Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

106 Az országgyűlés képviselőházának 1 letet sértő kijelentést nem tettek. Viselkedésük ellen semmi kifogásom nem volt. Magatartásuk nem volt olyan, hogy abból arra lehetett volna következtetni, hogy a templomba be akartak volna menni.» Tisztelt Képviselőház! Azt hiszem, hogy ezzel megadtam a felvilágosítást a panaszolt esetre vonatkozólag. Kérem, méltóztassék ezt válasznak tekinteni és méltóztassék a kultuszminiszter úr nevében is adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől. — Mala sít s Géza: Még a miniszter úr sem hiszi el.) Elnök: Minthogy az interpelláló képviselő úr nem kíván szólani, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak a kultuszminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Györki Imre képviselő úr második számú interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a házassági kihirdetés törvénytelen megtagadása tárgyában. A soroksári kerület anyakönyvvezetője 9540/1932. számú határozatával megtagadta Lovass Ferenc és Kovács Kamilla soroksári lakósok házassági kihirdetését azért, mert a vőlegény nem igazolta, hogy toborzáson már részt vett. Kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e ez ügyben a vizsgálatot elrendelni és a törvénytelenül eljáró anyakönyvvezetőt törvényes eljárásra utasítani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Az utóbbi fél évben vagy évben ismételten fordultak hozzám is, más képviselőtársamhoz is fiatalemberek azzal a panasszal, hogy ha a hatóságokhoz mennek és akár útlevelet, akár erkölcsi bizonyítványt, vagy más olyan bizonyítványt kérnek, amely valamely életmegnyilatkozásukhoz feltétlenül szükséges, annak a bizonyítványnak kiadását a hatóságok attól teszik függővé, hogy az illető igazolja, hogy leventesorozási kötelezettségének eleget tett-e. Mindazok között a panaszok között azonban, amelyek hozzám eljutottak, a legkiemelkedőbb és a legeklatánsabb az, amelyet bejegyzett interpellációm említ fel, amely szerint a soroksári kerület anyakönyv vezető je megtagadta a házasság kihirdetését Lovass Ferenc és Kovács Kamilla soroksári lakosoktól azért, mert Lovass Ferenc nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy a leventetoborzáson való részvételét igazolja. Nem tudok olyan tételes törvényt, amely jogot adna az anyakönyvvezetőnek arra, hogy valakitől ilyen ok miatt a házasság kihirdetését megtagadja. De sérelmes és súlyos r az eset annál is inkább, mert kis faluban történt, ahol nagyon jól tudta a jegyző, hogy micsoda kényszerítő okok forogtak fenn arra, hogy a házasságkötés megtörténjék Lovass Ferenc és Kovács Kamilla között s ennek ellenére mégis ilyen okoskodással és ilyen ürüggyel tagadta meg a házasság kihirdetését és akadályozta meg a házasulandók házasságkötését. Minthogy, ismétlem, törvénytelenséggel állunk szemben, kérem a belügyminiszter urat, hogy a szükséges intézkedést adja^ ki és az anyakönyvvezetőt a törvényes eljárás betartására utasítsa. kU. ülése 1933 február 1-én, szerdán. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Az esetet, mihelyt tudomásomra jutott, vizsgálat tárgyává tettem, de, sajnos, a vizsgálat eredményéről még nem kaptam meg a jelentést. Ennélfogva a tényállást nem tekinthetem tisztázottnak és így végleges választ a képviselő úrnak nem adhatok. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a képviselő úr interpellációjának az a része, hogy a hatóságok nem adnak ki útleveleket, vagy hatósági bizonyítványokat olyanoknak, akik levente-sorozáson vagy toborzáson nem vettek részt, előttem teijesen érthetetlen, mert hiszen a leventék a törvény értelmében leventék, őket sem toborozni, sem sorozni nem kell, hanem egyszerűen a törvény értelmében tesznek eleget leventekötelezettségüknek. Ami magát az interpelláció tárgyát képező esetet illeti, erre vonatkozólag akkor fogok végleges választ adni, ha majd az esetet tisztáztam. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter urnák. Következik Peyer Károly képviselő úr interpellációja az összkormányhoz- Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz a 40 órás inunkahét törvénybeiktatásáról. Tekintettel arra, hogy a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket ölt és előreláthatóan állandósul, elháríthatatlan szükség, hogy a törvényhozás a munkaidő megrövidítésével tegye lehetővé, hogy a termelésbe a munkások és alkalmazottak nagyobb száma visszatérhessen és a munkanélküliek foglalkoztatáshoz juthassanak. Miután a 40 órás heti munkaidő bevezetése és ennek törvénybeiktatása a munkapiacot nagymértékben tehermentesítené és f a munkásokat és alkalmazottakat munkához, álláshoz és kenyérhez juttathatná, hajlandó-e a kormány a 40 órás heti munkaidő bevezetéséről szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni és azt a legsürgősebben letárgyaltatni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! A régebbi hivatalos becslések szerint az egész világon 25 millió, az újabb becslések szerint 30 millió munkanélküli van. Ha ezekhez hozzászámítjuk a családtagokat, akkor kürülbelül 90 millió ember az ellátatlanok száma, akik ma nemcsak azért jelentenek veszélyt, mert maguk nem tulják megkeresni azt, amire • szükségük van, de veszélyt jelentenek az egész termelésre is, mert az illetők maguk, mint fogyasztók, ki vannak kapcsolva a gazdasági életből. Különböző kísérletek történtek már ennek a válságnak a megoldására, amelyek azonban eddig nem vezették eredményre. Hiába hívtak össze nemzetközi konferenciákat a különböző városokba, ezek a konferenciák nem jelentettek megoldást és sem Amerika, sem Európa nem tudta megtalálni azt a csodaszert, amellyel ezen a munkanélküliségen segíteni' lehet. Ha megnézzük az utolsó évek technikai fejlődését, akkor szinte csodákat látunk. Látjuk azt, hogy a háború óta — ha nem is megyek vissza régebhi időre, s csak azt az időt ve-