Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának 144ban a kerületben ilyen újabb kiárusítási enge- . dél y, illetve a hirdetések kibocsátására vonatkozó _ engedély megadható ne legyen. Nem akarja azonban ezzel érinteni azokat az egészen más elbírálás alá kerülő kiárusításokat, amelyek az üzleti életből természetesen következnek. Ilyen például az úgynevezett részleges kiárusítás, amelynek nincsenek ugyanolyan súlyos előfeltételei, imiint ilyen általános kiárusításnak. Ez alkalmazandó, amikor valamely esemény, mondjuk : tűzvész, vagy bármilyen kázus folytán, az áruraktár egyik része értékében deteriolálódott. Ilyenek az üzleti életnek rendes szezónszerű eladásai, aminők a téli áruknak egyszerre való kiárusítása, a nyári áruknak, a tavaszi áruknak egyszerre való kiárusítása. A kereskedelmi kamarák jogosítva vannak kétszer évente 15—1 5 napi időközt megállapítani, amikor az ilyen szezónkiárusítások lebonyolíthatók és ugyancsak védi a törvény a kereskedelem jogos ér der keit a nagy ünnepek, húsvét és karácsony előtti rendkívüli vásárok tekintetében s azok hirdetése tekintetében is. Ezek volnának* nagy vonalakban az anyagi jogi rendelkezései ennek a javaslatnak., Bátor vagyok még a t. Képviselőház figyelmét e matériát illetőleg felhívni az alaki jogi rendelkezésekre. Tulajdonképen azt a matériát, amelyet most ismertettem, a bizottságban valamennyi párt igen tisztelt képviselői megnyugvással fogadták és csakis az alaki jog körül. a hatósági eljárás körül hangzottak el észrevételek; jelesül éppen a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara igen t. elnöke, aki a bizottság tagja, tette a javaslatnak erre vonatkozó intézkedéseit bírálat tárgyává. Az eljárásra hivatott hatóság ugyanis, mint már eddigi előadásomból is kitűnik, ezekben az ügyekben az iparhatóság. Az érdekeltek köréből felhangzott az a kívánság, hogy ez a hatóság a Kereskedelmi és Iparkamara legyen. T. Képviselőház! A bizottság teljes méltánylással volt az iránt, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara — ami a szakszerűséget, erkölcsi megbízhatóságot és egyéb kvalitásokat illeti — tökéletesen alkalmas volna ennek a feladatnak elvégzésére, elvi okokból azonban mégis ragaszkodnia kellett a kormány javaslatának ahhoz az intézkedéséhez, hogy az iparhatóság legyen az. amely ezekben a kérdésekben dönt. (Helyeslés jobb felől.) Jelesül megkell különböztetnünk mégis azt, hogy érdekképviseletekről van a Kereskedelmi és Iparkamaránál szó, amely érdekképviselet is csak egészen kivéletes esetekben, mint például a védjegyek lajstromozás ánl, vagy más taxatíve felsorolt, itt-ott felmerülő esetekben gyakorolhat hatósági jogokat. Tekintettel arra, hogy egyfokú határozat ezekben áz ügyekben semmi esetre sem volna megnyugtató, nagyon nehéz volna arra nézve is megoldást találni, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarának juriszdikciója esetében mi volna és hol keresendő a fellebbviteli fórum. Mert a mai irány mellett, amikor a közigazgatás egyszerűsítésére törekszünk, nem lehetne az ügyeknek ezt az egészen kivételes csoportját áthelyezni a minisztériumokba s erre ott külön fellebbviteli hatóságot r szervezni, már pedig a belügyminiszter úr által e napokban előterjesztett javaslatból kitűnik az a ^tendencia, hogy a minisztériumokat a konkrét közigazgatási ügyek vitelétől tehermentesíteni kívánjuk és őket csakis a kormányzati feladatok terére kívánnék szorítani, A bizottság teülése 1933 február 1-én, szerdán. 95 hát helyeselve a kormány javaslatának azt a tendenciáját, hogy a kereskedelemi ési iparkamarák közreműködésiét mégis igénybeveszi, helyesnek fogadta el azt a rendelkezést is, hogy ezek az engedélyek, illetve az engedélyek megtagadása iránti határozatok a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatásával hozassanak meg és hogy ennek az eljárásnak a törvényben egyenkint felsorolt fontosabb eseteiben is a kereskedelmi m iparkamara mindig értesíttessék. Egyúttal jogorvoslathoz is van joga nemcsak az érdekeltnek, hanem magának a kamarának is, amely jogorvoslatot azután végérvényesen a másodfokú iparhatóság bírál el. Tekintettel arra, hogy a miniszter^ úrnak a bizottságban elhangzott nyilakozatábó'l, de az indokolásból is kitünőleg, különösen a főváros területén tervbe van véve, hogy ezek az ügyek a kerületektől elvéve egyes ebben képzett szakelőadókra osztassanak ki, azt hiszem, hogy a t. Képviselőház ezt az elvi alapon felépült, de mégis a gyakorlati kívánalmakkal számoló megoldást helyesléssel fogja fogadni és így erre vonatkozólag is kérem az eredeti javaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) A hatósági befolyásnak másik csoportja e kérdéseknél vonatkozik az ezen ügyekből felmerülő konfliktusok, kontenciózus ügyek eldöntésére és erre nézve bírói szervezet van felállítva. Átvétetett az 1923. évi V. te. alapján megalkotott kereskedelmi és iparkamarák mellett szervezett úgynevezett választott bíróság, amelynél előterjeszthetők azok a kérelmek, amelyek a sérelmes tevékenység abbahagyására, sőt esetleg, amikor szándékosság, vagy súlyos gondatlanság esete forog fenn, kártérítésre is irányulnak. Ezek a választott bíróságok tulajdonképen nem is választott bíróságok a szó közönséges értelmében, hanem bizonyos állandó szervezetként illeszkednek be törvénykezésünkbe, amennyiben királyi ítélőbírák vezetése alatt állanak és így a jogi nívó is meg van óva az ő ítélkezésükben. A törvényjavaslat tovább megy egy lépéssel és ezen törvényjavaslat matériájára nézve kiterjeszti az «Einstweilige Verfügungot» az ideiglenes rendelkezésre való jogosultságot ezekre a bíróságokra, amelyet, tekintettel az itt megvédendő érdekeknek sokszor sürgős voltára, a bírói tag, mégpedig az igazságügyminiszter által e célra kirendelt bíró fog elrendelni. A másik része az ügyeknek, amelyek bírói hatáskörre és nem közigazgatási hatáskörre vannak bízva, a kihágások., A törvény legtöbb rendelkezése büntető szankcióval van ellátva, de büntető szankcióval van ellátva egyszersmind a törvény kijátszására irányuló cselekedet is, amennyiben, ha valaki abból a célból, hogy azt a két évi tilalmat, amelyet egy ilyen kiárusítás lebonyolítása után rá nézve a törvény felállít, kijátsza, társként vagy pedig alkalmazottként szegődik valamelyik üzletbe és pönalizálja egyszersmind a törvény az árverési csarnokokról szóló 1888. évi XXII. törvénycikk azon rendelkezéseit is. amelyek az ingó árverések megtartására vonatkoznak és ezzel is a közönségnek nyújt védelmet az ilyen árveréseknél szokásos visszaélések ellen. Ezek az intézkedések is már kiegészítései a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek. A következő rendelkezések pedig, amelyeket szintén röviden leszek bátor ismertetni (Halljuk! Halljuk!) egyenesen az 1923. évi V. törvénycikk módosítását, illetőleg annak kiegé-