Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

114 Az országgyűlés képviselőházának 1 decemberében kiállított számláról olvastam le azokat az adatokat, amelyet szerint egy íö- és mellékállomás bekapcsolásáért 50 pengő, egy esengő bekapcsolásáért 20 pengő és konnektorok bekapcsolásáért 10 pengő díjat, összesen 80 pengőt számít fel a telefon központi igazgatósága, ezzel büntetve azt az előfizetőt, aki állomását új lakásában is 'megtartotta. Én tehát még csak egyetlenegyet kívánok hozzáfűzni reflexióként a miniszter úr válaszához. A késedelemnél előforduló kikapcsolást s az ezzel kapcsolatos erős megterheléseket a díjak szempontjából, amit felhoztam, teljesen jogos panaszként aláírja ias miniszter úr is. Még egy jelensléiget kell azonban felhoznom: maga a kikapcsolás ténye mérhetetlen károkat okoz, akár kereskedő, akár ügyvéd, iparos vagy vállalkozó az előfizető, mert azáltal, hogy telefonja ki van kapcsolva, s ezt az őt kereső felek észreveszik, hitele alapjaiban rendül meg. Ezt nem érdemli meg az, aki évekig pontosan eleget tett kötelezettségének s egyszar fennakad és nem tudja percre pontosan kifizetni a telefonszámláját. Én tehát mindaddig, amíg a telefonokat kikapcsolják, s ezzel szemben azokat a javító intézkedéseket, amelyekről a miniszter úr válaszában megemlékezett, nem kapcsolják be, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az interpellációra adott választ tudomásul vehesseiml. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Csak annyit akarok megjegyezni, hogy azt a félelmet, hogy itt egy katasztrofálisan emelkedő tendencia volna a visszaesésben, a statisztika megcáfolja, mert a tavalyi nehéz évben 211, a szintén nehéz, de mégis >kevésbbé nehéz előző évben pedig 494 volt az apadás. Ami a «kikapcsolásokat illeti, ezek továbbra is meg fognak történni, mert nem lehet a fegyelmet megbontani. Nem az első mulasztásra történik a kikapcsolás, hanem csak konok esetben, ott pedig a nemfizetésnek kénytelen vagyok ezt a konzekvenciáját tudatosan fenntartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Mivel az interpelláló képviselő úr nem kíván szólni, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Gál Jenő képviselő úr egy bejelentést kíván tenni. Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magyar igazságszolgáltatást érintő többrendbeli kérdésben több interpellációt jegyeztem be. A mélyen t. igazságügyminiszter úr — úgy tudom — válaszolni kíván ezekre a problematikus kérdésekre, azonban távolléte miatt akadályozva van abban, hogy válaszolhasson. Én lojalitásból az interpellációkat nem kívánom a mai napon elmondani, hanem a házszabályok keretén belül majd alkalmat találok magamnak arra, hogy azokat legközelebbi interpelláció s napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat méltóztatnaik-e a képviselő úr bejelentését tudomásul venni? (Igen!) Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszterhez az egyházi adók kíméletlen behajtása tárgyában. 4. ülése 1933 február 1-én, szerdán. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az egyházi adókat, amelyeket évekkel ezelőtt nagyon, magasan állapítottak meg az egyházi adókivetési bizottságok, a gazdasági viszonyok leromlását figyelembe nem véve, nem szállítják le és az utóbbi időben a legkíméletlenebb árverésekkel és fizetésletiltásokkal hajtják bej Mit szándékozik tenni a miniszter úr az amúgy is túladóztatott lakosság védelme érdekében?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Malasits Géza: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs itt, mert nagyon szerettem volna a figyelmét felhívni egy a dolgozó néprétegeket súlyosan érintő kérdésre is ez: az egyházi adó kíméletlen behajtása. Méltóztatnak tudni, hogy az egyházak az előző kormányokkal majdnem egyidejűleg egészen más, a mainál sokkal jobb kereseti és gazdasági viszonyok között állapították meg azokat az adókat, amelyeket híveikre kiróttak. Azóta a gazdasági viszonyok szörnyen leromlottak, különösen a munkásság gazdasági helyzete olyan siralmas, amilyen száz év óta nem volt. Ennek ellenére az egyházak, mintha nem is volna gazdasági válság, mintha a munkásság ma is úgy élni, mint élt 5—6 évvel azelőtt, ezjeiket az adókat megrögzítik, sőt egyik-másik esetben pótlékolják is és a lehető legkíméletlenebbül hajtják be. Különösen sok panasz van e tekintetben a Budapestet körülvevő községekben, amelyekben a munkásság- rendkívül SŰTŰ tömegekben lakik együtt és amelyekben bizony nagyon ráférne a lakosságra, felekezeti különbség nélkül, egy kis adóelengedés. A sok panasz közül, amely hozzám érkezik, csak egyet legyen szabad felemlítenem, mint egészen kirívó példáját az egyházi adó behajtásának. Pestszentlőrinc község lakosságának közel a fele munkanélkül van. Azok a gyárak, amelyekbe a pestszentlőrinci inramkásság dolgozni jár, jelesül a Lipták-gyár, a TeudloffDitrieh-gyár teljesen megszűntek, a Hoffher iés Scíhrantz-gyár egészen minimális munkáslétszámmal dolgozik, a többi gyárakban nincs munka, így semmi kilátás sincs arra, hogy dolgozzanak. A lakosság dolgozó része abból él, hogy kimegy a Cséry-telepre és ott — rossz magyax kifejezéssel kell hogy éljek, mert más kifejezés nem áll rendelkezésemre — kokszot bányász ki, ezt a kokszot adja el és ebből tud valahogyan megélni. Nos. ebben a községben az utóbbi hónapokban 4663 egyházi adózálogolás történt. Ebből a katholikus egyházra magára 4400 adózálogolás esik. r Nem is olyan régen egy konkrét eset kapcsán, — ha nem tévedek, a zalaegerszegi templom építése kapcsán — maga Vargha Imre pénzügyminiszteri államtitkár úr, képviselőtársunk írt erről egy cikket, amelyben figyelmezteti az egyházi hatóságokat arra, hogy tanúsítsanak az egyházi adók kivetése tekintetében mérsékletet, főképpen pedig figyelmezteti őket arra, hogy az egyházi adó címén luxuskiadásokat fedezni nem lehet. Ennek ellenére azt látjuk, hogy Petszentlőrincen, ahol — mint az imént említettem — 4663 adózálogolás történt egyházi adóhátralék miatt, vettek a plébánosnak 2500 pengőért miseruhát cipővel együtt. Nekem nincs közöm ahhoz, hogy iki hogyan és milyen parádék között imádja Istenét, de ebben a nehéz időben, amikor a munkásság alig tudja a mindennapi megélhetésre szüksé-