Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 14-7. hogy á kormány és az előző kormányok helytelen gazdasági és pénzügyi intézkedései következtében a fogyasztóközönség teljesen elszegényedett, képtelen a kereskedelmet munkával ellátni, képtelen arra, hogy a kereskedelem mellette megkereshesse kenyerét. T. Képviselőház! A közalkalmazottaknak újból csökkentik a fizetését. Hogy ez mit jelent a kereskedelemre nézve, azt hiszem, igen t. Képviselőház, bővebben magyaráznom nem kell. Itt a fővárosban is megérezni ennek a hatását, de annál inkább érezhető ennek szörnyű hatása azokban a vidéki városokban, ahol a közalkalmazottak nagy száma igen széles és igen mély fogyasztóréteget képvisel. Az a város, melyet szerencsém van itt a Házban képviselni, par excellence hivatalnok város ma — valamikor gyár váró s volt — Győr. Ott van Tábla, törvényszék s mindenféle fajta hivatal, a pincétől a padlásig megrakja tisztviselőkkel. Ezeknek többszöri fizetéslevonása azt eredményezte, hogy az a gyönge kereskedelem, amely Győrben még valamennyire tengődni tud, elsorvadt, mert az a réteg, amely nála vásárolt és amely fogyasztóközönségének igen nagy része volt, teljesen elszegényedett. Ma mindenki csupán a legszükségesebb élelmiszerek vásárlására szorítkozik. Egy másik igen fontos fogyasztóréteg minden városban, sőt a falvakban is a munkásosztály s a munkásosztályon kívül még a magántisztviselők és a szabadfoglalkozásúak. Az a kormányzti bölcseség, amely tizenkét esztendő, sőt idestova tizennégy esztendő óta ebben az országban minden intézkedésben megnyilvánult, ezt az igen nagy fogyasztó réteget teljesen vásárlóképtelenné tette. Elismerem, hogy az egész világon gazdasági válság van. Elismerem, hogy a Népszövetség munkaügyi hivatalának kimutatása szerint ma körülbelül harmincmillió a munkanélküliek száma; bármerre tekintünk, mindenütt rozsdásak az ásók, mindenütt üresek a csűrök és nagyon sok helyen tele vannak a börtönök, de nálunk különösen tele vannak. Kétségtelen, Ihogy mindenütt gazdasági válság van, nehézségek vannak, amelyek természetszerűen a kereskedelemre is hatnak és a kereskedelmet is sorvasztják. Bemerem állítani, hogy abszolút számokban és viszonylag olyan mélyre nem süllyedt a munkásság életszínvonala, mint nálunk, Magyarországon. Merem állítani, — erre különben a költségvetésnél leszek bátor felhívni a Ház figyelmét és statisztikai adatokkal fogom ézt bizonyítani — hogy Magyarországon ezek a helytelen intézkedések igen nagy mértékben rontották meg a munkásság vásárlóképességét. T. Képviselőház ! jSzociális védelem Magyarországon alig van. Ami van, papiroson van, a gyakorlatban alig hajthatók keresztül. Csak egy példát, t. Képviselőház. A kormány óriási vámkedvezményeket, adóelengedéseket és különösen most, ebben a valutáris szempontból nehéz világban valutáris téren hallatlan nemzeti ajándékokat osztogat például a textilgyáraknak. (Ügy van! bal felől.) Ezek ezekkel az ajándékokkal nagyszerűen élnek. Nemcsak hasznuk, hogy védi őket a vám, védi őket a valutaréndelkezéseknek egész sorozatai, hanem még az a csekély értéktöbblet is, amelyet egyébként a kereskedő megkeresett az áru forgalombahozatalával és amellyel családját eltartotta, amellyel adót s alkalmazottakat fizetett, irigylik tőle a vállalatok. Nemcsak a fővárosban, ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. 147 hanem már a vidéken is kinyújtják csápjaikat lés igyekeznek detailüzleteket kötni, hogy így közvetlenül a fogyasztó zsebébe nyúlva vegyék ki onnan azt az összeget, amely a kalkuláció szerint őket megilleti és a kereskedelem teljes kikapcsolásával igyekeznek a fogyasztóval közvetlen kapcsolatot találni. De tovább is mennek. Ugyanakkor, ami kor rendkívül fontos cikkek nem tudnak bejönni az országba, mert nincs valuta, ezek a gyárak egymásután modernizálják gépeiket, sőt újabb és újabb gépek behozatalával, Bedaux-rendszer alkalmazásával szorítják ki a munkásokat, tehát a fogyasztókat az üzemekből. Textilgyárakat figyeltem meg, ahol hat évvel ezelőtt még egy munkás három gépet szolgált ki; ugyanabban a gyárban egy serdületlen, tizenhat-tizenhét éves munkáslány hét gépet kénytelen kiszolgálni. A férfit, aki három gépet szolgált ki, már kitették; helyébe jött a leány félakkora munka'bérrel, aki azonban hét gépet kénytelen kiszolgálni. Bocsánatot kérek, t. Képviselőház, amikor a kormánypolitika egyenesen elősegíti azt, hogy iái gyárakból és üzemekből valósággal kiszorítsák a munkást, kiszorítsák azt a keresőt, aki el tudná valamennyire tartani a kereskedőtársadalmat is, ne csodálozzunk azon, hogy a kereskedők sorra-rendre tönkremennek, mert sorra-rendre elvesztik fogyasztóikat. Beszéljek talán arról a munkabérpilitikáról, amely az igen t. kormánynál megnyilvánul, kezdve azon, hogy itt), ebben iái Képviselőháziban a többség tapsai között jelentette ki a miniszterelnök úr, hogy szó sem lehet arról, liogy a munkabérek ési a megélhetésre szükséges cikkek árai között valami összhangot teremtsünk. Ez akkor volt, amikor az indextörvényről lett volna szó., amely törvény pedig valamennyire megvédte volma a munkást a kapitalisták kizsákmányolásától. A többség tapsai között tiltakozott iái miniszterelnök az ellen, hogy Magyarországon indextörvényt vezessenek be, mert nem akarja, hogy Magyarországon olyan állapotok keletkezzenek, mint iái szomszédos Ausztriában és Németországban vannak. Nagy taps a túloldalon. Nos, t. Képviselőház, nem vezették be az index-törvényt, minden sztrájkot polieiális ügynek tekintettek, minden béremelés iránti törekvésben kommunista lázadást láttak és csak éj munkásság óriási erőfeszítésével lehetett pár fillérnyi béremelést a jó konjunktúrában kicsikarni, nem a kormány támogatásával, hanem a kormány akarata ellenére. Amikor pedig bekövetkezett a rossz konjunktúra, akkor a munkásság itt állt a leszorított bérekkel, amelyeket ma még jobban lesüllyesztenek- úgy hogy maholnap még a dolgozó munkásság is teljesen vásárlóképtelenné válik. T. Ház! Beszélnek arról is, hogy segíteni akarnak az urak a kereskedelmen. Azt hirde•tik-, hogy miunkanélkülisegély nincs, de munka lesz. Hát hol van az a munka? Ma elismert dolog, a kormány által szubvencionált Tesz.újságban, a kapitalizmus legújabb számában olvashatják^ — írja az egyik kormányt ^támogató gazdasági tudós — hogy a munkanélkülisegélynek .nem a közmunkai a legolcsóbb formája, ellenkezőleg, ez a legdrágább formája, hanem a munkanélkülisegély legolcsóbb formája a közvetlen segély. Nos, a kormány nem aid közvetlen, segélyt, de közvetettet sem. Ellenben törik az urak a fejüket, hogy hogyan és miképpen, milyen eszközökkel lehetne valahonnan a fiókokból még pár pengőt üsisze-