Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

168 Az országgyűlés képviselőházának . Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Görgey István előadó: Mondom, a szerző­dés nagyjában ugyanazokat a tarifális kedvez­ményeket biztosítja, azonban — és ez a lé­nyege a szerződésnek — kontingenseket álla­pít meg kölcsönösen és provideál a szerződés arról is, hogy ezeket a kontingeseket a szer­ződő államok tényleg ki is használhassák. Maga a szerződés áll a tulajdonképpeni szerződésből, két tarifamellékletből, a záró­jegyzőkönyvből és az aláírási jegyzőkönyvből. Kétségtelen, hogy a kontingentálási rendszer bizonyos megkötöttséget jelent,, mert nem exportálhatunk tetszés szerint, nem. tudjuk exportunkat úgy fokozni, mint ahogy az talán ügyes kereskedelmi mozgékonyság esetében lehetővé válnék; amikor azonban a mai viszo­nyok között azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a gyenge valutájú államok, hanem az arany­valutával rendelkező államok is hasonló intéz­kedéseket léptetnek életbe,, és egész Európá­ban, sőt mondhatnám, az egész világon ugyanez a rendszer van érvényben, akkor át­menetileg nekünk is el kell fogadnunk ezt a rendszert, abban a reményben, hogy ez csak átmenetet jelent a teljes szabadság felé, s hogy ez a konkrét szerződés, amelyet Ausztriá­val kötöttünk, egyik láncszeme lesz annak a szorosabb gazdasági együttműködésnek, amely a Dunamedencében élő nemzetek között fel­tétlenül kívánatos, hogy így végre mindegyik nemzet gazdasági boldogulása meginduljon. A megkötöttség azt is jelenti, — és itt rá­térek a sajtóban és közvéleményben legtöbbet támadott lényeges részére a szerződésnek — hogy a két állam közötti kereskedelmi forga­lom! aránya meg van állapítva. Nevezetesen a szerződés lerögzíti a forgalmat Magyaror­szág és Ausztria között 1—IV2-szeres arányban, vagyis mi csak másfélszer annyit exportálha­tunk értékben Ausztriába, mint amennyit ugyanabban az időben Ausztria Magyarország felé importálhat. Kétségtelen, hogy mi ezzel feladtuk a teljes egyenjogúságot, és ez a más­félszeres kulcs látszólag kedvezőtlenebb is annál az aránynál, amelyet mi az elmúlt esz­tendőkben az Ausztria felé irányuló expor­tunkban elértünk, (Sándor Pál: Miért csak lát­szólag?) — bátor leszek majd erre is rátérni, — mégis a szerződés elbírálásánál objektíve kell elbírálnunk azokat a szempontokat is, amelyek Ausztriát, a másik szerződő felet arra késztették, hogy ragaszkodjék ehhez a megszo­rításhoz. Hiszen Ausztriának is, mint gyenge­valutájú országnak is, arra kell törekednie, hogy kereskedelmi mérlegének passzivitását eltüntesse, vagy legalább is csökkentse, tehát érthető, hogy Ausztria Magyarországgal szem­ben évről-évre mutatkozó sőt a konjunktúra éveiben aggasztóan növekedő passzivitását is igyekszik valamiképpen csökkenteni. A mi szempontunkból azonban ez a látszólag ked­vezőtlen arány azért kedvezőbb, mert az úgy­nevezett «agrárolló» jelenlegi állása szerint a mezőgazdasági cikkek aránytalanul kisebb áron helyezhetők el, aránytalanul olcsóbbak lévén, mint az iparcikkek, a szerződés értelmében pedig Ausztria legnagyob részben iparcikke­ket, vagy olyan cikkeket szállít hozzánk, ame­lyeknek világpiaci ára ma magasabb, meny­nyiségileg tehát sokkal többet tudunk ebben az értékvolumenben exportálná, mint normális árak mellett. Ez azt jelenti, hogy a másfél­szeres arány nem olyan kedvezőtlen Magyar­ít, ülése 1933 február 15-én, szerdán. országra vonatkozóan. Figyelembe kell venni még azt a szempontot is, hogy a nagy gazda­sági leromlás folytán a piacok felvevőképes­sége, fogyasztóképessége nagyon leromlott, tehát igen kétséges, hogy kontingentálás nél­küli szabadexport esetében is képesek lettünk volna-e Ausztriában azokat a mennyiségeket elhelyezni, amelyeket a konjunktúra éveiben elhelyeztünk. (Kabók Lajos: Virágzó iparága­kat tönkretesznek a behozatallal! — Sándor Pál: A Károlyi-kormány nem fogadta el!) Amint említettem, külkereskedelmi forgal­munk mérlege Ausztriával szemben minden évben aktív volt, de csak a konjunktúra évei­ben volt ez az aktivitás magas és a konjunk­túra megszűnte után aktivitásunk is csökkent. így, ha ezeket az arányszámokat figyelembe vesszük, látjuk, hbgy 1926 óta vagy azóta, amióta Ausztriával rendes kereskedelmi vi­szonyban vagyunk, a kivitel és behozatal vi­szonyából azt tapasztaljuk, hogy az arányszám 1926-ban 100-hoz viszonyítva 175 volt, 1927-ben 136, 1928-ban 144, — ebben a két esztendőben tehát még alatta maradt a mostani szerződés­ben részünkre biztosított másfélszeres kulcsnak - 1929-ben ez a szám felugrott 225-re. 1930-ban felemelkedett 270-re, 1931-ben 246 volt és 1932-ben, 195-öt tett ki. Látszólag tehát — amint említet­tem — az utóbbi években, még az 1932. évben is magasabb volt a mi kivitelünk a• másfélsze­resnél, de annál a szempontnál fogva, hogy tudniillik a mezőgazdasági cikkek ára az'utóbbi időben lényegesen csökkent, ezek a volumenek pedig értékalapon vannak megállapítva, meny­nyiségileg jelentékenyen többet fogunk kiszál­lítharii, mint a múlt évben. (Sándor Pál: Jó indokolás!) Azonfelül a szerződés provideál arra vonat­kozóan is, hogy ezt az arányt nem kell telje­sen pontosan betartani; 10%-os eltolódás fel­vagy lefelé lehetséges, vagyis ha a másfélszeres kulcs helyett a tényleges arány 1:4 és 1:6 kö­zött mozog, ez még nem lehet oka a szerződés felbontásának. Igen lényeges része azonban a szerződésnek az a vegyesbizottság, amely hat tagból áll s amelyben mindkét állam paritásosán van kép­viselve, amelyet a szerződés abból a célból lé­tesített, hogy az első két hónap leteltével, a harmadik hónapban összeüljön s megállapítsa az első két hónap tényleges eredményét. Amennyiben az első kéthónapi eredmények azt mutatnák, hogy valamely állam hátrányára nem tartották be ezt az arányt, a bizottság ja­vaslatokat tesz arra, hogy miképpen lehetne az arányt helyreállítani, nevezetesen vámmérsék­léseket, különböző hitelkönnyítéseket vagy" a kivitelt könnyítő egyéb rendelkezéseket, vasúti tarifális könnyítéseket javasolhat az arány helyrehozására. (Egy hang jobbfelől: Ki dönt ebbenf) Abban az esetben, ha ez az arány az első két hónapban vagy valamelyik kéthavi periódusban valamelyik állam hátrányára el­tolódnék, joga van az illető államnak a szer­ződést felmondania,' azonban még ebben az esetben is, ha a felmondás ideje alatt helyreáll az arány, a felmondás hatálytalanná válik. Eb­ből az következik, hogy mivel a téli hónapok­ban a szerződés inkább Ausztriának áll érde­kében, mert csak a nyári szezon alatt indul meg az erősebb magyar gyümölcs- és főzelék­export, nem valószínű, hogy a téli hónapokban Magyarország ezt. az arányt ki tudja használni, Sőt túl tudjon rajta haladni; inkább az a való­színű, hogy hátralékban leszünk. Nem fog te­hát bekövetkezni annak lehetősége, hogy Auszt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom