Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

110 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház ! Nem akarok most itt napi politikai kérdéseket bevinni, de higyje el a t., miniszter úr, hogy annak a 20 milliónak a kamata, amelyet a gyáriparnak kell leadni az államháztartása deficit eltüntetésére, sokkal nagyobb szerepet fog játszani a termelési költségek szempontjából, mint amit jelentene a 40 órás munkahét bevezetése. Különben is a magyar munkabér olyan alacsony, olyan siralmas, — ezt nemzetközileg is ki lehet mutatni — hogy a magyar munkabérek további leszállítása már el t sem képzelhető. A legalacsonyabb munkabérek vannak Magyarországon. Itt már annyira devalválták a gazdasági viszonyok a munkabéreket, hogy további leszállításra józan ember még akkor sem gondolhat, ha a 40 órás munkaidőt törvénybe iktatjuk. Kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék újból megfontolás tárgyává tenni, hogy egy ilyen szaktanácskozás nem volna-e lehetséges, hogy ez a kérdés szakszerűen megvitatva, iákkor kerüljön a törvényhozás elé, amikor már a kérdésnek minden részlete tisztázva van. Elnök: Minthogy a miniszter úr nem kíván válaszolni, kérdem a t. Házat, hogy a belügyminiszter úrnak az összkormány nevében adott válaszát tudomásul méltóztatik-e venni, igen, vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inteipelláieiót felolvasni. Din

ich Ödön jegyző (olvassa): Interpelláció a magyar kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a budapesti távbeszélő drágasága és luxusintézményként való kezelése tárgyában. 1. Tudomással bír-e a miniszter úr arról, hogy a budapesti távbeszélő előfizetők száma lényegesen megcsappant! 2. Tudomása van-e arról a miniszter úrnak, hogy ennek oka nem csupán a leromlott gazdasági viszonyokban, hanem abban is keresendő, hogy a távbeszélő díjai folytán szánté luxusint ézményszámb a megy

1

? 3. Mit szándékozik tenni abban az irány

: ban, hogy a távbeszélő mint közszükségleti cikk kezeltessék és ezáltal az államkincstár számára a forgalom növekedése folytán nanagyobb bevételt jelenthessen?». Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a S23Ó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Interpellációmban luxusintézménynek voltam bátor nevezni a telefont, holott annak közszükségleti cikknek kellene lennie, A gazdasági válság legmélyebben fekvő jelensége mindenütt a munkanélküliség kérdése. A munkanélküliség kérdésében azonban nemcsak az ipari és szellemi munkásnak, hanem a munkaadónak munkanélküliségét is tekintetbe kellene venni. A munkaadók tökéletes munkanélküliségben élnek és emellett minden egyes munkaadónak társa az állam az egész területen. Társa csak a bevételekben, anélkül, hogy a rezsiben, a kiadásban bárhol is részesednék, ezzel szemben a kiadásnak, a rezsinek tekintélyes nagy részét képezd, aminek egyik jelensége a távbeszélődíjak magas volta és drágasága. (Ügy van! a baloldalon^ A közüzemek ellen állandóan gyűléseket tartanak az iparosok és a kereskedők. ÁllanV£. ülése 1933 február 1-én, szerdán. dóan hangoztatják, hogy azokat a közüzemeket, amelyeket az állam polgárainak odófizető filléreiből tartanak fenn, szemben konkurrenciaképpen a kereskedelemmel és iparral, meg kellene szüntetni. Ezzel szemben a közüzemek védői mindenkor azt hangoztatják, hogy a fogyasztó érdekében kell, hogy ezen közüzemek fenntartassanak. Ha megvizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azt kell látnunk, hogy nemcsak ezen közüzemeknél, hanem még a monopolisztibuis közüzemeknél seimí szolgálják a fogyasztók érdekeit, aminek egyik jelensége éppen a távbeszélő, amely mint monopolisztikus üzem, ahelyett, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálná, a fogyasztókkal szeimben a legrigorózusabban jár ei, az öncélúságot képviseli, nem azt a nemzeti öncélúságot, amelyet mindenkor keresünk annak hirdetése óta, hanem azt az öncélúságot, amely a legridegebb kapitalista álláspontot képviseli a .magántőke területén is. Ez a Ház megszavazott egy uzsoratörvényt és a Ház törvényben kifejezést adott annak, hogy üldözni akarja az árdrágítókat, ugyanakkor azonban ki kell jelentenünk itt a Képviselőházban, hogy míg a magánuzsora ellen törvényt hozott a Képviselőház, addig az állam maga követ el uzsorát, amikor olyan horribilis kamatokat szed az Oti., a Mabi. és az adótartozások után és ugyanakkor, amikor üldözi az árdrágítót, a posta, a távíró és a távbeszélő díjszabásaival sajátmaga ad példát az árdrágításokra. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Csak néhány adatot óhajtok felsorolni arra nézve, hogy mik azok a jelenségek, amelyek a telefont, magyarul távbeszélőt, luxusintézménynyé teszik. Ha a kereskedelemügyi miniszter úr elő fogja venni a múlt esztendei budapesti telefonelőfizetők névsorát és az idei névsort, akkor megállapíthatja, hogy a tavalyi és az azelőtti vaskos kötetekkel szemben az idén egy egészen kis vékonyodó füzettel talákozik, aminek oka nem csupán abban rejlik, hogy a gazdasági válság tönkretesz minden egyes társadalmi és foglalkozási ágat, hanem abban is, hogy a telefonárak és telefondíjak, de különösen a számlálógépek működése lehetetlenné teszi az előfizetőknek azt, hogy továbbra is olyan mértékben használhassák a telefont, mint ahogy az a közszükség szempontjából kívánatos volna. (Farkas Elemér: Ez így van!) Hogyha valaki előfizetőként belép a telefonhasználók sorába, ez egyedül 240 P-be kerül, ma olcsóbb már, de még mindig drága, annak dacára, hogy ezért nem kap állomást, csak használatra, de tulajdonba nem. Maga az állomás a postának a tulajdonában marad, tehát pusztán azért, mert adófizetővé válik a telefontársasággal szemben, a postával szemben, ezért a luxusért kell 240 pengőt fizetnie. De a legnagyobb hiba és a legnagyobb sérelem a számlálógépek téves működése. Amióta számlálógépek, automaták kezelik a központok helyett az egyes beszélgetések feljegyzését és megszámlálását, azóta sokszor, számtalanszor tette szóvá az egész magyar sajtó, különbség nélkül azt a lehetetlen helyzetet, hogy milyen tévesen, mennyire többszörösen számolnak ezek a számlálógépek. Számtalanszor felszólamlás történt, de csodálatos, hogy sohasem tévedett egyetlenegy számlálógép sem az előfizető javára, hanem mindig annak kárára, mindig a posta előnyére. A felszólamlásoknak, reklamációknak egész sora van birtokomban. Csak egyetlenegy esetre akarok rámutatni. Felszólalt valaki a postához, a postaigazgatósághoz intézett levelében han-