Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának 14-4-, ülése 1933 február 1-én, szerdán. 115 ges összeget előteremteni, ilyen luxuskiadásokat eszközölni nem szabad, különösen nem szabad abban a községben, ahol 4663 adózálogolással kell behajtani az egyházi adót a hívektől. T. Képviselőház! Találunk olyan községeket, ahol az egyházi adó 200% és találunk családokat, amelyeknél az egyházi adó sokkal magasabb, mint a kereseti adó és a jövedelmi adó együttvéve. Csak egy kirívó esetet említek. Egy Csomor Pál nevű családapára, akinek az a szerencsétlensége, hogy van miéig négy fia, — az apa munka nélkül van — kiróttak 24 P 60 fillér egyházi adót, két fiára ugyancsak 24—24 pengő 60 fillért, másik két fiára 13—13 pengő egyházi adót. Egy családra tehát ahol öt férfi van, akik közül kettő munkanélküli, 100 pengő egyházi adót róttak ki és ha nem fizetik 'be, végrehajtják és elviszik kis motyójukat Ez imégls kissé több, mint amenynyit szabadna ezért feláldozni. De itt van egy másik eset egy másik községből: egy vasesztergályos — a név nem fontos — a férj görögkatholikus, fizet 12 penge adót, neje református, fizet 19 pengő adót, évi adlójuk tehát 31 pengő, a férfi keresete pedlig 18—20 pengő

1 egy héten. Engedelmet kérek, így azután nem szabad csodálkozni azon, ha a lakosság felhördül. A legsúlyosabb a dologban az, hogy a kiskorúakat, akik állítólag önálló keresettel bírnák, megrójják adókkal. Szegény gyermekekre, akik ujságárusításból, kifutói teendők elvégzéséhői keresik meg mindennapi kenyerüket, ma 7—8 aranypengőt rónak ki, amikor egy immnkáscsaládi csak úgy tud megélni, hogy gyermekei dolgozni járnak, sőt nagyon sok olyan munkáscsalád van, ahol csak a gyerekek tartják el a felnőtteket, mert a kapitalizmus úgy rendezkedett be, hogy a felnőtteket a géppel kiszorítja az üzemből, a gyermeket azonban beengedi a gép kezelésére, teíhát a serdületlen fiúk és lányok keresetéből 7—8 pengőket tiltanak Le egyházi adó címén. Előttem van e>gy gyár kimutatása. Tessék níé'zni, egész csomó letiltási rendelvény van b|enne!_ Az egyik kislány, 15 esztendős, az elmúlt év őszén ment először a gyárba, tehát még egyi éve seimi dolgozik a gyárban és már 2 arany pengő és 80 fillér letiltása van egyházi adó miatt Egy másik kislánynak, 16 esztendős, szintén egy éve dolgozik: a gyárban, 4 pengő 90 fillér, tehát közel 5 aranypengő letiltása van egyházi adó miatt — és így viégig. Ha az idő megengedné, egész sorát olvasnám fel azoknak a letiltó rendelvényeknek, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy serdületlen gyermekekre, kiskorúakra, amennyiben egy pár pengőt keresnek egy héten, rögtön lecsap az egyházi adókivető hatóság és ha nem tudja az adót máskép 'behajtani rajtuk, egyszerűen a cégnél letiltatja a fizetést. Proletárcsaládoknál, ahol az apa munka nélkül van, az aszszony sem) keres, egy vagy kiét testvér van munka nélkül és csak egy leányka dolgozik, rettegve várják a pénzt. Nem egyszer fordul elő, hogy a gyár előtt 3—4 férfi és 3—4 asszony áll, várva, hogy a kisleány vagy a kisfiú kijöjjön a gyárból, hogy odaadja a keresetét, hogy egy kis kenyeret vehessenek. Ennek a gyereknek egy heti fizetése 7—8 pengő, s ebből letiltanak 4*90 pengőt. Egész héten koplalnak, éheznek; ez a szegény gyerek maga is koplalni és éhezni kénytelen, mert fizetésének legtöbbjét egyszerűen lefoglalták egyházi adó fejében. Ha valaki önként ajánlja fel az egyházi adót, ám fizessen, mert az egyház szolgáltatását igénybeveszi, ez ellen kifogásom nincs. De KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. engedelmet kérek, ezeket, a gyerekeket nem kérdezik meg, ezeknek a gyerekeknek sem szavazati joguk nincs az egyházban, sem az egyház semmiféle szolgáltatását nem veszik igénybe és ennek ellenére ilyen nagy összeggel rójják meg őket. Vegyes házasság esetén megtörténik, hogyha a férj református, a feleség katholikus, az asszony, mert más vallásúhoz ment férjhez, az egyház szolgáltatását egyáltalán nem veheti igénybe, pápai bulla tiltja el tőle. ennek ellenére az egyházi adót kíméletlenül behajtják rajta. En nem teszek különbséget az egyházak között, ímert az adóbehajtásnál mindegyik buzgólkodik, az adófizetések nagyságánál — azí hiszem — versenyre kelnek egymással, mert az egyik nagyobb adót ró ki híveire, mint a másik. Az egyházi adóknak ilyen kíméletlen behajtását még akkor sem tudnám helyeselni, ha az egyházaknak semmi ttnás jövedelmük nem volna, mint az egyházi adó. (Farkas István: Pártcélokra használják fel ezeket a pénzeket!) Az 1932/33. költségvetési évben, tehát akkor, amikor az államnak már redukálnia kellett a kiadásait, felvettek az egyházak, vallási célok támogatása és egyházak javadalmazása címén 7,381.550 pengőt, amelyből a lelkészek illetményeire 3,797.950 pengő jut. Azt mindannyian bölcsen tudjuk, hogy ha az egyház valamely szolgáltatását igénybeveszik, legyen az keresztelő, esküvő vagy haláleset, azért külön fizetni kell. Azt is mindannyian tudjuk, hogy vannak még vallásos emberek, akik áldoznak azért, hogy akár egy imát, akár egy misét mondassanak valamelyik halottjukért Tudjuk, hogy a nagy ünnepek alatt is áldoznak az ájtatos emberek. Ezenfelül az állam is bőségesen ad. Nem látom be tehát annak szükségét, hogy az egyházi adókat olyan kíméletlenül hajtsák be. Kevés állam van Európában, amely közpénzekből^ annyit áldozna egyházi célokra, mint a szegény Magyarország. Nem telik a rokkantak támogatására, a hadiözvegyek és hadikölcsönkárosultak támogatására, nem telik pénz a munkanélküliek segélyezésére, ellenben az egyházak támogatására van az államnak közel 7*5 millió pengője. Ezenfelül — amint a példák mutatják és ilyen példát sokat hozhatnék fel — egészen kíméletlenül hajtják be az adókat. A legsúlyosabb helyzet ezen a téren Budapesten van. Budapest egyike a leggavallérabb kegyuraknak, amint azt költségvetése is bizonyítja. (Farkas István: Az Összes papokat ő fizeti!) Az 1932. évben a kegyúri terhek 2,581.809 pengőt tesznek ki, a templomépítésre szánt költségekkel együtt ez az összeg 2,761.765 pengő. Budapest főváros tehát közel hárommillió pengőt áldoz évente az egyházak támogatására. (Farkas István: A kereszténypárt ebből agitál!) Ennek ellenére azt látjuk, hogy Budapesten minden katholikus egyházközségben — ezt még Friedrich volt miniszterelnök adta nemzeti ajándékként — megalakulnak az úgynevezett egyháztanácsok. Hat-hét unatkozó úr, a templom és a plébánia körül lebzselő semmittevők összeülnek, kinevezik magukat egyházi tanácsnak és kirójják az adókat minden ellenőrzés nélkül^ és a nélkül, hogy az adóalanyokat megkérdeznék. T. Képviselőház! Az állam is kíméletlenül hajtja be az adókat, de legalább lehetővé teszi formailag azt, hogy az adózó közönség a képviselőkön keresztül megbírálhassa a költségvetést, bírálat tárgyává tehesse a költségvetést abban a tekintetben, hogy a kormány mire 16