Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
Az országgyűlés képviselőházának 143. gátnak a zsiványságokról! — Zaj.) Csendet kérek !) Payr Hugó: Az országnak, igenis, az az érdeke, hogy a hibákat kiküszöböljék, az ilyen szerződéseket megszüntessenek éa na valahol hibát vagy bűnt követtek el, az megtoroltassék. (Hel»eslés a jobboldalon és a középen.! Elnök: Lázár Miklós képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján kíván szólani. Lázár Miklós: T. Képviselőház! Csupán néhány szót kívánok hozzáfűzni az igen t. képviselőtársam által személyes kérdésben előadottakhoz. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Sajnálnám, ha felszólalásomnak bármely kitételétől is sértve érezné magát az igen t. képviselő úr. Ellenkezőleg: a képviselő úr egy kitüntetést kapott tőlem, egy Signum Laudist tűztem a mellére. {Derültség a jobboldalon és a középen. — Payr Hugó: Akkor inkább a sértést!) Ezt magyarázza meg a képviselő úr, mert nem értem, fordítsa le a képviselő úr magyarra, hogy mit óhajt ezzel mondani. (Rassay Károly: Ez csak egy rosszul sikerült szellemesség!) Mindenesetre örülök azonban annak, hogy ebben az ügyben alkalmat adtam az egységespárt egyik tagjának, hogy itt ilyen spontán vallomást tehessen arról a bürokráciáról és arról a kereskedelmi szellemről, általában arról az egész szellemről, amely az állami üzemeket áthatja. Mert ki kell jelentenem, hogy én nem fűztem szavakban olyan erős kritikát a bürokráciának ez ügyben való szerepéhez, mint az igen t. képviselő úr. Rögtön befejezem. (Felkiáltások balfelől: Joga van beszélni!) A t. képviselő úr még két álláspontot szegezett ellenem. Az egyik az, hogy fájlalja, hogy azon az állásponton vagyok, — teljesen ellenkező állásponton, mint b\ — hogy, ha valaki, — legyen az képviselő, vagy legyen az falusi bakter — megtudja, hogy a maga községét, a maga városát, a maga megyéjét, a maga országát a mai időben, amikor a közpénznek olyan szentnek kell lennie, mint az oltári szentségnek, (Jánossy Gábor: Az minden időre áll!) meglopják, akkor nem temperamentum dolga és nem pártügy az, hogy félre ver je a harangokat és azt mondja: «Uraim, vagy az a hatóság, amelynek ezt ellenőriznie kell, vigyázzatok, mert meglopják az államot!» (Jánossy Gábor: Odament, feljelentette!) Ez, t. Képviselőház, nem temperamentum dolga és nem pártpolitika. A t. képviselő úr lelkiismeretesen beszerzett adataira ráült, rajtuk ült, mint egy kotlós tyúk, egy esztendeig és várta, hogy kikeljenek belőlük a tojások. A tojások annyira nem keltek ki belőlük, (Payr Hugó: Ezen az oldalon nem szoktak vádaskodni! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon! — Zaj.) hogy rajta ült adatain egy esztendeig és mi történt? Egy esztendeig tovább lopták a Máv.-ot, (Ügy van! Ügy van! a balodalon.) tovább keverték a pesti vízvezetéki vizet az olajba, amint azt a képviselő úr nagyon jól tudja. (Pakots József: Itt kellett volna vízszűrőt f alkalmazni!) A képviselő úr igen tiszteletreméltó és heroikus fáradozásainak egy év multán az volt az eredménye, hogy, ha véletlenül nem ez a kormány és nem ennek a kormánynak a kereskedeinii minisztere jön, akkor egyéni fáradozásai mind kárba vesznek, (Zaj.) mert a képviselő úr nagyon jól tudja, — nézzen a .szemembe, nem fogja letagadni — hogy a múlt kormány kereskedelemügyi miniszterének, akinél ön egy KÉPVISELŐHÁZI N T APLÓ XIII. ülése 193$ február 15-én, szerdán. 181 esztendeig interveniált^ az utolsó intézkedése az volt, hogy újból öt évre meghosszabbította az Imperiállal kötött szerződést. (Eber Antal: De a Íticót most sem bántják!) Elnök: Dinich Ödön képviselő úr a házszabályok 103. §-a alapján kíván bejelentést tenni. Dinich Ödön: T. Képviselőház! Tisztelettel bejelentem, hogy folyó hó 11-én Tard községben a csendőrök súlyosan és több ízben megsértették mentelmi jogomat. Sajnos, nem az első eset abban a vármegyében, hogy a csendőrök feltartóztattak utamban, törvénytelenül és jogtalanul ugyancsak a választással kapcsolatban. (Esztergályos János: Ez is a mezőkeresztesi járásban volt? — Zaj.) Ugyanis a mezőkeresztesi választáson felhívták a figyelmemet^ arra, hogy nyíltan, a nyilt utcákon itatnak és felkértek, hogy ezt akadályozzam meg. Akkor csendőrt hívtam a tett színhelyére, de a csendőr azzal fenyegetett meg, hogy hasba szúr. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Amikor bejelentettem a mentelmi bizottságnak mentelmi jogom megsértését, a mentelmi bizottság bölcsen úgy határozott, hogy miután nem képviselői minőségemben történt velem ez az inzultus, tehát mentelmi jogsérelem nem történt. Igen szeretném, t. Ház, ha mentelmi jogom megsértésének ez a bejelentése szerencsésebben intéződnék el részemre és az illetők megkaphatnák méltó büntetésüket. Nem is méltóztatnak gondolni azt, hogy milyen rettenetesen romboló hatással van azokra az emberekre és esryes csendőrökre az a tudat, hogy a képviselőnek, hogy úgy mondjam egyetlen kincse, a mentelmi joga milyen könnyen kezeltetik. Csak Borsod vármegyében tapasztaltam idáig ezt a rettenetes eltévelyedést. (Sauerborn Károly: Másutt is előfordul!— Zaj.) Amikor a közigazgatási hatósági emberek némelyike megengedi magának azt a vakmerőséget, hogy felsőbb utasítást adjon a csendőri közegeknek ilyen irányban s amikor a csendőrök egyszerűen meg merik tenni azt, hogy nyíltan lelövéssel fenyegetnek egy képviselőt, megakasztanak útja szabad folytatásában, csendőr szuronyt szegeznek neki, annak ellenére, hogy semmit el nem követett, akkor méltóztassanak megengedni t. képviselőtársaim, ez olyan súlyos dolog, amelyet valamennyiünknek meg kellene torolnunk. Nem lehet tudni sohasem, t, képviselőtársaim, hogy kivel fog hasonló dolog történni a közel jövőben. (Egy hang jobbfelől; Bűnvádi feljelentést kell tenni!) Amikor figyelmeztettem Takács Imre csendőrt, hogy ezért súlyos büntetés jár — tudniillik egyszerűen le akart lőni — és neki mint csendőrnek tudnia kell, mi az a képviselői mentelmi jog, gúnyosan legyintett a kezével és azt mondta: emlékszem a képviselő úrra a mezőcsáti választásból kifolyólag, ahol feljelentette volt a tiszakeszi csendőrtiszthelyettest hasonlóért, mire a tiszthelyettest kétízben dicsérő oklevéllel tüntették ki. (Nagy zaj à bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Mese!) T. Ház! Ha így állanak a dolgok, akkor valóban attól kell félnünk, hogy eme egyetlen jogunkat, mentelmi jogunkat teljesen lábbal fogják tiporni. Ha a t. Ház nem véd meg bennünket^ és ha mi magunk képviselők nem tudunk érvényt szerezni mentelmi jogunknak, bovatovább odajutunk, hogy saját személyünkben leszünk kénytelenek elégtételt szerezni 27
