Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
Az országgyűlés képviselőházának 1UB gyobb nehézségeket és egyre magasabb vámokat. A magyar lisztkivitel Ausztriába ugyancsak évről-évre nehezebb lett, mert az osztrák malomipar védelme érdekében Ausztria a lisztes gabonavámokat ismételten emelte és az úgynevezett malomvédelmi pótlék címén a lisztre még külön vámpótlékot is vetett !ki. Azonfelül más mezőgazdasági cikkek egész seregénél is azt találjuk, hogy az osztrák vámokat az osztrák kormány időközben annyira emelte, hogy hovatovább az osztrák piacot ezekben a cikkekben teljesen el is veszítettük. Ez a korszak, amely alatt Ausztria vámjait sorozatos novelláris intézkedésekkel emelte, és nekünk mindig újabb pótszerződésekben kellett az osztrák piacot mezőgazdasági exportunk részére újból biztosítani, 1925-től 1930-ig tartott. Ezt a korszakot úgy jellemezhetnek, hogy ez egész Európában a kereskedelempolitikában a legnagyobb kedvezmény korszaka volt. 1930-ban azonban már erősen érezhetővé vált az azóta kimélyült gazdasági krízis, és ebben az időben elsősorban az agrárállamok és ezek között is a Duna mentén fekvő agrárállamok érezték a legsúlyosabban a világválság szelét. Ez a gazdasági depresszió késztette a nemzeteket arra, hogy újabb kereskedelempolitikai gondolattal barátkozzanak meg, és ez a preferencia gondolata volt. Érdekes, hogy éppen a Nemzeteik Szövetségétől^ indult ki a!z első ilyen irányú kezdeményezés, és ennek eredményeként kötöttünk azután mi is már a legnagyobb kedvezmény elvének fenntartása mellett olyan kereskedelmi megállapodásokat, amelyekkel egyes cikkeinkre külön preferenciás vámokat is biztosítottunk magunknak. Érdekes megemlíteni, hogy GZi El preferenciális elgondolás Angliát is uralja, hiszen az ottawai konferencián Anglia az ő kolóniáival ugyancsak ilyen preferenciális alapon rendezte gazdaságpolitikai viszonyát. Kézenfekvő volt tehát, hogy nekünk Magyarországnak, mint agrárállamnak és mint olyan országnak, amely a legnehezebben tudja régebbi piacait megtartani, örömmel kellett üdvözölnünk ezt az elgondolást, amely a legnagyobb kedvezmény elvének érintetlenül hagyása mellett külön preferenciális könnyítésekkel és különleges megállapodásokkal teszi lehetővé azt. hogy mezőgazdasági terményfeleslegeinket eddigi piacainkon elhelyezzük, vagyis versenyképességünket megtartsuk. Ennek az új preferenciális rendszernek egyik eredménye volt — hogy csak megemlítsem — a Francia or szág-gal 1931. évi szeptember hó 25-én megkötött úgynevezett lillafüredi egyezmény, amelyben — mint méltóztatnak emlékezni — Franciaország búzaimportja 10%-ára Magyarországnak 30%-os preferenciát biztosított. Továbbbmenőleg ugyanezen év július 18-án kötöttük meg Genfben Németországgal a másik hasonló preferenciális megállapodást, amelynek alapján kontingens nélkül — tehát mennyiségre való tekintet nélkül — 25%-os preferenciális kedvezményt kaptunk a magyar búzára. Minthogy azonban ez a két preferenciális szerződés csakis búza exportfeleslegeink elhelyezését tette bizonyos meghatározott kereten belül lehetővé, szükségessége merült fel annak, hogy azokon a piacokon is, ahol eddig a magyar mezőgazdaság egyéb cikkeinek, nevezetesen elsősorban a magyar állattenyésztésnek exportfeleslegei nyertek elhelyezést, igyekezzünk biztosítani továbbra is versenyképessé. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 16? günket. A kölcsönös egymásrautaltság felismerése késztette tehát Ausztriát, Olaszországot és Magyarországot arra, hogy ilyen rendszerrel ezen elgondolás mellett, a preferenciális szerződéseknek bizonyos kiépítése mellett kössenek egymással szorosabb természetű gazdasági megállapodásokat, amelyek remélhetőleg élénkítőleg fognak hatni — aminthogy tapasztaltuk is már statisztikai adatok alapján, hogy élénkítőleg hatottak — az ezen államok közötti kereskedelmi forgalomra. Ausztria és Olaszország között már életben van egy hasonló preferencián alapuló szerződés; Olaszországgal a múlt év február 23-án kötöttünk hasonló kiviteli megállapodást és június hó 23-án kötöttünk egy külön kereskedelmi pótszerződést, Ausztria és Magyarország között pedig ugyanezen elvek szem előtt tartásával 1931. évi július hó 1-én lépett életbe egy hasonló kereskedelmi szerződés, amely egy évig, illetőleg kétheti meghosszabbítással múltévi július hó 15-éig volt érvénybeu. Még mindnyájan emlékszünk rá, t. Ház, hogy éppen abban a z időben, amikor a magyar szezoncikkek, a magyar zöldség, főzelék és gyümölcs szempontjából a legfontosabb lett volna az osztrák piac, a múlt év nyarán Ausztria váratlanul felmondotta az osztrák szerződést, és ettől az időtől kezdve egészen mostanig csakis^ időleges provizóriumokkal tudtuk kevésbbé kielégítően rendezni. Ausztriával való külkereskedelmi forgalmunkat. Július 15-étőí augusztus 5-ig, tehát a gyümölcsexport szempontjából legfontosabb időben szerződésen kívüli állapotban voltunk Ausztriával; augusztus 5-étől 19-éig kötöttünk egy kéthetes, majd augusztus 22-étől kezdődőleg egy újabb hathetes provizóriumot, novemberben és decemberben pedig két négy-négyhetes provizóriummal igyekeztünk ideiglenesen rendezni Ausztriával külkereskedelmi forgalmunkat. Az ezekkel a provizóriumokkal és az ezen bizonytalan idő alatt szerzett tapasztalatok azonban mindkét állami kormányában megérlelték azt az elhatározást, hogy ezen bizonytalanság helyett végre állandó szerződéssel kell rendelkezni a két ország egymásközötti viszonyát. És ez a stabilitás a legnagyobb előnye annak a szerződésnek, amelyet ez év január elsejével rendeleti úton a kormány már életbeléptetett, nevezetesen az, hogy ez a szerződés január 1-én lépvén életbe, egy évig, vagyis december 31-éig fel nem mondható, eltekintve bizonyos rendkívüli esettől, amelyre később leszek bátor még előadásom során kitérni; nem fog tehát bekövetkezhetni az az állapot, amely a múlt évben előfordult, hogy a nyári hónapokban, amikor a legtöbbet jelent nekünk az osztrák piac, az osztrákok hirtelen felmondták a szerződést. Mármost rátérve a szerződés ismertetésére, (Halljuk! Halljuk!) meg kell állapítanom, hogy a mostani szerződés nagyjában ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint a múlt évi január hó 15-én lejárt szerződés, ugyanazoknak az elveknek szem előtt tartásával jött is létre, a kölcsönösen adott tarifális kedvezmények is nagyjában azonosak a régi szerződésben adottakkal. Elnök: Az előadó úr beszédideje lejárt. (Esztergályos János: Olyan ez, mint mikor a hóhért akasztják! — Derültség és zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Görgey István előadó: Tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. 25*
