Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

lea Àz országgyűlés képviselőházának 1U8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. bárkivel szemben. (Elénk ellentmondások a jobboldalon és a közéven.) Egészen bizonyos, meg vagyok róla győződve, hogy felsőbb utasítás alapján cselekedte a csendőr azt, amit cselekedett, s ezt nyiltan meg is mondta. (Nagy zaj \a baloldalon. — Jánossy Gábor: A csendőr a szolgálati utasítás alapján járt el! — Dinynyés Lajos: A csendőr a parancsot teljesíti, ez tény! — Zaj.) Most pedig rátérve a konkrétumra, bátor vagyok előadni, hogy a választás napját megelőzőleg a múlt szombat délután valamennyien összegyűltünk képviselők Mezőkeresztesen, akik az egyes falvakban künn teljesítettünk szolgálatot azért, hogy az utolsó instrukciókat megkapjuk, és hogy a választási biztos által igazolvánnyal ellátott bizalmi embereinket az egyes községekbe kiküldjük azért, hogy az illetők a következő napon megejtendő képviselőválasztáson bizalmiférfiúi kötelességeiket teljesíthessék. Amikor visszaérkeztem Tar község határába, a csendőrök elálltak utamat és egyenesen arra szólítottak fel, hogy azonnal forduljak vissza. Kiszálltam az autóból, elővettem igazolványomat, megmondtam, hogy ki vagyok, ennek ellenére azt mondta a csendőr, hogy_ azonnal • forduljak vissza, mert felsőbb utasítás alapján este hat órától kezdve reggel 8 óráig senki se mehet be a községbe. (Egy hang a baloldalon: Statárium!) Amikor azt kérdeztem tőle, mi lenne akkor, ha én megtagadnám ezt a parancsot, aminthogy a törvény szerint őneki ilyen utasítást senki nem adhat, akkor azt mondta egészen nyiltan: tessék megpróbálni, de ha az autó előremegy, belelövök, {Egy hang a jobboldalon: Igaza volt! — Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hogy lehet ilyet mondani? Ki mondta ezt? — Esztergályos János: Szadista! — Musa István: Gyáva! — Pakots József: Álljon fel! Gyávaság, ha nem áll fel! — Egy hang a baloldalon: Gyávaság! Jellemző a pártra! — Nagy zaj a jobboldalon.) Hozzá vagyunk szokva, hogy nem mernek jelentkezni. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Micsoda beszéd ezt — Esztergályos János: Ki volt az a szadista? Jelentkezzék!, — F. Szabó Géza: Ne tessék általánosítani, megfelelek én mindig az úrnak! Mindenki megfelel! — Kabók Lajos: Műfelháborodás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Dinich Ödön képviselő urat pedig kérem, méltóztassék folytatni beszédét. Dinich Ödön: A csendőrök, névszerint Sándor Imre törzsőrmester a szendrői Örsről és Gólya József őrmester a mezőkövesdi vegyesörsről, kijelentették, — mint az előbb is mondottam — hogy ha az autóval tovább merek menni be a faluba, akkor belémlőnek. En nem akartam élére állítani a dolgot, hanem megfordítottam az autót, visszamentein Mezőkeresztesre és jelentkeztem a pártirodán. Ott elmondottam azt, ami velem történt. Elképesztő ijedséggel és meglepetéssel fogadták ezt a dolgot, azonban a következő percekben történtek azok a meglepetések, amelyek sokkal súlyosabbak voltak. Amikor bejöttek a csendőrök, berontottak, csapatostól összeterelték az ottlévőket, tehát bennünket i© és csendőri fedezettel kísértek a mezőkeresztesi községházára. Ott, amikor rámkerült a sor, megkérdeztem a főszolgabírót, vájjon ő adta-e ki ezt a; rendelkezést. A főszolgabíró azt válaszolta, hogy igén, ő adta ki, hogy senkinek, tehát képviselőknek sem szabad szombat este hat órától vasárnap reggel nyolc óráig egyetlenegy községbe -sem bemenniök, ( Hegymegi Kiss Pál: Ezalatt 16.000 pengőt osztottak ott ki! Azt is tudjuk, hogy honnét! — Jánossy Gábor: Tetszett látni? — Eckhardt Tibor: Közpénzből! — Ulain Ferenc: Inségmunka-alapból! — Zaj.) Meg kell jegyeznem még, t. Képviselőház, hogy akkor, amikor ezek a dolgok történtek,, nyitott ajtó mellett tárgyaltunk, és ott ült benn Borbély-Macky Emil főispán is, aki hallott minden szót. Később aztán a főszolgabíró odamódosította rendelkezését, hogy ez a képviselőkre nem vonatkozik, de nein őhozzá tartozik a csendőrség utasítása, beszéljek a csendőrszázadossal. Ott lévén a csendőrszázados, megkértem őt arra, adjon utasítást, hogy visszamehessek abba a községbe, amelyben napok óta laktam. Ezt meg is Ígérte, de azzal a kikötéssel, hogy csak én.mehetek egyedül, azoknak a bizalmiaknak azonban, akik a választási biztos által aláírt igazolvánnyal oda voltak utalva az egyes községekbe, nem volt szabad kimozdulniuk, illetve az egyes községekbe elmenniök. Amikor megkérdeztük a főszolgabírót, mi legyen ezekkel az emberekkel, azt mondta, hogy menjenek Miskolcra,, tehát kiutasította őket a járás területéről. Azt mondta. hogy reggel nyolc óráig van nekik alkalmuk megérkezni, hogy hogyan, az az ő dolguk, menjenek Miskolcra, de a járás területén nem tartózkodhatnak. Ezek után egyedül mentem vissza Tard községbe, azonban az Ígéret dacára ugyan az a sors várt rám. Akkor egy másik csendőrörs teljesített szolgálatot, amelynek tagjai, két csendőr — akiknek a nevét nem tudom, de a vizsgálat majd meg fogja állapítani — azzal fogadtak, hogy nem mehetek be a községbe. Most már abban a tudatban, hogy úgy a csendőrszázados, mint a főszolgabíró megadták a jogot a belépésre, kiszállottam az autóból és azt mondottam az illetőknek: ismétlem, maguknak már kellett kapni valami utasítást. Azt mondta az egyik csendőr: semmi utasítást idáig nem kaptunk, és ha a képviselő úr három lépést előre megy, lelövöm. (Pakots József* Folyton lövöldöznek! — Rassay Károly: Meg vannak őrülve! — Eckhardt Tibor [a jobboldal felé]: Háromszoros éljen!) Végül azután megérkezett az a csendőr, aki hozta az utasítást, amelynek értelmében beengedtek Tard községbe,, de az utasítás úgy szólt, hogy ugyancsak felsőbb helyről jött parancs alapján bemehetek a községbe, azonban azonnal a szállásomra vonuljak és a szállásomat el nem hagyhatom reggel 8 óráig. (Malasits Géza: Hogy ne lássa az itatást! — Kassay Károly (Lázár Andor igazságügyminiszter felé): Ez a személyes szabadság megsértése, miniszter úr! Miért nem reagál rá? — Zaj.) Méltóztassanak elhinni, hogy amikor az emberrel ilyen eléggé izgalmas dolgok történnek, azoknak nyomai sokáig nem mosódnak el. Miután én azok közé tartozom, akik a választás idején, pont a választást megelőző éjszakán magam jártam a községekben, hogyha valahol rendzavarások történnek, a rendzavarásokra megfelelő csendőri segítséget kérjek, — igen sokszor nagyon eredményesen — tudva ezt, engem egyenesen meggátoltak abban, hogy ezt a kötelességemet teljesíthessem. Ki kell jelentenem, igen t. képviselőtársaim, hogy ebben az esetben is — és ezt hangsúlyozni kívánom — képviselői minőségben voltam ott és nem mint magánember, nem mint magánszemély.