Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1933 február 1-én, szerdán. 111 goztatva: lehetetlen hogy számlája akkpra le­gyen, mert a hónapnak háromnegyed részében nem is tartózkodott Budapesten é& lezárva tar­totta lakását. Erre először egy egyszerű, blan­kettaiválaszt kapott a postaigazgatóságtól, hogy a vizsgálatot megindították ebben az ügyben, másodszor pedig egy értesítést kapott, amely szerint a vizsgálat alapján száz darab beszél­getés fejében ezen beszélgetések -díjának össze­gét leírták számlájából. Azt kérdezem, mi törté­nik azokkal, akik nem szólalnak fel, mi történik azokkal, akik/nem veszik észre, hogy többszörö­sen számoltatnak a beszélgetések, hogyan van­nak ezek megvédve azzal a jelenséggel szemben, hogy a számlálógépek — tényleg azt kell felté­telezni — nem is működnek és bocsánatot kérek a Háztól, de nem tudok más kifejezést találni rá, minthogy pusztán pofára taksáitatnak le az egyes adófizetők abból a szempontból, hogy mi­lyen módon és mely összegben fizessék a tele­fonszámlát. (Lázár Miklós: Szörnyű! Pofára megy ! — Derültség.) Meg kell állapítani azonban azt is, hogy azokkal szemben, akik a számlát nem fizetik pontosan, szigorúbb eljárás alkalmazása, mint amit a telefonközpont igazgatósága, tehát -a posta igazgatósága alkalmaz, semilyen területen nem. található és nem tapasztalható. Van egy olyan esetről tudomásom, hogy valaki csak egy nappal elkésve fizette ki a számláját és ezért már 1.60 pengő nyilvántartási díjjal terhelték meg. (Farkas Elemér: Ilyent én is tudnék mon­dani! — Lázár Miklós: Ez nem helyes!) Bocsá­natot kérek, van-e nagyobb uzsora, mint 1.60 pengő felszámítása egynapi késedelem érti Fari­zeuskodás uzsoráról beszélni, farizeuskodás ki­használásról, árdrágításról beszélni, (Gál Jenő: Kizsákmányolás!) amikor ebben legelső helyen az állam és állami intézmény áll. (Gál Jenő: A közönség kizsákmányolása!) Ha kikapcsolják az álloimást, mert néhány­napi késedelemmel fizeti valaki a számláját, az újból való bekapcsolásért szintén két pengőt számítanak fel. Azt kell kérdeznem, t. Ház, hogyha ezt egy adófizető polgár tenné, ha Fekete Péter tenné egy másikkal szemben, vájjon nem kiáltaná-e vele szemben mindenki a börtönbe való becsukatás kívánságát? De igen érdekes jelenség az is, hogyan bün­teti a telefonközpont azt, aki elköltözik egy la­• kasból más lakásba és telefonállomását elhelyez­teti, megtartja a mellékállomást és a régi kon­nektorokat is átszerelteti. Kezeim között van egy számla, ahol a fő- és mellékállomás áthelyezése fejében 50 pengőt, a jelző csengő bekapcsolá­sáért 20 pengőt, a konnektor bekapcsolásáért 10 pengőt számláznak. (Zaj a baloldalon.) Tehát azért, hogy valaki az állomását megtartja, de más lakásba költözik, 80 pengővel büntetik meg! Nem tudok ehhez semilyen kommentárt hozzá­fűzni, feleslegesnek is tartom. (Mozgás a balol­dalon. — Gál Jenő: Á drágítás bűntette!) De most, t. Képviselőház, át akarok térni ezen a területen a humor kérdésére .is. (Halljuk! Halljuk! ú szélsőbaloldalon.) Ke­zeim között van a telefon következő, egészen élces jelensége. Valaki a számlájába beírva talált egy tételt, 3 pengőt és nem tudta, hogy mit jelent Megreklamálta. Kiderült, hogy 70 betűnél többet tesz ki a címe a telefonkönyv­ben, ezért 3 pengőt kell fizetnie. Erre bead­vánnyal fordult a postához, hogy rövidebb címet fog ezentúl használni a 70 betűn belül. Erre értesítést kapott, hogy a címváltozásért 2 pengőt fizet. (Derültség.) Nem óhajtok ehhez a jelenséghez sem kommentárt fűzni, mind­ezek a dolgok beszélnek önmagukért. (Peyer Károly: Humoros postaigazgatók!) Csak azt akarom megjegyezni, hogy a telefonnak köz­szükségleti cikknek kellene lennie, mert a mai modern világban nem élhet meg egyetlen ke­eskedŐ, iparos, orvos, ügyvéd vagy vállal koizó ós sieimkyen hivatal sem telefon nélkül, mert nem tud érintkezni. Ezzel szemben bá­tor voltam a fentiekkel kimutatni, hogy a te­lefon, mint luxusintézmény működik, mint luxusintézmény szerepel. (Peyer Károly: Nem­sokára vitrinbe teszik!) Örömmel üdvözlök minden olyan jelensé­get, amikor azt látom, hogy a művelt nyugat felé orientálódunk, örömmel üdvözlöm tehát ezt az orientációt, abban a jelenségben is, hogy mint a franciák, mi is este és éjszaka tartjuk üléseinket, csak az a baj, hogy nem megyünk végig ebben az orientációban, mert Franciaországban az esti és éjszakai üléseken azt a kormányt, amely csak 5 százalékkal akarja emelni az adókat, azt a kormányt, amely csak egészen kis mértékben^ le akarja szállítani a köztisztviselők fizetését, azonnal megbuktatják. (Zaj. — Peyer Károly: Ott nincs is konszolidáció!) Ezzel szemben nálunk a kormány ténykedésében nem látunk egyebet, mint újabb adóemelést, újabb fizetéscsökken­tést és nemcsak köztisztviselők, hanem más '--»-sadalmi rétegek számára is az életstandard nívójának a fagypont alá süllyesztését. Higy­jék el, hogy ezen a termen kívül, odakünn, tegnap óta mindenki összeszorított ököllel és összeszorított fogakkal jár. (Igaz. Ügy van! half elől. — Lázár Miklós: Itt is csak zsebre­dug.iák!) Négy hónappal ezelőtt hirdettetett az új stílus és a 95 pont; azóta két új pontot kaptunk: a türelmet és a lelkiismeretességet. En a telefon kérdésében egy számot tárcsázok a kereskedelemügyi miniszter úrhoz és azt mondom, hogy itt a türelem végső határa beszél, kérdem, hogy ott a lelkiismeretesség beszél-e? Ha igen, akkor egyet kérünk, egyet csenget az egész magyar társadalom, egyet kér: segítséget a vérző és elvérzett magyar nolgári társadalom számára. En csak attól félek, hogy hiába hívom ezt a számot, mert azt a választ fogom kapni, hogy téves kap­csolás. (Elénk helyeslés balfelől.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: T. Képviselőház! Vázsonyi János igen t. képviselőtársam interpellációjára szíves enge­delmükkel kissé részletesebben fogok vála­szolni, két okból. (Halljuk! Halljuk!) Egyrészt, mert magam is nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy azok a panaszok, amelyek a pos­tával és a telefonnal szemben itt elhangzanak, megvizsgáltassanak és a jogos panaszok or­vosoltassanak, másrészt pedig azért, mert be akarom mutatni, hogy ezek a panaszok igen tekintélyes részben, egyes esetek nem jogosult általánosításából származnak. Magam is ha­sonló nézeteket vallottam, mint amilyeneknek az interpelláló képviselő úr itt kifejezést adott, mielőtt közvetlen közelből és a legnagyobb gondossággal meg nem néztem és át nem ta­nulmányoztam a való helyzetet. Ha szabad rátérnem a panaszok felsora­koztatott sorrendjére, az első az, hogy méltóz­tatott hivatkozni arra, miszerint a távbeszélő­előfizetők számában katasztrofális visszaesés mutatkozik, amelyet a luxu&szerű intézmény­nek ez a minősége idézne állítólag elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom