Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-144
96 Az országgyűlés képviselőházának 1UU> ülése 1933 február l-én, szerdán. szításét célozzák. Jelesül megállapíthatjuk, hogy aktorátussal úgy az előbb említett matériára nézve, mint a tisztességtelen verseny kérdéseiben egyaránt nemcsak a versenytársak, tehát a közvetlenül érdekeltek birnak, hanem aktorátussal birnak a belföldi gazdasági testületek és szakegyesületek is, amelyek szintén jogosítva vannak abbanhagyási kereseteket beadni az e célra szervezett bírósághoz. Ezek a szakegyesületek pedig minden válogatás nélkül, akár volt komoly bázisuk, akár nem, indíthattak ilyen kereseteket A javaslat ezen az állapoton segít, azért, hogy az érdekelteket minden felesleges zaklatástól megkímélje, amennyiben a miniszter úr felhatalmazást kap arra, hogy a kereskedelemi és iparkamarák meghallgatásával megállapítsa azoknak a gazdasági egyesületeknek és testületeknek a névsorát, amelyek ilyen keresetek indítására aktorátussal bírnak. Ez tehát egy garancia az alaptalan zaklatások ellen., Az ideiglenes intézkedések körét, melyekről a törvény új matériájára nézve már a, törvényjavaslat idevonatkozó része gondoskodott, ez a rész kiterjeszti a tisztességtelen versenyből eredő keresetek egész területére is. Itt a bizottság egy 1 bizonyos útmutatást kívánt adni a tisztelt kormánynak arra nézve, hogy ezt a rendkívüli fontos eljárást is garanciákhoz kösse, jelesül rámutatott arra, hogy igen üdvös volna, ha az ilyen ideiglenes intézkedés iránti kérelem teljesítése pénzbeli biztosíték letételéhez köttetnék, nehogy alaptalan vagy téves intézkedések folytán az illető érdekeltekre nézve helyrehozhatatlan károk támadjanak. Még egy garanciát ad ezekben a kérdésekben a törvény és ez az, hogy míg eddig a kereseteket bármilyen számban adhatták be az érdekeltek, most már, ha egy gazdasági testület, egyesület, vagy pedig versenytárs beadta a keresetet, további keresetnek az abbanhagyás iránt csak akkor van helye, ha az ahhoz fűződő jogi vagy gazdasági érdek kimutattatik. Végül legyen szabad a t. Képviselőház figyelmét felhívni az úgynevezett üzleti befeketítésre vontakozó törvényes rendelkezésre, amely tulajdonképpen már létező joganyagnak újból való rendezése. Ugyanis az üzleti bef eketítést mint tilalmat ismeri már az 1923 : V. törvénycikk, amely úgy a hitelrontást, mint az egyéb célokból való bef eketítést tilalmazza abban az esetben, ha annak forrása az üzleti verseny. (Erődi-Harrach Tihamér: A politikai befeketítésre^ is kellene egy szakasz!) A becsületvédő törvény ezt csak részben pönalizálta, amennyiben a becsületvédő törvényben eddig csak a speciális hitelrontásra vonatkozólag van szankció éspedig azzal a maximális büntetéssel, hathónapi fogházzal, amelyet a becsületvédő törvény a rágalmazás vétségére nézve előír. Ezeket a különböző törvényeikben lefektetett elveket kívánja egységesíteni ügy az elvi rész, mint a hüntetés tekintetében is a törvényjavaslatnak a 20. §-a, amikor számot vetve azzal, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek egyéb rendelkezései súlyosabb büntetőjogi szankció alatt állanak, mint a befeketítés cselekménye, erre a 'mindenesetre súlyosabb természetű cselekményre nézve, amelynek forrása az üzleti verseny, így tehát nemtelen indokokból megnyilvánult cselekmény, — és ezt a vád bizonyítani is köteles — mondom tehát, hogy az e tényálladék mellett megnyilvánuló cselekedetre nézve ugyanazt a büntetést alkalmaztatja, mint a többi idevonatkozó vétségre, vagyis három évig terjedhető fogházat. Ezekben voltam bátor javaslatnak alapelveit, célját, főbb rendelkezéseit ismertetni és minthogy ezzel a törvényjavaslattal a Képviselőház kereskedelmi életünk jogbiztonságának és a gazdasági biztonságnak is jelentékeny szolgálatot fog tenni, ajánlom, hogy azt általánosságban és részleteiben, a bizottság szövegezésében elfogadni méltóztassék. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Fellner Pál! Fellner Pál: T. Képviselőház! Az előadó úr által most ismertetett és kitűnően megvilágított törvényjavaslatot — azt hiszem — pártkülönbség nélkül mindnyájunknak örömmel és megelégedéssel kell üdvözölnünk, aminthogy a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalása alkalmával is kifejezésre jutott ez b mert egyes részletintézkedéseket egyesek ugyan kifogás tárgyává tettek, a javaslat céljával azonban kivétel nélkül mindenki egyetértett. Ha egy ilyen törvényjavaslat jelentőségét vizsgálni akarjuk, ezt felfogásom szerint két szempontból kell megtenni: először abból a szempontból, hogy mik az illető törvényjavaslat konkrét kihatásai, másodszor pedig abból a szempontból, hogy mi az a szellem, amely a törvényjavaslatot létrehozta és hogyan illeszkedik bele az egyéb gazdasági törvények által alkotott rendszerbe. Mindkét szempontból, tehát úgy a közvetlen kihatás szempontjából, mint annak a szellemnek szempontjából, amely a törvényjavaslatot létrehozta, örömmel üdvözlöm, mert oélja "az, hogy a gazdasági életbe több moralitást, realitást vígyen be és hogy védelmet nyújtson azoknak, akik tisztességesek, azokkal szemben, —akiket a javaslat fokozottabb szankciókkal büntet, —• akik a tisztesség elemi szabályai ellen vétenek. Ennek a célnak az elérésére már normális körülmények között is nagy jelentőségű lett volna, de fokozódik a jelentősége a mai időkben, amikor sajnos tudjuk, hogy milyen nagy a gazdasági nyomorúság és hogy ennek a hatása alatt az erkölcsök általában, de különösen az üzleti erkölcsök milyen mértékben romlottak le; ami elvégre természetes is, mert az üzleti élet moralitása bizonyos mértékben függvénye a gazdasági helyzetnek és minél rosszabb a gazdasági helyzet, annál több egzisztencia védekezik a pusztulás ellen és természetes, hogy a végpusztulás előtt olyan eszközökre is vetemednek, amelyekre egyébként normális körülmények között nem is gondolnának, ha nem remélnék mostoha helyzetük pillanatnyi enyhülését. Nagyobb tehát a mai körülmények között az egyes ember számára a kisértés, de meghatványozódott azoknak a száma is, akik az ilyen kisértésnek ki vannak téve, tehát fokozott a védelem szükségessége is. • •.«*] | !*] A kormányzat feladata ilyen körülmények között őrködni afelett, hogy a tisztességes emberek megvédessenek és hogy a visszaéléseknek a lehetőséghez képest gátat vessen. Fokozott kötelessége ez a mai időkben, mert ma a tisztességes ember még sokkal nehezebben boldogul, s teljesen védtelen és pusztulásra ítélt, ha nem kapja meg a tisztességtelen versenyzővel szemben a kellő védelmet. Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy éppen ezeknek a tisztességes kereskedőnek — akiket ez a törvényjavaslat fokozott védelemben kíván részesíteni — kategóriájából fognak kikerülni, ha megcsökkent dimenziókban is, azok a kereskedők, akikre a nemzeti újjáépítés munkájában fontos feladatok fognak várni.
