Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

186 Az országgyűlés képviselőházának U8. ülése 1983 február 15-én, szerdán. durva hangon, hogy ha nem tetszik nekik Magyarországon, akkor menjenek máshova. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Igen, azt mondotta, amit Rigó képviselő selő annakidején Khuen-Héderváry grófnak mondott! — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. Eckhardt Tibor: Szószerint azt mondotta: ha nem tetszik nekik, mehetnek ahová akarnak. ö azt a tanácsot adja nekik, hogy este 8 óra előtt hagyják el a kerületet. Hozzáteszem még, hogy én úgy a neveket, mint azokat a sajtóorgánumokat, amelyeket ezek az újságírók képviseltek, személyesen lediktáltam a főszolgabírónak. Tévedés vagy félreértés tehát nem lehet. Ezután visszamentem az irodába. A külföldiek, akiknek táskáik is ott voltak, szintén bejöttek a párt választási irodájába, azonnal felhívták telefonon a külügyminisztériumot és közölték a történteket. A külügyi sajtófőnök meglehetősen felháborodott hangon adott kifejezést rosszalásának a történtek felett és megígérte, hogy azonmal intézkedni fog. Alig tették azonban le a kagylót, megjelent választási helyiségünkben 14 csendőr feltűzött szuronnyal, (Zaj.) azzal, hogy parancsuk van a főszolgabírótól, hogy a nálunk tartózkodó nem képviselőket kivétel nélkül — megkérdeztem, hogy a külföldi újságírókra is vonatkozik-e ez, mire azzal feleltek, igen, kifejezetten a külföldi újságírókra vonatkozik a parancs — vezessék elő karhatalommal a főszolgabíró elé. (Kabók Lajos: Erre kell az adóemelés!) Ekkor Hegymegi Kiss Pál, Dinich Ödön, Ulain Ferenc, Kun Béla képviselőtársaim és én — mi öten voltunk jelen — azt mondottuk: el fogjuk őket kísérni. Két hölgy és öt férfi volt az újságírók között. Elővezették őket újból a főszolgabírói hivatalba, ahol a főszolgabíró most már nem is volt hajlandó velük, beszélni, hanem egy csendőrőrmester közölte velük a parancsot, hogy el kell hagyniok a kerületet, még pedig sürgősen. Időközben, ha le akartak ülni, rájuk kiabáltak, hogy álljanak fel» ha beszélgetni akartak, rájuk ordítottak, hogy fogják be a szájukat, szóval olyan modorban folyt ez az eljárás, hogy nem hiszem, hogy a világon legyen állam, ahol a Reiter-ügynökség, az Associated Press képviselőivel ilyen modorban bánnak (Zaj. Halljuk Halljuk!) akkor, amikor 'senki jogosan ezeknek lacz uraknak semmiféle eljárásukért szemrehányást nem tehet. Nem volt állítható róluk, hogy valótlan tudósításokat adtak le, mert még egy sor írást le nem adtak, sőt nem is láttak még semmit, mert sötétben érkeztek a félórával érkezésük után már megindult velük szemben ez az elj (Esztergályos János: A macedóniai hegyek között csin áln ak ilyesmit !) En akkor újra bementem a főszolgabíróhoz és erőt véve felháborodásomon, a legnyuir igodtabb hangon újból megmagyarázitaim neki, hogy mit cselekszik. Elmondottam neki újból, hogy miféle jelentékeny, komoly és súlyos faktorokkal áll iszemben, hogy mit jelent az ország külpolitikai érdekén, mit jelent egy revízióért való harc, mit jelent a magyar igazságért való küzdelem »szempontjából, ha ilyen inferioris és megengedhetetlen balkáni eljárás van folyamatban ebben az országban. A főszolgabíró kijelentette, hogy neki parancsa van, ő nem tehet másképpen. Nyitva yolt a? ajtó a főszolgabíró háta mögött» ott ült a miniszterelnök úrnak politikai exponense: Borbély-Maczky Emil. Nyilvánvalóan tőle származott az utasítás. (Ulain Ferenc: Valamennyien láttuk! — Rassay Károly: Biztosan felsőbb utasítást kapott!) Erre azt mondottam a főszolgabírónak: Főszolgabíró úr, legalább azt tessék lehetővé tenni, hogy mi, országgyűlési képviselők, valamilyen módon, európai formák között tegyük lehetővé ezeknek az uraknak az itt tartózkodást. Erre a főszolgabíró — és ezt már igazán a legnagyobb megdöbbenéssel kell megállapítanom — kijelentette ötünknek, hogy nemcsak a külföldieknek kell távozniuk, hanem nekünk országgyűlési képviselőknek is. Azt mondotta szószerint: megtiltja, hogy a kerületben este 8 óra után közlekedjünk. (Rassay Károly: Megalomania!) Megtiltja, hogy szállásainkról kitegyük a lábunkat. Sőt volt olyan képviselőtársunk, akinek, bár másik községben lakott, először a hazamenést is megtiltotta és csak azután hosszas kérésre volt hajlandó megengedni, hogy saját községébe hazamehessen. (Rassay Károly: Ne védje ezt a miniszterelnök úr! ítélje el!) Öt képviselő jelenlétében folyt ez az eljárás és amikor végül azt mondottam a főszolgabírónak: Főszolgabíró úr, tudom, hogy ön úriember, én sajnálom önt, hogy ilyen gyalázatos utasításokat kénytelen végrehajtani, A főszolgabíró azt mondotta: Kérem, itt nem űriemberek állnak egymással szemben, én itt hatóság vagyok. Erre azt mondottam: Főszolgabíró úr, ha ön mint hatóság akar velem országgyűlési képviselővel szemben így eljárni, akkor kérem, adja nekem írásban ezt a parancsot, mert én jogorvoslattal akarok ez ellen élni. A főszolgabíró kijelentette, hogy írásbeli parancsot nem ad, elég, ha szóbeli úton rendelkezik. T. Ház! Egy szó kommentárt nem fűzök az eljáráshoz, bejelentem mentelmi jogom megsértését. Elnök: A bejelentést a házszabályok 103. §-ának 2. bekezdése alapján a mentelmi bizottsághoz teszem át. (Zaj.) Némethy Vilmos képviselő úr kíván mentelmi bejelentést tenni. Némethy Vilmos: T. Képviselőház! A mezőkeresztesi választással kapcsolatban pártom engem a választás törvényességének ellenőrzésére Szent-István községbe küldött ki. A választás napján lakásom elé, amely egyben pártunk gyülekezőhelye volt... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Némethy Vilmos: ... odaállt két csendőrből álló járőr az utcai kapuhoz és minden érkezőt, aki a gyülekezőhelyre közeledett, megkérdezett és ezek közül többeket elutasított. Minthogy meggyőződtem arról, hogy a többi gyülekezőhelyeken is hasonlóan két csendőr van ott, ez ellen kifogást nem tettem, habár direkt a választókat gátolták meg abban, hogy a gyülekezőhelyre bejöjjenek. Egyszerűen azt tanácsoltam nekik, hogy kerülő utón, kerítéseken keresztül jöjjenek el a gyülekezőhelyre. így gyülekezett egész napon keresztül a párt. Este, záróra után jelentik nekem, hogy pár ember panasszal akar engem felkeresni és hogy a csendőrjárőr ezeket nem engedi hozzám. Kimentem, hogy ezért felelősségre vonjam a csendőrjárőr vezetőjét, aki magát Tamás László őrmester név alatt igazolta. Megkérdeztem, hogy igaz-e ez az eset. Ö elismerte a tényt és amikor ennek indokát kérdeztem, egyszerűen azt mondtam hogy erre indokot nem nevez meg. Amikor kérdeztem, hogy mi jogon csinálja ezt