Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

112 Az országgyűlés képviselőházának En a reális igazságnak tartozom annak megállapításával, hogy nem a telefonkönyv vastagsága, vagy vékonysága határozza meg azt, hogy mennyire fogyott az előfizetők száma, annál keyésbhé, mert a régi telefon­könyvben három hasábon soroltattak fel az előfizetők, az új telefonkönyv pedig négy ha­sábot tartalmaz., tehát >miár ez a tipográfiai eltérés indokol egy yastagságbeli differenciát, hanem a végén én előtárhatom a konkrét szá­mokat. 1931 december havában 47.095 bu­dapesti előfizető volt. Egy évvel későbh, 1932-ben, 47.884, vagyis összesen az apa­dás ez alatt a nagyon nehéz, gazdasági­lag súlyos év alatt 211 előfizetőt -mutat, amit katasztrofális apadásnak semmiféle telefonkönyvi vékonyodásra való hivatkozás­sal feltüntetni jogosan nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Az apadás nem is a fővárosban mu­tatkozik annyira, mint inkább a vidéken: az 1931 decemberi állapothoz képest a beszélgeté­senkénti díjszabás alá tartozó hálózatokban, — ehhez tartoznak a nagyobb, 100 előfizetőnél több előfizetővel bíró hálózatok — az apadás ugyanebben az évben vidéken 4*4 százalék, a kisebb átalányrendszerhez tartozóknál pedig 4 százalék. Nagyon szomorú, hogy ilyen apadás van, de ezt egy^luxusintézménybeli kezelésből eredő katasztrofális apadásnak jogosultan és mél­tányosan feltüntetni megint nem lehet. Az pe­dig, hogy az apadás százaléka körülbelül egyenlő a kétféle díjszabási rendszerhez tar­tozó hálózatokban, — tehát az egyiknél, ahol átalányozzák és a másiknál, ahol beszélgeté­sek szerint számítanak — én azt hiszem, igen erős bizonyítéka annak, hogy a visszaesés oka nem ebben a tarifális rendszerben, az egyik­ben vagy a másikban rejlik, hanem rejlik ab­ban, amiben az apadás és a visszaesés, sajnos, mindenütt mutatkozik az országban, de az egész világon: a gazdasági viszonyok súlyos és nehéz leromlásában. Az az állítás tehát, hogy a postánál egyedüli ok a nem helyes ke­zelés, vagy hogy a postánál speciális helyzet van, amely romlásra, katasztrofális romlásra vezet, nem állhat meg, mert nincs katasztrofá­lis romlás, normális romlás van, amely a gaz­dasági viszonyok romlásában találja indokát. En nagyon átérzem, mint a gyakorlati élet­ből jövő ember azt, hogy milyen életszükség­let, milyen fontos tényező a kereskedelmi for­galomban és a gazdasági életben a telefon és az interpelláló képviselő úr meg lehet győ­ződve arról, hogy ami észszerűiéig tehető, azt én megteszem, — amint rá fogok mutatni, ïészben már meg is tettem, mert ismerem a hely­zetet és akarom orvos ölni — arra azonban neon leszek kapható, hogy szólamok kedvéért, ame­lyeket a tényadatok nem támasztanak alá, a postának és a telefonnak amúgy is nehéz hely­zetét át nem gondolt intézkedésekkel még ka­tasztrofális abba tegyem. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a díjszabás tételeit illeti, legyünk itt is igazságosak és hasonlítsuk össze a díjsza­bást az összes tekintetbe jöhető államok díjsza­básaival. . Ez nem hangulat kérdése, hanem a reális számok kérdése. Ez az összehasonlítás, amelyet szívesen bocsátok a kép vi elő úr ren­delkezésére, amely grafikonokban is miegvan, nmiit mutat? Egyáltalában nem azt mutatja, ; hogy árdrágítás- és uzsoinaszerű díjszámítás történt. Kérem, legyünk óvatosak ezekkel a kifejezésekkel. A posta és a telefon minden emberi intézményben benne rejlő és nem ta­gadható hibák mellett is, a világ egyik leg:­11} U. ülése 1933 február 1-én, szerdán. kitűnőbben működő ilyen intézménye, amely elismerést érdemel. Ne 'méltóztassék tehát egyes hibák, vagy elkeseredett, de meg nem gon­dolt hangulat miatt egy ilyen mintaszerű in­tézményt, (Úgy van! Ügy van! jfibbfejöl.) amelyet az egész világon elismernek, sőt példa­képpen állítanak oda az uzsora és az árdrágí­tás vádjával illetni. (Ügy van! Úgy van! He­lyeslés a jobboldalon és a ködépen.) Elhiszem, hogy lehetnek elszigetelt esetek, amelyek ilyen látszatot keltenek, de ne méltóztassék az in­totál indukció örök hibájába esni és az ese­tek egy ezrelékéből a többi 999 ezrelék rend­ben lévő esetre következtetni. Ha rátérek ezeknek a díjtételeknek vizsgá­latára, akkor azt látom, hogy a helyi díjtételek általában nem drágábbak a külföldig díjszabá­siok hasonló tételeinél. Ami a használati díja­kat illeti, ezeket szeretném csökkenteni. Egy új intézményt próibálok inaugurálni, — két helyen már he is vezettük — ez az úgynevezett bérháztelefon, ahol tíz előfizető kapesolódha­tik és bizonyos, igen lényeges, egészen 50 száj zalékig menő kedvezményeket élvezhet, továbbá az úgynevezett társas-telefon, ahol kevesebb, 2—5 előfizető kapcsolód'hatik egybe. Ha ez népszerűsíJttetik, kétségtelenül bizonyos lénye­ges enyhülést fog lehetővé tenni a közönség széles körei számára. Ennek a berendezésnek előfizetői a felszerelési díjat, a 120 pengőt nem fizeti ebben az összegben, hanem csak 36 pen­gőt fizetnek, a havi talapdíj pedig csak a fele a rendes díjnak. (Vázsonyi János: Jugoszlá­viában hogyan van?) Rendelkezésre bocsátom az összeállítást. Ami az interurbándíjakat illeti, ebben a magyar díjszabás kétségtelenül drágább, mint a külföldi díjszabások átlagban. (Friedrich István: Sokkal drágább! A harmadával drá­gább!) A 100 kilométerig terjedő fokozatokban azonban megpróbáltam elérni egy enyhítést, amit még októberben, illetőleg novemberben bevezettem, olyképpen, hogy azt a tizenöitkilo­méteres zónát, amely Budapest körül meg van szabva és amelyen belül olcsóbb az előfizetési díj, kiterjesztettem 54 vidéki városra, ahol az előfizetési díjat egyúttal leszállítottam az egy pengőről 80 fillérre, a vidéken pedig 80 fillér­ről 70 fillérre. A tapasztalat szerint ez bizo­nyos érezhető könnyebbedést hozott. Hogyan állunk a további díjleszállítással az interurbán-forgalomban? Miután a forgalom­nak 52%-a az 50 kiiloiméterig terjedő zónába esik, itt csökkentést nem eszközölhetek, mert bizo­nyos mértékben ennek a közelebbi zónának kell viselnie a hosszabb, a távolabbi zóna kisebb forgalmának terhét. Mindig visszatérünk az alap okra: olyan országban, amelynek meg­csonkítása folytán nincsenek meg a megfelelő, gazdaságilag kihasználható övezetei és távol­ságai, ezt a szolgálatot nem lehet olyan olcsón ellátni, mint ott, ahol a nagyobb távolságon kifejlődő nagyobb forgalom egy nagyobb rezsi elviselését lehetővé teszi. Talán túlmessze eso dolgokat fog össze a gondolatom, de mégis azt mondom, hogy ebben a kis tükörben megint bizonyos mértékig Trianon következményeit méltóztassék meglátni. Ami a számlálógépek működését illeti, le­hetséges, hogy itt vanak bizonyos panaszok, de utóvégre én a statisztikára és a nagy szá­mok törvényére vagyok utalva és nem egy el­keseredett panaszos ember levelére. A nagy számok törvénye pedig mit mutat? A nagy számok törvénye azt mutatja, hogy panaszok csak egy százalékban fordulnak elő és Budapes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom