Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 11*7. zuk, ha a gazdasági élet ütemét ismét meg­gyorsítjuk, ha a megdermedésből valódi gaz­dasági életté tesszük. Ezt szolgálják ezek az intézkedések, amelyek révén az adóemelések sem maradnak papíron, hanem tényleg ered­ményt is hoznak. (Fábián Béla: Transzferálás­sal!) Ez nem transzferálás, hanem valóságos gazdasági vérkeringés megindítása és meg­gyorsítása. (Fábián Béla: A községházára transzferálják az iparosok és kereskedők hol­mijait!) Elnök (csenget): Csendet kérekí Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: A magángazdaság; jövője ezektől a gazda­sági intézkedésektől függ (Fábián Béla: Isten ments!) és a gazdasági életet másképpen nem lehet megélénkíteni. S ha ezen a nehéz úton megyünk, látjuk is a végét. Az áldozatokat te­hát, amelyeket kérünk, nem hiába kérjük, nem egy ködös jövőbe nézve kérjük, hanem látva azt az utat, amelyen a bajokból nehezen, keser­vesen küszködve, de biztosan ki fogunk menni, ha megértjük egymást és ha ezekben a nehéz időkben megvan mindnyájunkban az a magyar hazafiság, amely nem széthúzásban, hanem összetartásban nyilvánul. Ezekben a históriai időkben nagyon kérek mindenkit, ne csináljunk ebből pártkérdést. (Felkiáltások a szélsőbalol­dalon: Miből?) Ebben egybe kell forrnunk, hogy egy helyes pénzügyi és gazdasági irányban menjünk és nem negatív kritikával, hanem po­zitív összetartással, magabízással és egy át­gondolt, helyes terv konzekvens keresztülvite­lével vigyük előbbre a dolgot. (Eber Antal: Tessék napirendre tűzni! Ezek frázisok!) Ezek nem frázisok, hanem ezek a valóságok, a frázi­sokkal szemben ez az igazság. Kötelességem volt ezekről beszélni, bár nem szándékoztam ezekre egy szóval sem kitérni; mivel azonban a felszólalásoknak alaptalaja ezekből a kérdésekből táplálkozott, (Felkiáltá­sok balfelől: Nagyon helyesen!) azért reájuk ki kellett terjeszkednem. T. Képviselőház! En praktikus ember va­gyok, az életből jövök, ismerem a kereskede­lem és az ipar bajait. Méltóztassék elhinni, hogy a saját lelkiismeretem előtt nem vállal­nám azok képviseletét és vezetését, ha úgy agyammal, tudásommal, tapasztalatommal, mint hazafiasán aggódó lelkem egész melegé­vel nem volnék meggyőződve arról, hogy ez az út, amelyen járnunk kell és ha nem volnék meggyőződve arról, hogy ezen az úton haladva, ki is fogunk jutni ebből a sötétségből egy pir­kadó, szebb magyar jövendőbe. (Fábián Béla: Ujabb adóemeléshez fogunk eljutni! — Zaj.) Megmagyaráztam, miért volt adóemelés, mél­tóztassanak egy másik módszert ajánlani. (Zaj a baloldalon.) A gazdasági életnek ezen a mó­don való, egészségessé tétele az egyetlen módja annak, hogy a kereskedelmet is ismét egészsé­gessé tegyük. Ezért akartam általánosságban ezt válaszolni az ebben az irányban elhangzot­takra. (Fábián Béla: Addig, amíg nem jön újabb adóemelés!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: Ami magát a javaslatot illeti, nagyon jól tudom, hogy ez nem fogja megváltani bajaitól a kereskedelmet, de helyeselni tudom^ azt az álláspontot, amely az összes felszólalóknál — Gál Jenő és Malasits képviselő urak kivételé­vel — kifejezésre jutott, amikor azt mondották: ha a kormány jön egy javaslattal, amely olyan kívánságok megvalósítását tartalmazza, ame­ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. Î51 lyeket hosszú esztendők óta hangoztat a keres­kedelem, akkor ezt a javaslatot el kell fogadni. Ez nem egy datio in solutum, ez nem egy vala­micskének az odaadása a teljesítés helyett, ezt nem azért terjesztettem elő, hogy ezzel elodáz­zam, meghiúsítsam vagy pedig egyáltalában végleg tárgytalanná tegyem a kereskedelem vi­tális, nagy érdekeinek előbbrevitelét. Ezt a ke­reskedelem iránti szeretetből hoztam ide, azért, mert meg vagyok győződve róla, hogy hasz­nálok vele a kereskedelemnek, hoztam azért, mert a kereskedelem maga kívánja és ez nem azt jelenti, mintha mást nem hoznék és nem akarnék hozni. (Fábián Béla: Ez a sofort!) Már pedig, hogy ez a javaslat olyasmit tar­talmaz, — a részletekről ebben a pillanatban nem beszélek — amit mindenki akar, arra vonat* kozólag nem volt vita, mert ezt minden oldal­ról, az összes felszólalók úgy itt, mint a bizott­ságban, valamint kint az érdekképviseletek az egész országban köszönettel elismerték. Nem azért mondom ezt, mert ez dicséret, hanem azért, mert már régen kötelesség volt beterjesz­teni ezt*a javaslatot, tehát végtelenül örvendek, hogy most alkalmam volt ezt idehozni, mint első törvényjavaslatot, amelyet ez évben tár­gyalunk. Ami ennek a javaslatnak a lényegét illeti, — helyesen állapították meg róla — közgazda­sági és közerkölcsi szempontokat tart szem előtt. Segíteni akar a tisztességes kereskedel­men és egyben segíteni akar a fogyasztóközön­ségen is. Ez a fogyasztóközönségen való segí­tés és a tisztességes kereskedelem megvédése nehéz feladat, mert helyes középutat találni, melyen nem alkalmazunk túlságosan szigorú és radikális eszközöket, de viszont egy pillanatig sem engedjük felburjánozni a visszaélést és a tisztességtelenséget. En sokat töprengtem a törvényjavaslat végleges szövegének megállapításánál azon, hogy vájjon ezt a helyes középutat szerencsé­sen találta-e el a javaslat, nem ment-e túl­messze a reklám korlátozásában, nem ment-e túlmessze a tisztességtelen versenyt jelentő egyes tényálladékok megállapításában és külö­nösen nem ment-e túlmessze ezeknek a vissza­éléseknek büntetésében, pönalizálásában. Itt az az érdekes jelenség állt elő, hogy tulajdonkép­pen a kereskedelem majdnem még messzebb­menő intézkedéseket kívánt, mint amilyeneket és magam helyesnek tartottam. Például az alaprendelkezésnél — ahol arról van szó: mit nem szabad hirdetni, milyen hirdetéssel nem szabad árusítani — arról volt szó, hogy az árra való általános utalást sem szabad tartalmaznia a hirdetésnek. Ezt nem fogadtam el, mert nem tartottam helyesnek, — noha a kereskedők egy része maga is kívánta — hogy annyira korlá­tozzuk a kereskedelmet, hogy még annyit se tehessen reklám és hirdetés gyanánt, hogy utaljon arra, hogy ez egy olcsó ár, vagy az ár a múltkor ennyi volt, most ellenben ennyire szállítottam le. A kereskedelemnek azt a lehetőségét, hogy bizonyos reklámot kifejthessen, nem szabad törvényes intézkedésekkel megbénítani, úgy­hogy én itt tulajdonképpen a kereskedelem ér­dekeit igyekeztem kevésbbé megszorító • intéz­. kedésekkel védeni, bizonyos szabadságot en­gedni. Ügy éreztem, hogy helyesen cselekszem, mert a hazai kereskedelem — éppen az mu­tatja, hogy ezt a törvényjavaslatot évek óta követeli — maga közösíti ki köréből azokat, akik nem tisztességesek. A mi kereskedelmünk féltékenyen őrzi az ő jó hírét és ezt a javasla* 23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom