Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

94 Az országgyűlés képviselőházának lUk. ülése 1933 február 1-én, szerdán. amellyel a múzeum kérdését felkarolta és várom azt a pillanatot, amikor ezt a múzeumot átadhatjuk a nyilvánosságnak, hogy ennek értékeiben az egész magyar nyilvánosság is részesülhessen. A könyvtár gyarapítására nézve ' nekem volna egy tiszteletteljes javaslatom, és pedig arra vonatkozólag, hogy miként lehetne ezt a könyvtárat minél nagyobb számú könyvvel gyarapítani. Azt javasolnám, hogy a mai kormány valamennyi adórendeletét is helyezzük el a könyvtárban, (Derültség balfelöl.) mert olyan (rohamosan jönnek ezek a rendeletek, hölgy ennek a könyvtárnak adathalmaza és könyvállománya így bizonyára túlszárnyalná valamennyi közgyűjteményét. Egyébként a javaslatot köszönettel veszem és azt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólni 1 (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a jelentést tudomásulvenni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a jelentést tudomásulveszi. Marschall Ferenc képviselő úr, f mint a földmívelésügyi és pénzügyi bizottság előadója, jelentést kíván tenni. Marschall Ferenc előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a Képviselőház földmívelésügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentését: a vizitársulati munkálatok által védett vasutak, utak, csatornák, feltöltések és épületek tulajdonosainak terhére az 1884 : XIV. te. 15. §-a, az 1885 : XV. te. 5. §-a és az 1885 : XXIII. te. 110. §-a alapján kiszabott évi hozzájárulásoknak pengőértékben való megállapításáról és az említett törvényszakaszok módosításáról szóló 464. számú törvényjavaslat tárgyában tisztelettel beterjeszteni. Kérem a t. Házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztani, napiirend'retűzáséről gondoskodni, annak tárgyalására nézve pedig a sürgősséget kimondani. Elnök: A képviselőház a beadott jelentést kinyomatja, tagjai között szétosztatja, annak napirendretűzése iránt pediiig később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Minthogy az előadó úr >a javaslat tárgyalására » sürgősség kimondását is kérte, kérdem, méltóztatnak-e a sürgősséget kimondani? (Igen!) A Ház a sürgősséget kiiimoindja 1 Napirend szerint következik az üzleti hirdetések korlátozásáról szóló 1923 : V. te. módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása (írom. 462, 466). Az előadó Niamessny Mihály képviselő úr, őt illeti a szó. Niamessny Mihály előadó: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a kereskedelmi körök egyhangú állásfoglalásának köszönheti létét. Dacára azonban annak, hogy ilyen speciális kereskedelmi érdek kielégítéséről van szó elsősorban, mégis a törvényjavaslat igényt tarthat nagyobb érdeklődésre is, amennyiben az annak idején ínég a nemzetgyűlés által alkotott 1923 .évi V. te.-nek, a tisztességtelen verseny korlátozásáról szóló törvénynek gondolatvilágából fakad, annak kiépítését célozza még azokban a részeiben is, amelyekben a törvényjavaslat címe nem egyenesen ennek a törvénynek módosítását tűzi ki céljául. Már akkor felismerték azt, hogy a magyar kereskedelemnek, a szolid kereskedelemnek szüksége van bizonyos védelmi intézkedésekre úgy versenyképessége fenntartásának, mint egyszersmind üzleti etikájának érdekében és elsősorban ezeket az intézkedéseket hivatott ez a javaslat kiegészíteni, tehát általános közgazdasági és általános közerkölcsi szempontból is kívánatos intézkedéseket tartalmaz. A törvényjavaslat alapvető intézkedéseinek ismertetésére áttérve, bátorkodom arra hivatkozni, hogy az üzleti életnek két jelenségét óhajtja megrendszabályozni ez a javaslat. Az egyik aa az eset, amikor a rendes üzleti forgalmon kívüleső eredetre, csődtömegre, végeladasokra, felszámolásokra való hivatkozással, a másik az, amikor alkalmi darusításokra való hivatkozással történnek hirdetések és az ilyen hirdetésben s ez ezt követő elárusításban megnyilatkozik a tisztességes, illetve a rendes kalkulációt végző kereskedelem részére a concurrence déloyale jelensége. Ezeket óhajtja a törvényjavaslat megfelelő keretek közé szorítani, sőt tovább megy, amennyiben egyenesen eltiltja egyik rendelkezésében azt, hogy áruknak ilyen célra való megszerzése az üzleti életben megengedhető legyen. A törvényjavaslat — amint az egyesült bizottságban hallottuk — a kereskedelmi élet messzebbmenő kívánságaival is találkozott, azonban mégis honorálni kellett egy bizonyos fokig a kereskedelmi szabadság elvét és bizonyos jogos érdekeket is, amelyek ilyen rendkívüli kiárusítások megengedését indokolttá teszik. Ezt a szempontot azonban hatósági védelem alá helyezi, illetve hatósági engedélytől teszi függővé a törvényjavaslat éspedig az elsőfokú iparhatóság feladata megvizsgálni azt, vájjon fennforognak-e azok a kellékek, amelyek egy ilyen végeladást, egy ilyen csődtömegértékesítést, vagy pedig egyes ilyen alkalmi kiárusításokat, mondjuk casus esetéből való kiárusításokat indokolttá tesznek. De ennek az iparhatóságnak feladata is bizonyos fokig már előre körül van határolva, amennyiben itt is védelemben részesül a hivatásos kereskedő az alkalmi spekulánssal szemben, amennyiben az iparhatóságnak kötelessége vizsgálni azt, hogy vájjon az illető folyamodó abban a szakmában, abban az árucikkben legalább két éve már rendes üzleti tevékenységet folytat-e, nem állunk-e azzal az esettel szemben, hogy két éven belül hasonló árusítást folytatott már és ha ezek a kellékek fennforognak, illetve ha kérelmének elutasítására ilyen okok nincsenek, akkor az iparhatóság a kérelemnek bizonyára helyt fog adni. Meg kell említenem, hogy itt is a kereskedők érdekvédelméről van szó, ami természetes is. A törvényjavaslatban egy külön intézkedés is foglaltatik, amennyiben a mezőgazdasági üzemeknek ilyen végkiárusítása, vagy pedig ilyen általános értékesítése nem esik e törvény rendelkezése alá, amennyiben igen természetes, hogy az senkinek konkurrenciát nem csinálván, az üzleti forgalomra káros behatással nem lehet. A törvényjavaslat figyelme kiterjed azonban arra is, hogy az engedélyek megadása után és a lebonyolítás körül se lehessenek viszszaélések, azért a kiárusítási engedélyt határidőhöz köti és megállapítja azt is, hogy amikor a kiárusítás egy rendes üzleti körben befejeződik, akkor az iparengedélyt be kell vonni. Intézkedik arra nézve is, hogy két éven keresztül, ugyanazon a helyen, Budapesten ugyanab-