Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának lkU. ülése 1933 február 1-én, szerdán. 107 szem figyelembe a termelés szempontjából, amely a háború kezdete óta a mai napig eltelt — egyes cikkek termelése óriási arányban emelkedett rövid idő alatt, és olyan olcsó áron lehet cikkeket előállítani, amely a háború előtti termelési költségeknek sokszor^egy tizedét vagy még annál is kisebb hányadát teszi ki. (Sándor Pál: Öt ezredét!) Csak arra hivatkozom, hogy milyen óriási haladást értek el a textilipari gépek tekintetében, milyen óriási haladást értek el a vasiparban, a különböző automatagépek beállításával, hivatkozom arra, hogy az elektrotechnika különböző szakmáiban, a villanykörték gyártásánál és egyéb cikkek gyártásánál milyen óriási haladást értek öl; úgy vélem, ezek közismert dolgok, amelyeket nekem itt részleteznem nem kell. Arra kívánok csak rámutatni, hogy ma sokkal többet termelnek, mint amennyit a világ képes elfogyasztani, sőt még akkor sem volna képes elfogyasztani mindent, amit ma termelnek, ha a 30 millió munkanélküli nem volna kinn az utcán. Ugyanakkor, amikor azt látjuk, hogy a termelés ilyen óriási arányban emelkedik, ilyen gyors tempóban megy előre, nem látjuk a gazdasági berendezkedések olyan mérvű átszervezését, amely szükséges lenne a végett, hogy az emberek továbbra is foglalkoztatáshoz jussanak. Nemcsak a gépiparban, nemcsak a gyáriparban, hanem a kézműiparban is vannak már gépek, sőt a háztartásba is bevonultak már a gépek. Ott találjuk a konyhákban is a különböző gépeket, amelyekkel a főzés munkáját gyorsítják, nem is szólva a vendéglőkről. Ki gondolta volna, hogy lesz egyszer idő, amikor olyan gépet fpgnak feltalálni, — ezt már üzembe is helyezték — amely a sütőműhelyben a kiflit sodorja. Ma már erre is gépeket használnak. Az irodai munkák racionalizálásának címén már olyan tökéletes könyvelőgépet találtak fel, (Györki Imre: Számológépeket!) amelyek nemcsak egyes embereket, hanem osztályokat tesznek úgyszólván feleslegessé. Egy gép egyszerre könyveli ugyanis a főkönyvet, a naplót, a folyószámlát és az egyéb kimutatásokat, öszszead, szoroz kivon, kimutatásokat csinál. Különböző statisztikai gépekkel olyan munkatömeget képesek elvégezni, amelynek elvégzésére aaelőtt sokszáz emberre volt szükség. Látjuk tehát, hogy nemcsak a gyáriparban, hanem az irodai munkánál is a gépek bevonulásával és a verseny kiéleződésével olyan gyors menete van a munka elvégzésének, amely az emberek ezreit és százezreit teszi az utcára, s így egyúttal feleslegessé is. A magántisztviselők legutóbb tartott kongreszusán szomorú kép tárult elénk arról, hogy ennek az abnormális termelésnek mik a következményei. A helyett, hogy ez maga után vonná a munkaidő megrövidítését, vagy több alkalmazott beállítását, ellenkezőleg, azt látjuk azokból a jelentésekből, amelyeknek alapján konkrét példákra hivatkoztam, hogy a munkaidőt meghosszabbították, a béreket leszállították, aminek következménye^ a munkanélküliség, a kapuk előtt álló tartaléksereg, amely mint állandó veszedelme ott van és veszélyezteti még azoknak a pozicióját is, akik benn az irodában vannak. Ugyanez a helyzet a műhelyekben és a gyárakban is. A gyárakban is rendszertelen munkaidő mellett dolgoznák még ma is és aki végigmegy Budapest utcáin az esti órákban, az láthatja, hogy sokszor még a késő órákban is különböző pinceműhelyekben dolgoztatják, foglalKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII. koztatják a munkásokat, holott általánosságban közismert tény az, hogy Budapesten és Magyarországon sokszázezer munkás van kereset nélkül. A közgazdászok és szociálpolitikusok keresték a megoldás módját, hogy miképpen lehetne ezt a helyzetet mégis valamiképpen tűrhetővé tenni és mert a termeléstben ilyen gyors ütem jött létre az utolsó években, minden szakértő, aki a kérdést objektíve vizsgálja, arra a megállapításra jutott, hogy ma már a heti negyvenórás munkaidő teljesen elegendő ahhoz, hogy mindazokat a cikkeket elő lehessen állítani, amelyekre a lakosságnak szüksége van. Nemhogy negyven óra, de még ennél kevesebb idő is elégséges ehhez és mintegy átmenetet, mintegy további lépést ezt az időt kívánják megállapítani. Az olasz kormány kezdeményezésére a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsa foglalkozott ezzel a kérdéssel és most januárban egy nemzetközi munkaügyi értekezletet hívott össze, amiely értekezleten megjelentek az összes államok képviselői és hosszas vita után megállapodtak abban alz elvi határozatban, hogy a negyvenórás munkaidő kérdését a júniusban tartandó nemzetközi munkaügyi konferencia plénuma elé terjesztik és e plénum elé terjesztenek egy egyezménytervezetet is. Ügy vélem, hogy Magyarországnak is, amely talán nincs annyira szorosan érdekelve ebben a kérdésben, mint más ipari államok, foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel és nem szabad a kérdés mellett elhaladnunk azért sem, mert hiszen azok szerint a kimutatások szerint, amelyek rendelkezésünkre állanak, körülbelül egynegyed millió azoknak az ipari szakmunkásoknak a száma, akik munkanélkülivé váltak az utóbbi években és akiknek foglalkoztatására aligha van kilátás a közeli években. Hiszen nemhogy munkahiány lenne, de megszűntek a munkaalkalmak, a gyárak tömegét bontották le, eladták a gépeket, lebontották az épületeket vagy más célra használták fel azokat. De az ipar fenntartása nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos Magyarország részére, mert csak megkell néznünk külkereskedelmi mérlegünk adatait és láthatjuk, hogy ipari kivitelünk háiry százalékát teszi ki kivitelünknek, milyen értéket képvisel és meg kell állapítanunk azt is, hogy míg a mezőgazdasági kiviteli cikkeknél nagy visszaesés volt, az ipari cikkek kivitelénél a visszaesés sokkal kisebb volt, aminthogy sokkal előny ösebb azon országok helyzete, amelyeknek fŐ kiviteli cikke ipari cikk és nem mezőgazdasági cikk. A főváros közgyűlése kiküldött az, ínség tanulmányozására egy hetes bizottságot és e hetes bizottság több elfogadott javaslata között szerepel a negyvenórás munkahét bevezetése ügyében is egy javaslat, amelyet azután a székesfőváros tanácsa, később a székesfőváros közgyűlése egyhangúlag elfogadott. Hangsúlyozni kívánom azt, hogy egyhangúlag, azért, mert a főváros közgyűlésélben képviselt különböző világnézletü pártok valamennyien egyetértettek abban, hogy ennek a kérdésnek törvényhozási rendezés feltét

1 énül szüksége». Ebben a feliratban, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intéztek, azt kéri a főváros közgyűlése, hogy a negyvenórás munkahét ügyében tanácskozást hívjon össze a miniszter úr és ezen tegye lehetővé, hogy a különböző érdekeltségek a maguk felfogását kifejezésre juttathassák, miképpen lehetne a kérdést gyakorlatilag végrehajtani. Két kétrdés rendkívül fontos és nagyjelentőségű. Feltétlenül foglalkozni kell ezzel a kérdéssel kellő időben, mert ha a júniusban tar15