Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-144
122 Az országgyűlés képviselőházának 1 Azt hiszem, t. képviselőtársaim az én helyemben ugyanígy tettek volna, (vitéz Kenyeres János: Ügy van!) Azóta eltelt egy jó hónap s én arról győződtem meg, hogy ez a tanító még ma is a helyén van, még ma is tanít. Azt is megtudtam, hogy elrendelték a fegyelmi vizsgálatot ellene s a fegyelmi vizsgálat lefolytatásával a tanfelügyelőség útján a vármegyét bízták meg. Amikor érdeklődtem a vizsgálat eredményéről, azt az értesítést kaptam, hogy a vármegyétől még nem érkezett he a jelentés. Nagy különbség az, igen t. Képviselőház, hogy valaki állami tanító-e, vagy pedig községi tanító. Állami tanítót a szolgálat érdekében fegyelmi úton el lehet a helyéről távolítani, vagy át lehet helyezni. Községi tanítónál ez nem lehetséges. A községi tanítónak megvan az az előnye a többiekkel szemben, hogy ő azon a helyen, ahol tanít, ingatlant is szerezhet magának, mert egész életén át, vagy addig, amíg nyugdíjba nem megy, ott teljesít szolgálatot. Ez a Bóna nevű tanító Ráckeve községben az ottani szövetkezet egyik vezetője és idejének legnagyobb része azzal telik el, hogy mint szövetkezeti pénztáros és egyúttal igazgató is, kisebb hiteleket ad a gazdáknak és azoknak, akik hitelt egyáltalában kaphatnak. Magától értetődik, hogy neki a tanítói foglalkozás csak mellékfoglalkozása és ha nem foglalkozik a gyermekekkel úgy, mint ahogy azt minden <*zülő és a hatóságok is teljes joggal elvárhatják tőle, akkor megérdemli azt» — tekintettel arra, hogy áthelyezni nem lehet — hogy vele szemben sokkal nagyobb szigor alkalmaztassák, ha olyasmit követ el, ami törvénybe ütközik. Már pedig kétségtelen, t. képviselőtársaim, hogy egy hatesztendős gyermeknek a fejéből marokszámra hajat kitépni olyan brutalitás. amely példaadó megtorlás nélkül nem maradhat Vissza kell térnem arra, hogy miért tartom különösnek és nem rendes dolognak azt, hogy a vármegye útján akarják ezt a kérdést elintézni. Ha a tanfelügyelő intézi ezt el, a tanfelügyelőnek közvetlen felettes hatósága a minisztérium. Mihelyt egyszer a vármegye bekapcsolódik a dologba, akkor — előző tapasztalataim alapján állíthatom — ebben valami olyant kell látnom, ami annak, aki kissé elfogulatlan, nem tetszhetik. (Feniczy Ignác: Rendelet van erre!) Ha a vármegye intézi ezt a kérdést, akkor nagyon hibásnak tartom az erről intézkedő rendeletet és ennek a rendeletnek visszavonására bizonyára önök is segédkezet fognak nyújtani, ha ezt kérni fogjuk. (Feniczy Ignác: Ott van a közigazgatási bizottság!) A közigazgatási bizottságnak e tekintetben is jópéldával kell elöl járnia és nem szabad ilyen panaszt a szerint kezelnie, hogy azt milyen párti képviselő adja be. Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok ezt itt leszegezni, mert számtalan tapasztalat alapján mondhatom azt, hogy bármilyen szabálytalanságot isi észleltem, vagy ha különféle szabálytalanságok ügyében jöttek hozzám és ezeket akár írásban, akár szóval előadtam, az esetek 99%-ában elutasítottak. Sohasem volt a feljelentőnek igaza, sohasem volt nekem igazam, ezt 99%-ig állíthatom. Meg vagyok róla győződve, hogy a miniisizter úr feltétlenül érvényt fog szerezni a fennálló törvényeknek. De azt igenis megkívánhatom, hogy akkor, amikor ilyen brutalitást követ el egy úgynevezett tanbetyár, mert ez nem tanító, akkor ezzel az emberrel szemben, akit i. ülése 1933 február 1-én, szerdán. még csak át sem lehet helyezni, egészen különlegesen szigorú elbánást kell tanúsítani és azt vártam volna a miniszter úrtól... Elnök: Kérem a (képviselő urat, hogy a vizsgálat befejezéséig a sértő kifejezésekkel tá vollevőket ne illessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Dinich Ödön: Beszédem legelején az egyik mondhatom az volt, hogy a vizsgálat máris megállapította azt, hogy ez a tény megtörtént. Miután pedig ez a tény megtörtént, nekem természetesen jogom van leszögezni megállapításaimat. En tehát azt kérem innen, bár nincs itt a miniszter úr... (Felkiáltások jobbfelől: Beteg!) Koncedálom, hogy beteg emberek is vannak a miniszterek között. (Erődi-Harrach Tihamér: Sajnos, az egész városban annyi a beteg., — Östör József: A képviselők között is sokan vannak betegek!) Ezt látom a képviselő úron. (östör József: Láthatja, hogy nem vagyok beteg, hiszen itt vagyok!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az orvosi jelentéseket máskorra hagyni. (Derültség. — Erődi-Harrach Tihamér: A mai Est-ben is benne van, hogy rengeteg beteg van!) Dinich Ödön: Azt kérem az igen t. kultusz^ miniszter úrtól, szerezzen érvényt a fennálló rendeleteknek, és ezeknek alapján ezt a magáról megfeledkezett embert a legnagyobb szigorral büntessék meg. Gondoskodjék továbbá arról, hogy ez az ember azonnal otthagyja azt az iskolát, amelynek csak szégyenére válik. Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Dinich Ödön képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir, kereskedelemügyi miniszter úrhoz. A Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt.-nál 160 olyan napibéres alkalmazott van, akiket az 1907. évi 202.134. és L. törvénycikk 13. §-a, valamint a szolgálati szabályzat 80. §-a alapján véglegesíteni, illetve kinevezni kellett volna. yan-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy fenti társaság ezen 'kötelezettségének többszöri felszólítás dacára sem tett elégeti Hajlandó-e a miniszter úr oda hatni, hogy a sérelmek haladéktalanul orvosoltassanakl Dinich Ödön s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.. Dinich Ödön: Igen t. Képviselőház! Ezt az interpellációt azért kell elmondanom^ mert több mint fél esztendeje itt van a táskámban és végre elérkezett az az idő, amikor á Helyi Érdekű Vasutak igazgatósága már nem zárkózhatik el a hozzájuttatott kérelmek elől azzal a megokolással, hogy már nincs joga ezeket honorálni, mert sem Helyi Érdekű Vasutak, sem pedig a Beszkárt., holott már biztosan megállapítható, hogy a Helyi Érdekű Vasutakat a többség szavazata alapján átvette a székesfőváros, közelebbről a Beszkárt. Itt 160 olyan embernek a sérelméről van szó, akik vasutasemberek, napibéres szolgálatot teljesítenek, 6—7—8 esztendő óta ebben a minőségükben szolgálnak és végzik a legnehezebb munkát. Meg vagyunk valamennyien arról győződve, hogy a vasutasok szolgálata tényleg a nehezek közé tartozik. De mennyire nehéz ez a szolgálat akkor, amikor ezt olyan
