán által adott autó soffőrje odament a csendőrökhöz és próbálta nekik megmagyarázni, hogy baj van kérem, ezeket a külföldieket a főispán küldte. A csendőr — katonaember — azt mondotta: bocsánatot kérek, nekem paran­csom van, ide egy lélek be nem megy, nekem mindegy, kinek az autója, itt eleven ember be nem megy ebbe a községbe. Időközben az egész csendőr járőr légmentesen elzárta Cse­répváralja községet. Elnök: Kérem, képviselő úr, lejárt a be­szédideje. (Félkiáltások a bálodálon: Három­szor sár a beszédidő, három mentelmi bejelen­tést tesz.) A képviselő úrnak joga van meghosszabbítást kérni. Eckhardt Tibor: Kérek 5 perc meghosszab­bítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Rendben van, a Ház megadja. Eckhardt Tibor: Cserépváralja községbe a szavazás tartama alatt, délután fél 3-ig senki be nem juthatott. 3 órakor már le is volt zárva a szavazás. Azt, hogy miért kellett ezt a közsé­get ilyen gondosan elzárni a külvilágtól, én néni tudom, de a szavazás eredményei föltétle­nül bizonyos útmutatással szolgálhatnak, mert míg az első menetben, a múlt vasárnapi szava­zásnál a mi pártunknak volt kétharmad több­sége, a mostani tanúmentes szavazáson egyötöd­rész szavazatot kaptunk mi és négy ötödrészt a kormánypárt. (Berki Gyula: Volt két helybeli bizalmi. — Zaj bál felől. — Mojzes János: Kizár­ták a bizalmiakat. —» Némethy Vilmos: Berki képviselő urat beengedték?) T. Ház! En ennek a három esetnek — és sajnos, lesz itt még több ilyen bejelentés — el­bírálását a t- Ház bölcsességére, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó helyre!) tör vény tisztele­tére és alkotmányos érzületére vagyok kényte­len bízni, (Mozgás a baloldalon.) eltekintve a bűnvádi feljelentésektől, amelyeket feltétlenül meg fogunk tenni, de azt kérdezem, hát itt az én egyéni esetemről van szó? Rajtam esett itt sérelem? Ügy érzem, t. Ház, hogy az én egyéni sérelmem elenyésző csekélység ahhoz a förtel­mes sérelemhez, amely a nemzet alkotmányán, ; törvényes rendjén és becsületén esett. Ennek a helyreállítását kérem. Elnök: T. Képviselőház! A képviselő úr ál­tal bejelentett mentelmi jogsértések kiadatnak a mentelmi bizottságnak. Egyszersmind bejelentem a t. Képviselőház­nak, hogy Dinich Ödön ... (Zaj a báloldalon.) — Csendet kérek képviselő urak ! — ..., Reisinger Ferenc képviselő urak mentelmi joguk megsér­tését óhajtják bejelenteni. Ezt a kérést tudomá­sul vettem és a képviselő uraknak a szót a jelen törvényjavaslat letárgyalása után fogom meg­adni- (Kahók Lajos: Miért azután? — - Zaj a ülése 1933 február 22-én, szerdán. 279 bál- és §&élsőbáloldalon.) Csendet kérek kép­viselő urak. így állapodtam meg. A képviselő urak miért védenek olyan jogokat» amelyek megtámadva nincsenek. Bejelentem továbbá, hogy Györki képviselő úr a házszabályokhoz kért szót. A képviselő úr­nak ezt a kérelmét tudomásul vettem. A szót a képviselő úrnak a következő ülés napirendjének megállapítása után, tehát még a jelen ülésben fogom megadni. Most rátérünk a törvényjavaslat folytató­lagos tárgyalására. Ki a következő szónok? Frey Vilmos jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Csak egy pillanatra veszem igénybe a t. Ház szíves tü­relmét és már előre kijelentem, hogy a tör­vényjavaslatot elfogadom, csak pár szóval akarok rámutatni arra, hogy a legutóbbi idő­ben — ez a fontos, hogy pénzügyileg nehéz időkben — történt egy nagy teljesítmény, ne­vezetesen a Lajta-szabályozás végrehajtása. Elmúlt egy félszázad, amely óta az érde­keltség mindig követelte a Lajta-szabá­lyozásának végrehajtását, de sohasem si­került megcsinálni. Ez az utolsó esztendőknek érdeme. A kormánynak érdeméül lehetne okvet­lenül elkönyvelni, hogy a Lajta-szabályozást általános megelégedésre keresztülvitte. Van azonban ennek a kérdésnek még egy nyitott része. A miniszter úrnak innét a padokról hí­vom fel a figyelmét erre és ez a célja felszó­lalásomnak. Tuniillik, amint a nemrégen, ta­lán néhány hete fellépett árvíz mutatta, a Lajta-szabályozás kérdése csak akkor lesz le­zárt kérdés, ha osztrák részről is megtör­ténnek a munkálatok. Mert hiába dolgoztunk és hiába építettük a gátat, ha osztrák részről nem építik meg a gátat és nem szabályozzák az ő vonalukat, kárbaveszett fáradság az egész. Az osztrák hatóságok a legnagyobb megértést tanúsították eddig e kérdés iránt. Megkezdték a munkát, azonban érthető okok­ból a szabályozásnak keresztülvitele rendkívül lassú ütemben történik. A miniszter úr figyelmét rá szeretném terelni erre a prob­lémára, kérve tőle, hogy lépjen érintkezésbe az osztrák kormánnyal, hogy osztrák részről is végrehajtassanak ezek a még függőben lévő szabályozási munkálatok. Egyébként a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Erődi-Harrach Ti­hamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! Előttem szólott Pintér László igen t. kép­viselőtársam felhívta a földmívelésügyi mi­niszter úr figyelmét arra, hogy a Lajta sza­bályozását illetőleg egyöntetű működésre kérje fel a magyar kormány az osztrák kor­mányt. A magam részéről is helyeslem Pintér László t. képviselőtársamnak ezt a kérelmét és megragadom az alkalmat, hogy ennél a témánál hívjam fel a t. kormány figyelmét — ami különben felesleges is, hiszen tudom, hogy ebben az irányban tárgyalások folynak — a román kormánnyal való tárgyalásra is. Késztet engem erre az a nagy vízáradás, amely tavaly ért bennüket. A védekezés ne­hézségeinél szembeszökő körülmény volt az, hogy a Kőrös, a Maros valamint a felső Tisza áradásainál a román kormány a védekezés tekintetében nem teszi meg azokat az intézke­déseket? amelyeket a magyar kormány meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom