Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának 14.8. punk. Önök hivatkoztak 1918-ra. Vegyék tudó- 1 másul, t. többség, hogy ugyanezekkel az eszközökkel idézték elő Trianont, ugyanezekkel az ' eszközökkel vadították el tőlünk a nemzetiségeket és ugyanezekkel az eszközökkel fogják elvadítani a magyar államtól a magyar népet. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.— Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) _ Elnök: A mentelmi jogsérelemre vonatkozó bejelentést a mentelmi bizottsághoz teszem át. Büchler József képviselő úr a házszabályok 103. §-a alapján kíván bejelentést tenni.. Büchler József: T. Képviselőház! 1933 február 11-én,. szombaton Mezőkeresztesen pártomnak választási vezetősége megbízott azzal, hogy menjek el Tardra (Lang Lénárd: Ahol én is beszéltem?) és ott vizsgáljak meg egy esetet. Az eset a következő volt. (Sauerborn Károly: Abból a jegyzőből rövidesen belügyminiszter lesz!) Nagy István mezőkövesdi párttitkárunkat megbíztuk azzal, hogy a tardi választási irodát vezesse. Ez az ember két napig ott dolgozott. Két nap eltelte után megjelent nála két csendőr és leigazoltatták. Az illető Nagy István leigazolta magát, mire azt mondták: rendben van, itt maradhat. Erre négyedóra^múlva bejött másik két csendőr és azzal fogadták: te vagy-e az a Nagy István, az a híres legény? — Igen, — mondta — nem vagyok ugyan híres, de én vagyok Nagy István. — Hát te miattad nem tudtunk mi két éjszaka aludni? Gyerünk csak, gyere velünk, . Elvitték azt a szerencsétlen embert, mégpedig nem a rendes úton, hanem a búzatáblákon keresztül és ott össze-vissza verték úgy, hogy félóra hosszat eszméletlenül feküdt künn a földön. Feleszmélt és látta, hogy ott áll a két csendőr s rugdosta: gyerünk csak tovább. Mentek még körülbelül egy kilométert, akkor újra elővették Nagy Istvánt és most már annyira összeverték, hogy nem félóráig, hanem három óra hosszat feküdt a hideg^esős, sáros búzatáblán, eszméletlenül, most már mindenkitől elhagyatva. (Dinnyés Lajos: így vigyáznak a parasztra!) Természetesen az egész község látta azt, hogy Nagy Istvánnal mi történt. Elképzelhető, hogy milyen lelkes hangulatban várták az emberek azt, hogy választás lesz. Azt mondották: mi lesz velünk választókkal, ha önök képviselők elmennek, ha a párttitkárt, az irodavezetőt így összeverték? (Lang Lénára: Mindenki azt mondja: mi lesz velünk?) Ezt kellett nekünk megvizsgálnunk Tard községben. Mielőtt bementünk volna, az odavezető főútvonalon találkoztunk egy keresztespüspöki emberrel, aki arra kért minket, menjünk el hozzájuk és mondjuk meg, hogy ki legyen a bizalmi, mert ők még nem tudják. Elmentünk az autóval Keresztespüspökibe. Két órakor értünk be Sepsi János keresztespüspöki lakoshoz. Meg kell jegyeznem, hogy Eónai Sándorral, a képviselőjelölttel együtt mentünk. Bementünk Sepsi Jánoshoz, akinél akkor két falubeli ember tartózkodott. Alig vagyunk ott pár percig, megérkezik két csendőr és azt mondja: azonnal hagyják el az idegenek Sepsi János lakását. Az idegenek természetszerűen szó nélkül kimentek. Ott maradtunk Rónai, a képviselőjelölt és én. Erre hozzánk szólt a két csendőr: az urak mit keresnek itt? — Hivatalos eljárásban vagyunk, — mondottuk — ezért és ezért jöttünk. — Tessék azonnal elhagyni a községet. — Erre én igazolom magamat, mondván, hogy képviselő vagyok. — Semmi közöm hozzá, azonnal tessék elhagyni ülése 1933 február 15-én, szerdán. 185 a községet, (Egy hang a baloldalon: Ez a rendszer!) ide idegen ember be nem teheti a lábát! Mondom neki: ember, értse meg jól, képviselő szabadon mozoghat az országban. (Eckhardt Tibor: Állítólag!) Hiszen maholnap már ott fogunk tartani, hogy ha Keresztespüspökiből Mezőkeresztesre kell menni, útleveleket kell majd kérni a hatóságoktól. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erre a csendőr azt mondotta: uram, ne vitatkozzék velem, tessék azonnal elhagyni a községet! (Musa István: Az új stílus hangja!) Erre leigazoltattam az illetőt. Félek, hogy úgy fogok járni, mint Dinich Ödön képviselő úr említette, hogy elő fogják léptetni, mégis, minthogy mentelmi jogom megsértését jelentem be, meg kell mondanom, hogy az illetőt Sramkó 'Gergelynek hívják, törzsőrmester valamelyik őrsön. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezeket az eseteket kellett volna megmutatni az igen t. külföldi újságíróknak, hogy lássák, mi történik ezekben a kerületekben. A miniszterelnök úr ne legyen olyan kényes a külföldi újságírókkal szemben, amikor ellenzéki képviselők választásáról van szó, hanem akkor legyen kényes, amikor Sauerwein úrnak kell fizetni azokért a dicsőítő cikkekért, (Dinnyés Lajos: Es fényképekért!) amelyek obskúrus lapokban jelennek meg és amelyeken a külföldi újságírók csak nevetnek kinn a külföldön. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A bejelentést a házszabályok 103. §-ának 2. bekezdése alapján a mentelmi bizottsághoz teszem át. Eckhardt Tibor képviselő úr mentelmi bejelentést kíván tenni. Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! Minden kommentár nélkül mondom el a történteket.^ 1933. február 11-én, a múlt szombaton, este fél hét órakor Mezőkeresztesre érkezett két autó, hat külföldi újságíróval. Engem kerestek. Eljöttek egy magánházba, ahol éppen tartózkodtam. Miután tudomásom volt arról, hogy törvénytelen kitiltások és molesztálások folynak a kerületben, azt mondottam nekik, majd elláttatom önöket igazolvánnyal, hogy senki se bánthassa önöket. Személyesen elmentem a csendőrparancsnokságra, ahol Münster századostól kértem igazolványokat a külföldiek részére. A csendőrszázados azt mondotta nekem, hogy neki nincs joga semmiféle igazolványt vagy utasítást adni, hanem forduljak közvetlenül a járási főszolgabíróhoz. Elmentem a járási főszolgabíróhoz. A főszolgabíró azt közölte velem, hogy nemcsak hogy nem ad nekik igazolványt, hanem rajtam keresztül azt izeni, azt tanácsolja nekik, hogy sürgősen távozzanak el és este 8 óra után a kerületben, a községekben ne tartózkodjanak. I> erre azt mondottam a főszolgabírónak: kérem, főszolgabíró úr, én ezt az üzenetet nem adom át, mert lelkiismeretlen és hazafiatlan dolog, amit ön csinál, ön itt nem mindenféle jött-menttel, hanem a külföldi sajtó legkomolyabb tényezőinek, a Keuter-ügynökségnek, az Associated Pressnek, a világsajtó centrális orgánumainak Budapestre akkreditált képviselőivel áll szemben és az ország érdeke nem engedi meg, hogy ön ezekkel szemben ilyen neveletlenül viselkedjék, sőt kérve;kérem önt, az ország jól felfogott külpolitikai érdekében, hogy adjon nekik olyan igazolványt, amely lehetetlenné teszi, hogy őket bántódás érje, vagy őket bárki molesztálja. A főszolgabíró kijelentette, hogy nem hajlandó ilyen igazolványt adni, kiment és közölte velük, meglehetősen