Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-149

Az országgyűlés képviselőházának 14-9. XLek és a fürészelt fa behozatalának tétele. A szarvasmarha-kontingensnek összefüggésbe ho­zatala a fürészelt fával erőltetett és kétségte­lenül csak azért foglaltatott bele így a szerző­désbe, mert máskép nem lehetett az ellentéte­ket áthidalni és a nehézségeket kiküszöbölni. Mi köteleztük magunkat 7000 vágón fűrészelt. fának elhelyezésére és ennek ellenében az osz­trákok heti 225 darab szarvasmarha átvételére kötelezték magukat. A kérdés csak az, ha mi a 7000 vágón fát nem vagyunk képesek átvenni, ennek arányában csökken-e az osztrákok részé­ről a szarvasmarha átvétele 1 ? De eltekintve attól, hogy 1930-ban csak 3500 vágón fürészelt fát vettünk át Ausztriától, az átvett marha­mennyiség akkor 40.000 darab volt, ami annyit jelent, hogy a szarvasmarha átvétele egyne­gyedére csökkenik most, míg ellenben a füré­szelt fa átvételi kötelezettségünk a kétszerese annak, mint amilyen volt 1930-ban. Az apróbb tételekről, amelyek szintén nem a legkedvezőbbek, nem kívánok most megemlé­kezni, csak azt szeretném, ha ennek az osztrák ^szerződésnek így kéthavonként való tárgyalása nem idézne elő csehszlovák, román és jugoszláv relációban kedvezőtlenebb helyzetet, mint ami­lyen magának a szerződésnek megkötésekor tervezve volt és nem rontaná el azokat a szer­ződéseket, amelyeknek megkötésére a szomszé­dos államokkal lehetőségünk van. Különösen vonatkozik ez a fa kérdésére, amelyek öt rayon­ban való rayonirozását szerencsésnek tartom. A budapesti kontingentálást szintén szeren­csésnek tartom, de a fabehozatal dolgában leg­alább is amint az újságokból láttuk, máris ne­hézségek mutatkoznak, amennyiben — nem tu­dom, mennyire igaz, mennyire nem — a cseh­szlovák fának dömping áron való bejövetele állítólag már is aggályokat keltett az osztrák kormány körcben annál is inkább, mert az osz­trák fabehozatala a szerződés életbelépte óta nem ment úgy és olyan mértékben, mint ami­Íven várakozásokat hozzá az osztrákok fűztek. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: 800 vágón jött be csak januárban! Tehát több mint amennvinek be kellett volna jönnie. — Görgey István előadó: Űgy van, több!) T. Képviselőház! Ezekkel a megjegyzések­kel eljutottam felszólalásom befejezéséhez. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány bizo­nyára megtesz mindent azért, hogy ebből a le­hetetlen gazdasági helyzetből, amelybe önhi­bánkon kívül jutottunk, kikerüljünk. Csak azt szeretném nyomatékosan az igen t. kormány szívére kötni, hogy amint az osztrák szerződés tárgyalásainál és a szerződés megkötésénél energiát mutatott, igyekezzék minél előbb le­tárgyalni cseh relációban is mindazokat a vitás pontokat, amelyek még fennállanak és ameuy­nyiben konkrét és komoly formát öltenek a román és cseh részről eddig elhangzott általá­nos kijelentések, az ezeknek az általános ki­jelentéseknek nyomán konkretizált ajánlatokra mi kellő formában adjuk meg a választ azért, hogy • a szomszédos országokkal minél előbb szerződéses viszonyban legyünk. (Elénk helyes­lés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra .következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző; Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Jó keres­kedelmi szerződések kötését a szociáldemokrata­párt parlamenti frakciója a Házon belül is, de a Házon kívül is, számtalanszor sürgette. Kámu­tattunk arra is, hogy a szomszédos államokkal való ellenséges, vagy ellenszenves viszonynak fenntartása nem vezetheti ezt az országot oda, ülése 1933 február 16-án, csütörtökön. 215 hogy jó kereskedelmi szerződéseket köthessünk elsősorban a szomszédos államokkal. Most itt tárgyalás alatt van az osztrák köz^ társasággal kötött ideiglenes szerződés. Erről elöljáróban bátran merem mondani, hogy nem tartozik a reánk nézve jó kereskedelmi szerző­dések közé, mert olyan kötelezettségeket jelent Magyarországra, amely kötelezettségekkel ko­rábban is lehetett volna kereskedelmi szerző­dést kötnünk, de a jelenlegi kormány elődje belátta, hogy ezekkel a kötelezettségekkel szer­ződést kötni nem tanácsos; (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Tévedés!) éppen ezért nem történt meg a szerződés megkötése. Most a Gömbös-kormány, hogy produkáljon valamit, idehozta az osztrák köztársasággal kötött kereskedelmi szerződést, (Kállay Mik­lós földmívelésügyi miniszter: Éppen az ellen­kezője igaz!) mint egy vívmányt, holott, ha csak az arányszámot vesszük figyelembe, már abból is kiderül, hogy ez Magyarországra nézve előnyöket nem tartalmaz, s hogy külö­nösen, ha részleteiben boncolgatjuk azt, hogy valójában miknek az átvételére van kötelezve Magyarország, ebből a részletes boncolgatás­ból bebizonyosodik, hogy ez a szerződés igen súlyosan hátrányos helyzetet jelent különösen ipari szempontból Magyarországnak. Még azt is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a szociáldemokratapárt a jó kereskedelmi szerződések kötése érdekében komoly lépéseket is tett. A legutóbbi hetekben is Csehszlová­kiában szorgalmazott egy olyan tanácskozást, amelynek az volt a komoly célja, .hogy Cseh­szlovákiával is valamiképpen létrejöjjön a ke­reskedelmi szerződés, lehetőleg olyan, amely Magyarországra nézve hátrányokat ne és, amennyire csak lehetséges, előnyöket foglaljon magában. Hogy ez az előmunkálat és ez a. tö­rekvés eredménnyel nem járt ez nem rajtunk múlt. hanem azon a külpolitikai magatartáson múlik, amelyet ez a kormány is tanúsít — és főképpen ez a kormány tanúsít — amely ki­zárja azt, hogy különösen a szomszédos államok feltételezzék rólunk azt a "jószándékot. amely­nek alapján jó kereskedelmi szerződések kö­tése lehetségessé válik. Pedig egy ország gaz­dasági fejlődésének, főkép az olyan országé­nak, amely abban a helyzetben van, Mint Ma­gyarország, eeyik alapfeltétele, hogy elsősor­ban a szomszédos államokkal jó viszonyba ke­rüljön és hogy a jó szomszédi viszony követ­keztében létrejöhessenek azok a kereskedelmi szerződések, amelyek gazdasáíroolitikai szem­pontból elkerülhetetlenül szükségesek szá­• Illlllltrq,. Helyesen mondotta előttem szóló Beck Lajos igen t. képviselőtársam, hogy a Gömbös­kormány nagyon erőteljesen hangsúlyozta a nemzeti öncélúságot, amely alatt bizonyos mér­tékig valószínűleg a nemzeti önellátást is ér­tett© Az osztrák köztársaságe-al kötött kereske­delmi szerződés azonban egyáltalában nem mu­tatja azt. hogy ez a nemzeti öncélúság, vagyis az önellátás valami erőteljes módon jutna ki­fejezésre. Miről van szó ebben a kereskedelmi szerző­désben? Elsősorban arról, hogy a magyar kor­mány a magyar mezőgazdaságért nagy áldoza­tokat hoz és olyan iparcikkeket vesz át, amelyek átvétele tulajdonképpen az ország határain be­lül ismételten fokozni fogja a munkanélkülisé­get, mert virágzó iparágakat úgyszólván tönk­retesz és vállalkozásukban tesz lehetetlenné. Ez az alkalmazott munkásoknak a munkanélküli állományba taszítását jelenti s ez gazdaságilag

Next

/
Oldalképek
Tartalom