Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-144
Ai országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1933 február 1-én, szerdán. 121 Farkas István: Olyan megdöbbentően bornírt dolog ilyen előadásokat eltiltani, hogy nem is tudom, milyen jelzőt használhatnék még erre. El sem lehet képzelni, hogy ma, amikor minden gondolkozó ember, bármely társadalmi réteghez tartozzék is, ezeken a dolgokon töri a fejét, a társadalom történetéről ne lehessen előadást tartani. Mi ez ellen a rendszer ellen tiltakozunk. Ez olyan barbár eljárás, a közigazgatás egyes közegeinek ez az eljárása annyira ellentétben van az idők megértésének szellemével, hogy ez ellen tiltakoznunk kell. Legyenek meggyőződve: a világ halad és, ha egyes helyeken elzárják a munkásságot attól, hogy megismerje a társadalmi, történelmi adottságokat, akkor ezzel önmaguknak ártanak, annak a rendszernek ártanak, amely vadságba, barbarizmusba neveli bele és kényszeríti bele ezt a népet. Ne csodálkozzanak azon, ha az a nép, amelyet teljesen elzárnak attól, hogy ismeretekkel bírjon, egészen más eszközökkel fog dolgozni. Nem lehet ezt a réteget elzárni az ismeretek elől, tisztán csak azért, mert nem a kormányzatot támogatja, mert nem szolgálja azt a rideg egyoldalú, önző politikát, amelyet a kormány képvisel, hanem más világnézeten van. Ez elől a világnézet elől elzárkózhatnak az urak, de legyenek meggyőződve arról, hogy ez a világnézet diadalmaskodni fog, és csak önökön múlik, hogy ez azok között a modern formák között follyék le ebben az országban is, mint amelyek között lefolyt a művelt nyugati, demokratikus államokban. Ha ezt nem kívánják, ám csinálják azt, amit eddig csináltak, tiltsanak meg mindent, majd meglátják ennek következményeit. (Malasits Géza: Az adóbefizetést nem tiltják meg!) Sajnos, a belügyminiszter úr elment. Ha itt lett volna, akkor hosszasabban is beszéltem volna a kérdésről. Azonban azt hiszem, hogy ezt az állapotot fenntartani nem lehet, mert ez bizony nem jelent semmi mást, mint csak azt, hogy egyes hatóságok még olyan kényelmes álláspontra helyezkednek, hogy: ha mi majd betiltunk mindent, aktkor minden jó lesz. Pedig éppen az ellenkezője fog történni annak, amit itt egyes hatóságok céloznak, amikor még ebben a szűkreszabott szólásszabadsági rendszeriben is Önkényesen járnak el, ami ellen mi tiltakozunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Györki Imre képviselő úr interpellációja. A képviselő úr bejelentést kíván tenni. Gvörki Imre: T. Képviselőház! Arról értesültem, hogy interpellációm tárgyának egy részéről ma délelőtt a külügyi bizottságban szó volt. Meg akarom várni a külügyi bizottság tárgyalásairól kiadott kommünikét és csak azután és ahhoz mérten kívánom előterjeszteni interpellációmat. Azért halasztást kérek annak elmondására. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a halasztást megadni? (laen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Sorrend szerint következnék Hegymegi Kiiss Pál képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban ínterDellációjának elhalasztását kérte. Kérdem a i. Házat, iméltóztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Sorrend szerint következnék Dinnyés Lajos képviselő úr interpelláción a, A képviselő úr azonban halasztást kért. Méltóztatnak ezt megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja, Sorrend szerint következik Mojzes János képviselő úr interpellációja. (Felkiáltások: Nincs itt!) Az interpelláció töröltetik. Sorrend szerint következnék Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a nalasztást megadja. Sorrend szerint következik: Dinich Ödön képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását., Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi m. kir miniszter úrhoz. Bóna Imre ráckevei községi elemi iskolai tanító brutalitásait a hivatalos vizsgálat is megállapította. Ennek dacára nevezett tanító nem függesztetett fel. Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy nevezett tanító példás büntetében haladéktalanul részesüljön?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Ház! Nagyon jól tudom, hogy ilyen késői időpontban az interpelláció elmondását nem szívesen hallgatják, de méh tóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy mi ugyanezt érezzük, ha nem a miniszter urak előtt mondhatjuk el interpellációnkat, mert nekünk kellemesebb volna interpellálni, ha itt lennének. Interpellációm elmondását azért nem halasztóm el, mert szeretném, hogy a közvélemény értesüljön erről. Nekem az a meggyőződésem, hogy bármilyen kevesen is vagyunk bent ma a Házban, a közvélemény azért itt van. Egy magáról megfeledkezett, mondhatnám brutális tanító vadságát akarom idehozni a Képviselőház elé. (Halljuk! Halljuk!) Ügy tudom, hogy a legutóbbi időkben a pedagógiai eszközök közül a bot- vagy ütlegbüntetéseket már kitörölték és végre újra rájöttek arra, hogy főleg a gyermekekkel való foglalkozásnál a pedagógusnak egyik legfőbb kelléke az kell, hogy legyen, hogy megfelelő melegséggel és szeretettel tudjon foglalkozni kis növendékeivel. Különösen áll ez, t. képviselőtársaim, az elemiiskolás kis, hat-hétesztendős gyermekekre, akiket rendhez, iskolai fegyelemhez szoktatni nem pálcával, hanem csak szeretettel lehet. Annak a tanítónak mindent el kell követnie, hogy az a kisgyermek megszeresse és csak miután a gyermek már bízik benne > fog a szeretet alapján majd ahhoz a nehéz munkához, amelyhez -• annak a hatesztendős gyermeknek köztudomás szerint az első osztályban hozzá kell kezdenie. A múlt hónapban kerületem egyik községében megtörtént az, hogy egy községi tanító, Bóna Imre, aki leányiskolában tanít és éppen ilyen hatesztendős kis gyermekeket tanít, egy kis gyermeket, — aki bizonyára elkövetett valami rakoncátlanságot, de Istenem, mit is követhet el egy hatesztendős kis leány, — úgy büntetett meg, hogy hajába kapott és egy rántással kitépte a haját, úgy hogy az orvos — amint később hivatalosan megállapíttatott — nyolc napon túl gyógyuló sebet állapított meg a kisleány fején. A szülő ezt a kitépett hajat felhozta hozzám. Azonnal írtam egy levelet a kultuszminiszter úrnak, a levélhez mellékeltem azt a kis aranysárga hajat — egész kovertára való volt — és kértem, !hogy a legpéldásabban és haladéktalanul járjon el ez ellen a tanító ellen.
