Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Í66 Az országgyűlés képviselőházának 1 Napirend szerint következik az üzleti hirdetések korlátozása és a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a napirend szerint a kábítószerek gyártásának korlátozása és forgalombahozatalának szabályozása tárgyában Genfben kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság között Bécsben, 1932. évi december hó 21. napján kötött kereskedelmi szerződés ideiglenes életbeléptetéséről szóló jelentés (írom. 463,468) tárgyalása. Az előadó Görgey István képviselő úr, őt illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az Ausztriával múlt évi december 21-én megkötött és a kormány által az 1932 : XX. tc-ben nyert felhatalmazás alapján rendeleti úton már ez év január hó elsején életbe is léptetett kereskedelmi szerződést röviden ismertetném, szükségesnek tartom, hogy rámutassak arra, hogy kereskedelempolitikai viszonyunk Ausztriával szemben eddig miképpen alakult, és ezenfelül vázoljam azokat a gazdaságpolitikai körülményeket is, amelyek feltétlenül szükségessé tették ennek a szerződésnek megkötését és mindkét állam gazdasági érdekei szempontjából annak mielőbbi életbeléptetését is. Az az évszázados közjogi kapcsolat, amely Ausztria és Magyarország között az összeomlásig fennállott, szükségszerűen a két állam gazdasági fejlődésének irányát is megszabta. Magyarország, mint agrárállam, elsősorban mezőgazdaságát és a mezőgazdaságával szorosan összefüggött mezőgazdasági iparát fejlesztette, míg Ausztriában, a monarchia másik államában, ez alatt az idő alatt az ipar fejlődött erőteljesen. Mindkét államban a fejlődés ezen irányának adva voltak az előfeltételei, rendelkezésre állván egy egységes* ötvenmllliós fogyasztási terület, és ez a gazdasági kiegyensúlyozottság nyugodtá tette mindkét államban a gazdasági fejlődést. Az összeomlás után azonban — mint méltóztatnak tudni — egyszerre megváltozott a helyzet. A monarchia területén számos utódállam alakult s ezek az utódállamok boldogulásukat és életképességüket abban vélték feltalálni, hogy a îegmereyebb elzárkozódás politikáját hirdették, és mindegyik államban az úgynevezett autarchia programmja vált 8. ülésé 1933 február 15-én, szerdán. uralkodóvá. Szinte komikus az, hogy az utódállamok két legerősebb ipari államában, Ausztriában és Csehszlovákiában ma is agrárszínezetű pártok kezében van a hatalom, ami természetszerűleg azt eredményezi, hogy ezeknek a befolyása révén ezekben az államokban igyekeznek minden rendelkezésükre álló erővel és eszközzel a mezőgazdaságot támogatni és mezőgazdasági termelésüket a külföldi versennyel szemben megvédeni. Ugyanezt tapasztaljuk — mint említettem — Ausztriában is. Ausztria is az elzárkózottság és az autarchia politikáját folytatta, a fennálló régi kapcsolatok azonban — főképpen azok az igen élénk és mély évszázados gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok — lehetetlenné tették azt, hogy a két állam között minden kereskedelmi forgalom egy csapásra megszűnjék. Ennek felismerése mindjárt az összeomlás után, 1922. évi február 22-én máris egy kereskedelmi szerződés megkötését eredményezte a két állam között. Ez a szerződés elvként általában kimondja a teljes viszonosságot, kimondja kölcsönösen a szerződő államok között a legnagyobb kedvezmény elvét, ugyanakkor azonban a szerződés gyakorlatilag nem jelenthetett semmit, mert hiszen abban az időben" még mindkét államban behozatali és kiviteli korlátozások állottak fenn, és így a két állam között normális kereskedelmi forgalom nem indulhatott meg. Ebben az időben úgy igyekeztek ezen segíteni, hogy a két állam ezt a szerződést különböző ideiglenes kontingens-szerződésekkéi, árucseremegállapodásokkal igyekezett kiegészíteni. E kontingensek keretén belül valamelyes kereskedelmi forgalom megindulhatott ugyan, de rendes, normális kereskedelmi forgalomról azonban nem beszélhetünk, aminek okát nagyrész'ben az akkori kaotikus állapotok adták, — hiszen méltóztatnak tudni — mindkét államban inflációs idők voltak, amikor normális értékbázis nem állott rendelkezésre. Egyidőben, éppen ugyanazon a napon, 1925 január 1-én (léptette életbe mind Ausztria, mind Magyarország az új autonóm vámtarifáját, és körülbelül ugyanebben az időben sikerült a két ország valutáját is stabilizálni. Ettől az időponttól kezdve beszélhetünk Ausztriával szemben rendes kereskedelempolitikai állapotról, aminthogy az autonóm vámtarifák életbelépése után, 1926. év április hó 9-én kötöttük meg tulajdonképpen Ausztriával azt az első kereskedelmi szerződést, amely már mindkét szerződő állam részére messzemenő tarifális kedvezményeket is biztosított, (Halljuk! Halljuk! a középen.) azonfelül pedig az egész vonalon kimondotta a legnagyobb kedvezmény elvét. Meg kell még azt is említenem, hogy ebben az időben Ausztria vámtarifája egyike volt az európai államok tarifái közt a legalacsonyabb nívójú vámtarifáknak. Ausztriában azonban az agrárbéfolyás az utóbbi években állandóan növekedett. Ennek az agrárbefolyásnak hatása alatt Ausztria vámtételeit úgyszólván évről-évre novelláris úton emelte és ezeknek az egyes emelt vámtételeknek az élje sokszor kifejezetten Magyarország ellen irányult. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy állandóan nehezebbé vált a mi mezőgazdasági exportunknak az osztrák piacra kijutnia, és Magyarországnak a legutóbbi Öt esztendőben négyszer kellett újabb pótmegállapodásokat kötnie, amely pótszerződésekben súlyos áldozatok árán annyira-amennyire tudtunk újból magunknak biztosítani az osztrák piacot. Így különösen a magyar állatkivitel útjába állítottak egyre na-