Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-146
Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1933. évi február hó 8-án, szerdán, Almásy László és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnök gyászbeszéde gróf Apponyi Albert felett. — A miniszterelnök gyászbeszéde. — Gróf Zichy János és Eckhardt Tibor emlékbeszéde. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : vitéz Gömbös Gyula, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Imrédy Béta, Lázár Andor, Fabinyi Tihamér, Hóman Bátint. (Az ülés kezdődik délután 5 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Brandt Vilmos jegyző urat kérem fel. T. Képviselőház! (A jelenlevők felállanak.) Ezekben a szomorú napokban az egész világ érzése és részvéte fordul felénk» ide irányítja ezeket az érzelmeket annak a férfiúnak az elmúlása, akiben a magyar nemzet egyik legnagyobb fiát gyászolja s akit világszerte ott is jól ismertek, ahol nemzetünkről keveset tudtak vagy ahol nemzetünket félreismerték. A Mindenható nagy tehetséggel, hosszú életkorral, fényes szellemmel és jó egészséggel áldotta meg. Életereje három emberöltőig kitartott, szelleme nemzedékeket kapcsolt össze s szívébe belefért az egész emberiség. Léte úgy hozzátartozott a nemzethez, úgy összeforrt vele, hogy azzal mindig elválaszthatatlanul egynek érezhette magát; a patriarehák koráig meghosszabbított szellemi ifjúsága szinte örökkévalónak, állandónak látszott, mint a mitológia héroszaié vagy a kereszténység szentjeié. Igaz emberi s heroikus történelmi alakja egyet jelentett a nemzeti aspirációk állandóságával, a nemzeti reménységek teljesülésével s a nemzeti gondolat felmagasztosulásával. Halálával egy darab történelem lett örökkévalósággá, egy fénylő csillag hunyt ki, amely az emberiség egén tiszta fénnyel világított. Ez a csillag a magyar égen kelt fel., de fényét az egész világra elhintette. 1872-ben, 26 éves korában már körjegyzője e Háznak s 12 cikluson keresztül két nemzetgyűlésen, majd a legutóbbi két országgyűlésen át megszakítás nélkül tagja, elnöke, többször korelnöke is, 53 évig egy kerületet, a jászberényit képviselve, amely időtartam úgyszólván példátlan a magyar parlament életében. Gyönyörű párhuzamot vont politikai pályája j kezdetén egyik székfoglaló beszédében a művészet és a politika között s élete végéig hű ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIII. maradt ehhez a politikai idealizmushoz. Nem a kicsinyes pártpolitika, nem a hatalom ereje érdekli, hanem csak hazájának sorsa. A parlamentáris politikus ideális megtestesítőjét a jog és igazság erejéből merített tántoríthatatlan bizalom erősíti, törvénytisztelet, alkotmányvédelem s a kötelességteljesítésről vallott nemes felfogás jellemzi s hozzáférhetetlen önzetlenség vértezi. Az öncélú független Magyarország gondolatáért küzd hatvan esztendőn keresztül az örök ifjúság lelkes idealizmusával s az ideális öregség bölcseségével, A nemzeti szabadság hőse; nemcsak saját nemzete, hanem az egész emberiség szabadságáért harcol. Az örök emberi szolidaritás felkent keresztes vitéze s mindenütt ott van, ahol emberi jogokért, elnyomottak szabadságáért vagy legyőzöttek egyenjogúságáért kell harcolni. S abban a nemzetek fölött álló areopágban, ahol a szellemi élet legkiválóbbjai fogtak egymással kezet, Apponyi Albertnek mindig kiemelkedő szerep, sőt gyakran hivatott vezérség jutott. S a fény, amely e nagy szellemet övezte, a tisztelet, amely a lángelmének jutott, a közbecsülés, amely az erkölcsi nagyságnak ezt a havasi csúcsát bearanyozta, ez a fény visszasugárzott e nagy embernek hazájára s ennek a fényözönnek melegére kivirult a letarolt magyar mezők virága s termest ígértek a magyar igazság elvetett magvai. A Mindenható nagy tehetséggel, hosszú élettel, jó egészséggel áldotta meg. Elte e nagy kincseit nemzetének áldozta, amikor nemzetének jogaiért, függetlenségeért küzdött kora ifjúságától kezdve hosszú évtizedeken keresztül a közéletnek területén, a Képviselőháznak sokszor szenvedélytől izzó légkörében az indulatok és világnézetek összecsapása között. De a harcokban felülemelkedő lélekkel, Istentől adott nagy tehetségével kormányozva lelkének indulatait, szelleme mindig magasan szárnyalt s utolérhetetlen szónoklatának varázsával ellenállhatatlan varázst gyakorolt mindenkire. Felszólalásait általános érdeklődés fogadta, személyének egyetemes tisztelete, nagyrabecsülése és szónoklatának hatása számtalanszor^ a Ház egyértelmű lelkesedő helyeslését váltotta ki. A nemzet végzetteljes bukása és nem más19
