Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 11*7. zuk, ha a gazdasági élet ütemét ismét meggyorsítjuk, ha a megdermedésből valódi gazdasági életté tesszük. Ezt szolgálják ezek az intézkedések, amelyek révén az adóemelések sem maradnak papíron, hanem tényleg eredményt is hoznak. (Fábián Béla: Transzferálással!) Ez nem transzferálás, hanem valóságos gazdasági vérkeringés megindítása és meggyorsítása. (Fábián Béla: A községházára transzferálják az iparosok és kereskedők holmijait!) Elnök (csenget): Csendet kérekí Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: A magángazdaság; jövője ezektől a gazdasági intézkedésektől függ (Fábián Béla: Isten ments!) és a gazdasági életet másképpen nem lehet megélénkíteni. S ha ezen a nehéz úton megyünk, látjuk is a végét. Az áldozatokat tehát, amelyeket kérünk, nem hiába kérjük, nem egy ködös jövőbe nézve kérjük, hanem látva azt az utat, amelyen a bajokból nehezen, keservesen küszködve, de biztosan ki fogunk menni, ha megértjük egymást és ha ezekben a nehéz időkben megvan mindnyájunkban az a magyar hazafiság, amely nem széthúzásban, hanem összetartásban nyilvánul. Ezekben a históriai időkben nagyon kérek mindenkit, ne csináljunk ebből pártkérdést. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miből?) Ebben egybe kell forrnunk, hogy egy helyes pénzügyi és gazdasági irányban menjünk és nem negatív kritikával, hanem pozitív összetartással, magabízással és egy átgondolt, helyes terv konzekvens keresztülvitelével vigyük előbbre a dolgot. (Eber Antal: Tessék napirendre tűzni! Ezek frázisok!) Ezek nem frázisok, hanem ezek a valóságok, a frázisokkal szemben ez az igazság. Kötelességem volt ezekről beszélni, bár nem szándékoztam ezekre egy szóval sem kitérni; mivel azonban a felszólalásoknak alaptalaja ezekből a kérdésekből táplálkozott, (Felkiáltások balfelől: Nagyon helyesen!) azért reájuk ki kellett terjeszkednem. T. Képviselőház! En praktikus ember vagyok, az életből jövök, ismerem a kereskedelem és az ipar bajait. Méltóztassék elhinni, hogy a saját lelkiismeretem előtt nem vállalnám azok képviseletét és vezetését, ha úgy agyammal, tudásommal, tapasztalatommal, mint hazafiasán aggódó lelkem egész melegével nem volnék meggyőződve arról, hogy ez az út, amelyen járnunk kell és ha nem volnék meggyőződve arról, hogy ezen az úton haladva, ki is fogunk jutni ebből a sötétségből egy pirkadó, szebb magyar jövendőbe. (Fábián Béla: Ujabb adóemeléshez fogunk eljutni! — Zaj.) Megmagyaráztam, miért volt adóemelés, méltóztassanak egy másik módszert ajánlani. (Zaj a baloldalon.) A gazdasági életnek ezen a módon való, egészségessé tétele az egyetlen módja annak, hogy a kereskedelmet is ismét egészségessé tegyük. Ezért akartam általánosságban ezt válaszolni az ebben az irányban elhangzottakra. (Fábián Béla: Addig, amíg nem jön újabb adóemelés!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ami magát a javaslatot illeti, nagyon jól tudom, hogy ez nem fogja megváltani bajaitól a kereskedelmet, de helyeselni tudom^ azt az álláspontot, amely az összes felszólalóknál — Gál Jenő és Malasits képviselő urak kivételével — kifejezésre jutott, amikor azt mondották: ha a kormány jön egy javaslattal, amely olyan kívánságok megvalósítását tartalmazza, ameülése 1933 február 9-én, csütörtökön. Î51 lyeket hosszú esztendők óta hangoztat a kereskedelem, akkor ezt a javaslatot el kell fogadni. Ez nem egy datio in solutum, ez nem egy valamicskének az odaadása a teljesítés helyett, ezt nem azért terjesztettem elő, hogy ezzel elodázzam, meghiúsítsam vagy pedig egyáltalában végleg tárgytalanná tegyem a kereskedelem vitális, nagy érdekeinek előbbrevitelét. Ezt a kereskedelem iránti szeretetből hoztam ide, azért, mert meg vagyok győződve róla, hogy használok vele a kereskedelemnek, hoztam azért, mert a kereskedelem maga kívánja és ez nem azt jelenti, mintha mást nem hoznék és nem akarnék hozni. (Fábián Béla: Ez a sofort!) Már pedig, hogy ez a javaslat olyasmit tartalmaz, — a részletekről ebben a pillanatban nem beszélek — amit mindenki akar, arra vonat* kozólag nem volt vita, mert ezt minden oldalról, az összes felszólalók úgy itt, mint a bizottságban, valamint kint az érdekképviseletek az egész országban köszönettel elismerték. Nem azért mondom ezt, mert ez dicséret, hanem azért, mert már régen kötelesség volt beterjeszteni ezt*a javaslatot, tehát végtelenül örvendek, hogy most alkalmam volt ezt idehozni, mint első törvényjavaslatot, amelyet ez évben tárgyalunk. Ami ennek a javaslatnak a lényegét illeti, — helyesen állapították meg róla — közgazdasági és közerkölcsi szempontokat tart szem előtt. Segíteni akar a tisztességes kereskedelmen és egyben segíteni akar a fogyasztóközönségen is. Ez a fogyasztóközönségen való segítés és a tisztességes kereskedelem megvédése nehéz feladat, mert helyes középutat találni, melyen nem alkalmazunk túlságosan szigorú és radikális eszközöket, de viszont egy pillanatig sem engedjük felburjánozni a visszaélést és a tisztességtelenséget. En sokat töprengtem a törvényjavaslat végleges szövegének megállapításánál azon, hogy vájjon ezt a helyes középutat szerencsésen találta-e el a javaslat, nem ment-e túlmessze a reklám korlátozásában, nem ment-e túlmessze a tisztességtelen versenyt jelentő egyes tényálladékok megállapításában és különösen nem ment-e túlmessze ezeknek a visszaéléseknek büntetésében, pönalizálásában. Itt az az érdekes jelenség állt elő, hogy tulajdonképpen a kereskedelem majdnem még messzebbmenő intézkedéseket kívánt, mint amilyeneket és magam helyesnek tartottam. Például az alaprendelkezésnél — ahol arról van szó: mit nem szabad hirdetni, milyen hirdetéssel nem szabad árusítani — arról volt szó, hogy az árra való általános utalást sem szabad tartalmaznia a hirdetésnek. Ezt nem fogadtam el, mert nem tartottam helyesnek, — noha a kereskedők egy része maga is kívánta — hogy annyira korlátozzuk a kereskedelmet, hogy még annyit se tehessen reklám és hirdetés gyanánt, hogy utaljon arra, hogy ez egy olcsó ár, vagy az ár a múltkor ennyi volt, most ellenben ennyire szállítottam le. A kereskedelemnek azt a lehetőségét, hogy bizonyos reklámot kifejthessen, nem szabad törvényes intézkedésekkel megbénítani, úgyhogy én itt tulajdonképpen a kereskedelem érdekeit igyekeztem kevésbbé megszorító • intéz. kedésekkel védeni, bizonyos szabadságot engedni. Ügy éreztem, hogy helyesen cselekszem, mert a hazai kereskedelem — éppen az mutatja, hogy ezt a törvényjavaslatot évek óta követeli — maga közösíti ki köréből azokat, akik nem tisztességesek. A mi kereskedelmünk féltékenyen őrzi az ő jó hírét és ezt a javasla* 23*