Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának lh ten a József-központ átalakításával kapcsolatban sem — ami pedig bizonyos nehézségekkel, zavarokkal járt — emelkedett fel a panaszok arányszáma másfél százaléknál magasabbra. Még egy adatot mondok. A pénzbedobós telefonállomásoknál tapasztalati tény, hogy körülbelül 10 millió beszélgetésnél a bedobott pénzérmék száma 0'1% pontossággal egyezett a gép adataival. Ez az eltérés pedig bőséges fedezetet talált abban az 5%-ban, amelyet mint^ biztonsági koefficiens, egyébkánt is a beszélgetés számánál honorálnak és levonnak. Ennélfogva, ha van panasz, akkor kívánom és követelem, hogy azt előzékenyen vizsgálják meg és a telefonelőfizető közönség érdekében előzékenyen oldják meg. (Sándor Pál: Meg is teszi a posta!) Ezt a posta meg is teszi és, ha kivételek vannak, ezek nem alterálhatják magát a megnyugvást keltő általános szabályozást. Még tovább mentem, egészen odáig, hogy többet igazán nem lehet tenni. Rendeltem ellenőrzőgépeket, amelyeket felszólításra felszerelnek és amelyekkel ellenőrizhetik az egyes előfizetők, hogy tényleg pontosan funkcionál-e a gépük.. Ami a belépési díjat illeti, amelynek magasságáról szintén panaszkodott a képviselő úr, azt is megvizsgáltam. Ez körülbelül átlagban nálunk egyforma magasságú az összes tekintetbe jövő államok hasonló díjával, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy míg másutt nem lehet kapni részletfizetési kedvezményt, nálunk lehet kapni havi részletfizetési kedvezményt, 12 részletre, ami praktikus eredményében azt jelenti, hogy 10 pengő lefizetésével, tehát tulajdonképpen egy havi részlet lefizetésével már bárki beléphet a telefonelőfizetők közé. A belépési díjat egyébként tavaly májusban leszállították 240 pengőről 120 pengőre, a vidéken pedig 48 pengőre. Sőt, ha olyan helységben kérnek állomást, ahol már volt három hónapon belül viszamenőleg telefon, akkor a leszállított díjnak is csak a felét kell megfizetni. Itt van azután egy olyan panasz, amelyen nagyon nehezen tudok segíteni a mai súlyos pénzügyi és gazdasági helyzetben és ez az, hogy ha tudniillik olyan helyre kérnek egy új állomási amely legalább 200 méter távolságban van az utolsó telefonelágazástól, akkor meg kell fizetni ennek önköltségeit. Ha ezt nem tennők, akkor tulajdonképpen a postának a mai nehéz helyzetben egy óriási beruházást kellene viselnie. Azt hiszem, hogy erre vonatkozólag a képviselő úr sem él panasszal. (Vázsonyi János: Ezt nem is panaszoltam!) Ami az áthelyezési díjakat illeti, ezek tavaly leszállíttattak és pedig 60 pengőről 40 pengőre, tehát 30%-kal a budapesti házonkívüli áthelyezés díjainál, az átírás díja pedig tavaly 66%;kal, a családtagok 'közlött pedig 80%kal szállíttatott le. Ilyen körülmények között, azt hiszem, uzsoráról és árdrágításról nem lehet beszélni. Egy pont van, ahol méltányolom a panaszokat. Ez a pont a késedelmesen fizető előfizetőktől szedett díjak kérdése. De méltóztassék az audiatur et altera pars elvénél fogva figyelembe venni azt, hogy az összes előfizetőknek körülbelül 9 és félszázaléka, tehát 4500 előfizető rendetlenül fizet. (Lázár Miklós: Nem csodálkozom rajta!) Ezeknek a többszöri felszólítása, nyilvántartása, kizárása, visszakapcsolása igen nagy adminisztratívat, igen nagy regi e-t okoz tehát érthető, hogy bizonyos nagyobb költségek számíttatnak fel. Mindazonülése 1933 február 1-én, szerdán. 113 által teljesen aláírom azt, amit ebben a vonatkozásban jogosan lehet mondani, hogy tudniillik ezek a díjak, amelyeket a népnyelv szekatúradíjaknak nevezett, túlzottak. Ezek lényeges leszállítása iránt már intézkedtem, s ez az intézkedés a legrövidebb időn belül életbe fog lépni. Csak azt akarom még összefoglalóul mondani: méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a posta vezetősége közvetlenül is tudatában van és magam is teljesen tudatában vagyok azoknak az igen fontos közgazdasági szempontoknak, amelyek a telefon olcsó, gyors és jó iműködéséhez fűződnek, tudatában vagyok annak, hogy a mai leroimllott világban, természetesen izgatott atmoszférában ezek a bajok és hibák még sokkal nagyobb mértékben jelentenek egy lelki repereussiót. En akarok a dolgokon segíteni, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy^ itt lényeges hibák nincsenek, mert a posta és telefon mintaszerűen funkcionáló intézmény, amelyeket ezekben a nehéz időkben még inkább uueg kell becsülnünk, mert ama kevés intézmények közé tartozik, amelyek a gazdasági nehézségek próbáit igazán dicséretreméltó módon megállották. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Vázsonyi János: T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr válaszának kezdetén megjegyezte, hogy mindaddig, amíg közvetlen közelből, mint miniszter nem nézhette az ügyeket, teljesen úgy látta azokat, mint én. Ugy érzem, hogy itt tulajdonképpen általános jelenséggel állok szemben, és pedig szemben állok azzal, hogy abban a pillanatban, mihelyt valaki közhivatalba kerül, a szemorvos már más szemüveget tár éléibe s azt feltéve, más szemmel látja a dolgokat, mint azelőtt, amíg az életben kint működött. Én nem szólamokat hoztam ide; minden egyes kérdésben adatokat tártam fel. Ha a miniszter úr azt mondja, hogy 211 előfizetőnek az elesése Budapesten — mert hiszen vidéken sok kai nagyobb az arányszám — nem katasztrofális, ez lehetséges. A 'jelenlegi viszonyok és a jelenlegi kezelés mellett läzonban ez rohamosan emelkedni fog és katasztrofálissá válhat a jövőben. Feltétlenül meg kell állapítanom, hogy az. amit a miniszter úr mondott, nem cáfolja meg azokat az adatokat, amelyeket idetártam a telefonnak luxusintézményként való kezeléséről. A miniszter úr is el kellett, hogy ismerje, hogy a telefondíjak nálunk végeredményben drágábbak, mint bárhol az egész kultúrvilágon. A számlálógépek hibáira pedig, ha a miniszter úr kívánja, nemcsak három-négy levelet és ieWólalást ismertethetek, hanem mázsaszámra hoznatom a felszólalásokat. De nem is az a fontos, hogy hányan szólaltak fel, hanem inkább az, hogy hányan neim. szólaltak fel polgári indolenciájuk folytán, amely nálunk — sajnos — általános az egész területen, mert akik jogosan felszólalhattak volna, pusztán és kizárólag kényelmi szempontból éls tehetőségük érzetében, hogy a számlát kifizethetik, nem szólaltak fel. Ott jön a katasztrofális esés, amikor a gazdasági válság folytán mindenki kénytelen lesz megvizsgálni a maga számláját és reklamációval élni. Nagyon helyes, amit a miniszter úr mondott, hogy ezzel kapcsolatosan ellenőrzőgépeket fognak felszerelni, amelyek majd ellenőrzik az automaták működését. Ami az átszerelés kérdését illeti, én 1932