Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

146 i Az országgyűlés képviselőházának lh szóvátehet és felelősségre vonhatja a kamara vezetőségét. így tehát teljes tudatában van annak, hogy ott az általa ismert tényezők útján, szakértelem alapján a legkönnyebben fog ügye elintéztetni. Méltóztassék az igen t. minisztériumnak gondolni arra, hogy amikor a kereskedelmi és iparkamara keretében működő jury a legfelsőbb bíróságok megkeresésére szakvéleményt ad abban a tekintetben, hogy egy kereskedőnek valamely eljárása beleütközik-e a tisztességes versenybe, igen vagy nem, a magyar királyi Kúria kivétel nélkül, egyetlen egy kivétel nélkül, mindig elfogadja a zsűri megállapítását. A Kúria álláspontját úgy fejezi ki, hogy amennyiben a «kereskedők által összeállított jury úgy találja, hogy az illető tisztességtelen versenyt követett el, akkor a bíróság nem helyezkedihetik arra az álláspontra, hogy amit maguk a kereskedők tisztességtelennek tartottak, azt Ő minősítse tisztességessé; viszont^ pedig, amennyiben valamit a kereskedők által összeállított jury az ő döntésében tisztességesnek minősített, a bíróságnak semmi oka sincs, hogy más elvi álláspontot foglaljon el, mint ami magának a kereskedelemnek megfelel. Ebből a magas színvonalú elvi álláspontból folyt azután, hogy a jurynek most már évekre kiterjedő és számtalan esetben megnyilvánult ítélkezését és döntését a Kúria — ismétlem — mindig, kivétel nélkül elfogadta és magáévá tette. Ha ez így van ilyen jogkérdésben, hogy mi a tisztességes verseny és mi a nem tisztességes verseny, — ami a bírói ítéletek kiinduló pontja — akkor nem tudom megérteni, miért kell ezt a komplikált jogorvoslati rendszert hozni, miért kell hozzá nem értő — mert hozzánem érthetnek — hatóságoknak közreműködését a felek zaklatásával, időveszteség és költség okozásával belevonni, amikor ugyanez a kérdés sokkal egyszerűbb formában, — hogy t. i. az üzleti kiárusítás engedélyezhető-e, vagy nem — nyugodtan rábízható a kamara autonom döntésére. (Zaj a középen.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni! É

ber Antal: t Tudom, hogy tárgyalás alatt áll a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat, és tudjuk nagyon jól, hogy egész költségvetésünk túldimenzionálts ágának kérdése azon múlik, azon dől el, fogjuk-e tudni a bürokráciának ezt a. rettenetes túltengését, a hatóságoknak ezt a rettenetes sokszorosítását valaha leépíteni és az állam és közületi kiadások javára is, de a polgárok ügyei sima és egyszerű elintézésének javára is tudunk-e olyan intézkedéseket tenni, hogy minél kevesebb hatóság minél kevesebb időveszteséggel és költséggel intézze az ügyeket. Most itt van az alkalom erre. Semmi néven nevezendő józan logikus érv nem támasztja alá azt, hogy ez a kérdés miért utaltassék a főváros autonom tisztviselőinek hatáskörébe és nem magának a kereskedelem autonómiájának hatáskörébe (Ügy van! a baloldalon.) Igen t. miniszter úr, ha ezekkel az alkalmakkal mi nem fogunk élni, hogy végre leépítsük ezt a túldimenzionált bürokráciát, ha nem fogunk ezzel az alkalommal élni, hogy végre közületi kiadásainkat csökkenthessük és egyúttal a polgárok életét könnyűvé, egyszerűvé és olcsóvá tegyük, akkor teljesen hiábavaló itt törvényjavaslatokat beterjeszteni a közigazgatás egyszerűsítéséről, ha az egészséges és józan ész parancsait '. ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. ezekben a tekintetekben nem akarjuk követni. Ezeket kívántam csak elmondani s nem a kamarák hatásköre szempontjából, nem a kamarák presztizskérdése szempontjából nagyon kérem a t. miniszter urat, tegye mégegyszer konszideráció tárgyává, hogy ő az ő kezdeményezésével változtassa meg ezeket az intézkedéseket. Amikor az egész kereskedelemnek ez az óhaja, amikor ez a szakasz, az az intézkedés senki mást nem érdekel, mint csakis a kereskedelmet, akkor —bocsánatot kérek, már én is belekapcsolódtam abba, amit Gál t. képviselőtársam mondott — ha már olyan dolgokat nem tudnak a kereskedelemnek juttatni, ami pénzbe kerül, legalább olyanokat juttassanak a kereskedelemnek, ami pénzbe nein kerül. Amik senkinek az érdekével összeütközésben nincsenek, amik a kereskedelem egyértelmű óhajtásai, azokat méltóztassék legalább teljesíteni. Végre is a kereskedelem csak megérdemel annyit, hogy ha egy ilyen kérdést idehoztunk, akkor ne vegyük el a kedvét és hangulatát azzal, hogy itt megint olyan fórumokat állítsunk fel, amelyek előtte idegenek, amelyek előtte kellemetlenek s amelyek az egész ügy elintézését minden néven nevezendő jogelvi ok nélkül ránézve kellemetlenné teszik. Abban a reményben, hogy a miniszter úr méltóztatik ezt a részletes tárgyalás során figyelembe venni ,a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam között és köztem világnézeti és gazdasági kérdésekben s egyebekben igen nagy különbség van, mégis mindazt, amit ő a javaslatra vonatkozólag mondott, magamévá teszem és én is figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak azt, hogy a bürokrácia lehető teljes kikapcoslásával intézze el azokat a dolgokat, amelyekben dönteni kell. Kétségtelenül igaz, hogy az autonómia, a jury döntése sokkal megnyugtatóbb, mint akármilyen más, egyébként a tárgyilagosság mezébe burkolt bürokráciának a döntése. De én nem is erről akarok beszélni, hanem inkább arról, hogy az előttünk fekvő javaslattal az lenne a cél, hogy az üzleti hirdetések korlátozása és a tisztességtelen verseny megakadályozása útján a kormány valami módon segítsen a kereskedelemnek. Ez a segítség szerény véleményem szerint igen sovány, igen vérszegény segítség s korántsem oldja meg azokat a kérdéseket, amelyeknek megoldását az ipar, a kereskedelem s általában a magyar gazdasági élet a kormánytól várja. T. Képviselőház! Az ősszel elhangzott rádiószózat után az ország egészen más gazdasági intézkedéseket várt volna, mint amilyeneket a kormány előterjesztett, egészen más gazdasági intézkedéseket, nemcsak a kereskedelem és az ipar, hanem általában a fogyasztók javára. E helyett azonban beterjesztett a kormány egy javaslatot, amely javaslat ugyan korlátozza az üzleti hirdetéseket, tiltja a tisztességtelen versenyt, azonban nem teszi lehetővé a tisztességes kereskedelemnek, hogy a mai viszonyok között valamiképpen emberséggel meg tudjon élni. Mert, t. Képviselőház, a kereskedelemnek nem az a legnagyobb baja, sőt talán az a legkisebb baja, hogy tisztességtelen verseny is van. A kereskedelemnek talán a legkisebb baja az, hogy üzleti hirdetések nincsenek korlátozva. A legnagyobb baj az,