Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának 144. említett törvénynek a rendelkezései az irányadók. Az interpelláló képviselő úr által, interpellációja utolsó kérdésélben formulázott azzal a követeléssel szemben, hogy a politikai bűncselekmények miatt elítéltek és a'zok, akik ellen politikai bűncselekmények miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, közkegyelemben részesüljenek, a következőket adom elő: Az 1920. év óta Magyarország* kormányzója egy kisebb jelentőségű általános kegyelmi elhatározáson kívül immár jhét esetben hirdetett bűncselekmény miatt elítéltek és terheltek javára — és pedig a két első esettől eltekintve általános amnesztia alakjában — szélesebb körű kegyelmet, nevezetesen: 1. 1920 december 24-éu, 2. 1921 augusztus 20-án, 3. 1921 november 3-án, 4. 1921 december 22-én, 5. 1927 december 20-án, 6. 1928 március 1-én és 7. 1930 március 1-én. E kegyelmi elhatározások közül az 1., 2„ 3. és 4. alatti a forradalmak szolgálatában, illetőleg azokkal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények miatt elítélt vagy bűnvádi eljárás alá eső személyekkel szemben gyakorolt kegyelmet, az 5. alatti az 1918. évi október hó 31. napja előtt elkövetett régi bűncselekményekre vonatkozott, a 6. alatti különböző politikai jellegű vagy politikai indokból elkövetett bűncselekmények miatt terhelt, illetve elítélt egyének részére engedélyezett széleskörű általános kegyelmiét, végül alz utolsó a kormányzó államfői működésének tizedik évfordulója alkalmából részben politikai, túlnyomó részben azonban közönséges bűncselekményeknek tettesei és részesei irányában hirdetett ugyancsak igen széleskörű általános kegyelmet. Hogy ezeknek a kegyelmi elhatározásoknak az alapján a bűnözőknek mily széles rétegei részesültek az államfői kegyelem kedvezményében, arra nézve a kegyelemben részesült személyekre vonatkozó számadatok adhatnak megfelelő tájékoztatást. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint az 1920 december hó 24-én és 1921 augusztus 20-án kelt legfelsőbib kegyelmi elhatározások alapján kegyelemben részesült 14.266 terhelt és 975 elítélt, összesen tehát 15.241 személy. Az 1921. évi december hó 22. napján kelt kegyelmi elhatározás alapján kegyelemben részesült 1352 elítélt és 14.253 terhelt, összesen 15.605 személy, akikhez még hozzá kell adni azt a 126 elítéltet is, akik ennek a kegyelmi elhatározásnak III. pontja alapján részesültek kivételes kegyelemben. Az 1927. évi december hó 20. napján kelt legfelsőbb kegyelmi elhatározás alapján kegyelemben részesült 889 elítélt. Az 1928. évi március hó 1. napján kelt legfelsőbb elhatározás alapján 1716 személy kapott kegyelmet. Végül az 1930. évi március hó 1. napján kelt legfelsőbb kegyelmi elhatározás alapján kegyelemben részesült egyének száma 11.033 volt. Az elmúlt 12 esztendő alatt tehát körűibe- ' lül 45.000 volt azoknak a száma, akik az államfő általános jellegű kegyelmi elhatározása alapján kegyelmet nyertek. Mint a felsorolt számadatokból is megállapítható, a kegyelem tárgya az esetek igen nagy többségében oly bűncselekmény volt, amely a forradalmi irányzatok szolgálatában, illetőleg azokkal kapcsolatban kivettetett el; de ezen a körön kívül is — főleg az 1928 március 1-én és 1930 március 1-én kelt kegyelmi elhatározások alapján — igen tekintélyes volt azoknak a politikai jelzése 1933 február 1-én, szerdán. 103 legű, vagy politikai indokból elkövetett bűncselekményeknek a száma, amelyek általános kegyelem alá estek. Ezenfelül a kormányzó a kegyelmezési felségjognak egyéni alkalmazása körében is az idők folyamán a teljes pártatlanság jegyében számos oly egyént részesített kegyelemben, akik politikai jellegű, vagy politikai indokból elkövetett bűncselekmények vádja alatt állottak, így .bűncselekmények miatt bíróilag el lettek ítélve. Hogy ezek sorában voltak oly egyének is, akiket az interpelláló képviselő úr és elvbarátai emigránsoknak neveznek, azt magának az interpelláló képviselő úrnak kell legjobban tudnia, aki a proletárdiktatúra érdekében elkövetett súlyos bűncselekmények vádjával terhelten maga is részesült az államfői kegyelem jótéteményében. A ^közkegyelmi elhatározások végrehajtása nyomán szerzett jogpolitikai tapasztalatok azt igazolják, hogy a kegyelmi jog ily tömeges gyakorlása, amíg egyfelől az államélet megrázkódtatásai után jótékonyan járul hozzá az abnormis politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok nyomában visszamaradt romok eltakarításához és a lelkek megnyugvásához, másfelől viszont alkalmas arra is, hogy a labilisabb erkölcsi egyensúlyú lelkekben — sajnos, nagy tömegekről van itt szó — alapjában megrendítse a büntetőtörvények tekintélyét és ezen keresztül azt a fékező erőt, amelyét a bűncselekményt követő törvényes megtorlás tudata az ily egyének magatartására gyakorol. Különös felelősségérzettel kell ezt a fontos szempontot mérlegelni a mai súlyos időkben, amikor az állam politikai, szociális és gazdasági rendjének fenntartása a közismert nehézségekkel szemben mindén téren fokozott erőfeszítést igényel s ehhez képest kerülni kell minden oly intézkedést, amely alkalmas lehet arra, hogy a törvény tekintélyének megingatásával az előbb említett fontos érdekeket veszélyeztető alacsony ösztönökre felbátorító hatást gyakoroljon s aziok aktivitását felfokozza. A kegyelmezési jog gyakorlásánál tehát mindezek lelkiismeretes mérlegelése^ alapján ezidőszerint csak az lehet aiz állam érdekeinek védelméhez alkalmazkodó, helyes álláspont, ha az igazságügyi kormányzat a politikai amnesztia jelszavának kikapcsolásával, kizárólag az egyéni érdemesség elvének szem előtt tartásával esetenként bírálja el azokat a kérelmeket, amelyek eléje kerülnek» mert csak ily módon lehet összhangba hozni a -méltányosság követelményeit az állam érdekernek

, .megóvásával és biztosításával. '> Kérem a Képviselőházat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1933, évi január hó 31. Gömbös s. k.» Elnök: Weltner Jakab képviselő urat illeti a viszonválasz joga. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Weltner Jakab: T. Képviselőház! A mi~ nistztereliiök űr a politikai emigránsok hazatérése dolgában adott válaszában alkalmazta a nemzeti munkaterv két legutolsó pontját. Elsősorban alkalmazta a 96. pontot, amely a türelemről szól. Igénybe vette a papiros türelmét és ezen az alapon írta — csak ezen az alapon írhatta — azt a választ, amelyet interpellációmra adott. Nem alkalmazta azonban a nemzeti munkaterv 97. pontját, amely a lelkiismeretességről szól. (Farkas István: Az messze vani tőle!)/Lelkiismeretesen azt válaszolni,