Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának lhk A folyóiratok után következik a szépiro­dalom, ami 'Szintén természetes, mert hiszen a törvényhozó keserves munkája közben "szá­mára a szépirodalom az egészen jogos pihenést, hogy úgy mondjam, az idegélet weekend-jét jelenti s természetes, hogy ezzel a törvényho­zók is a szépirodalmi művek olvasásának for­májában élnek. Harmadik helyen áll az egyetemes, magyar és külföldi történelem 2:880 kötettel. Ez is olyan szimptóma, amely gondolkozásra késztet. Álta­lábanvéve az emberek érdeklődése ma, amikor valóban történelmi életet élünk, a história mezői felé fordul, mert a história a magistra vitae, az élet tanítómestere és azt hiszem, hogy a történelmi művek felé elsősorban a törvény­hozók bizonyos analógiák és bizonyos vigasz­talódás kedvéért fordulnak. Negyedik helyen állanak a jogi művek, úgy a magánjog, mint a büntetőjog, a közjog és a nemzetközi jog, szóval a jogi irodalomnak egész területe, ami nem mutat se többet, se kevesebbet, mint azt, hogy mi ma Trianon után is jogásznemzet vagyunk, azok is mara­dunk. Ötödik helyen a közgazdaságtan és a pénz­ügytan áll, 2.222 kötettel. Az se volna csoda, ha rangsorban ez a tudományág, t. i. a köz­gazdaságtan, az első helyet foglalná el, mert ma egész életünk, a politika, általában a szel­lemi, az anyagi és a jogi élet minden meg­nyilvánulása a gazdasági problémák körül forog, hiszen egy gazdasági világkrizis örvé­vényében vagyunk, nem volna tehát csoda, ha az első helyet is ezek foglalnák el. A történelmi materializmusnak ugyan nem vagyunk hívei — legalább személy szerint én nem vagyok az, de ebből nyilvánvaló, hogy a könyvtári és iro­dalmi érdeklődés terén is a materiális problé­mák felé fordult — úgy látom — az emberiség figyelme. A hatodik helyet foglalják el a törvények, az országgyűlési nyomtatványok, rendeletek és döntvények. Ezek nem nagy jelentőségű dolgok, semmi egyebek, mint a törvény­hozásnak, a törvényhozás munkájának egy­szerű forrásművei, egyszerű segédeszközei. Ér­dekes, ha a többi, apróbb szakokat is rang­sor szerint csoportosítva soroljuk fel. A hete­dik helyen van a politikai irodalom 995 kötet­tel, a nyolcadik helyen a szótárak és lexikonok 918 kötettel, a kilencedik helyen a szociológia, politika, jogbölcselet 697 kötettel, a tizedik he­lyen a statisztika 545 kötettel, a tizenegyedik helyen a földrajzi és néprajzi művek, továbbá útleírások 538 kötettel, a tizenkettedik helyen a könyvészet 362 kötettel, tizenharmadik he­lyen az egyháztörténet és egyházjog 264 kötet­tel, tizennegyedik helyen a bölcselet 170 kö­tettel, tizenötödik helyen a jogi lexikonok és gyűjteményes művek 116 kötettel és tizenhato­dik helyen a természettudományok 8 kötettel. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a könyvtárlátogatók számáról is megemlékez­zem. 1931-ben 175 képviselő és 33 felsőházi tag látogatta meg a könyvtárat, 1224 esetben. Ter­mészetesen a nem törvényhozó látogatók száma ennél jelentékenyen magasabb, majdnem négy­szerese ennek. A könyvtár dologi kiadásai mint melléklet szintén közölve vannak a jelen­tésben. A dologi kiadásokra fordított összegből 13.791 pengő 90 fillér könyvbeszerzésre fordít­tatott, 24.743 pengő 27 fillér pedig könyvkö­tésre használtatott fel. Legyen szabad mindezek után és előter­ülése 1933 február 1-én, szerdán. 93 jesztésem befejezéseképpen megemlékeznem a könyvtár életének egy meglehetős jelentős moz­zanatáról, (Halljuk! Halljuk!) ez, pedig az, hogy körülbelül négy évig kitartó, szorgalmas hangyamunkával a könyvtár tisztviselői elké­szítették a könyvtár katalógusának második, hatalmas kötetét: a közgazdasági és pénzügyi irodalomról szóló katalógust (Esztergályos Já­nos: Nagyon szép munka!) Ez a hatalmas, 1334 oldalas könyv, a jövőnek szól s azt hiszem, majdnem párját ritkítja a világ parlamenti könyvtárainak történetében. Nagy és hatalmas az a munka, amelyet erre fordítottak és az az anyagi áldozat is, amelyet a Ház volt kegyes erre megszavazni, de azt hiszem, maradandó célokat és értékekeket szolgál. Legyen szabad tehát ez alkalommal arról a lelkes kis gárdáról, amelynek munkája révén jött létre ez a kataló­gus, tudniillik a könyvtár személyzetének a munkájáról, elismeréssel (Igaz! Ügy van! He­lyeslés jobbfelöl.) és azt hiszem, a Ház nevében is kifejezhető köszönettel megemlékeznem. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Ezek után kérem a t. Házat, hogy a könyv­tári és múzeumi jelentést tudomásul venni mél­tóztassanak. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Hází A parlamentnek elénk táruló képe teljesen igazolja azt, hogy a délutáni ülésezések csődhöz viszik a tanácsko­zást. Teljesen lehetetlen állapot, hogy a dél­utáni ülések megkezdésének első pillanataiban ilyen kevesen vagyunk itt s egyáltalában semmi érdeklődés sincs a Ház tanácskozása iránt. Ennek következtében a Ház méltósága és komolysága van veszélyeztetve. Le akartam ezt itt szögezni azért, mert akkor, amikor az a kérdés napirendre került, hogy mikor tartsuk üléseinket, a t. Ház nagy részének az volt a véleménye, hogy maradjon meg a régi rend és íme már az első érdemleges ülésen, amikor nin­csen különös szenzáció napirenden, olyan ke­vesen vagyunk, hogy az ország nyilvánossága komolyan felelősségreyonhatja a képviselőket azért, hogy nem teljesítik kötelességüket. Méltóztassék megengedni, hogy ezt előre­bocsátva, szóljak a javaslatról, amely nekem nagyon rokonszenves. Örvendek annak, hogy a parlament könyv­tára állandóan évről-évre olyan feltűnő és ér­tékes gyarapodást mutat. Külön fel akarom hívni a figyelmet arra, amire a t. előadó úr igyekezett a képviselő urak figyelmét felhívni, hogy a parlamenti múzeum, az országgyűlés új alkotása egyike a legértékesebb e fajta gyűjteményeknek, amelyek csak elképzelhetők­Speciális múzeum azokkal a politikai vonatko­zásokkal, amelyek a magyar törvényhozási életnek, a magyar állam él étnek legsajátosabb történelmi fejlődését kísérik. Szeretném fel­hívni t. képviselőtársaim figyelmét arra, mél­tóztassanak ezt a múzeumot megnézni és gyak­ran látogatni, mert igen értékes, mindnyájunk számára igen tanulságos adatokat szerezhe­tünk és értékes tanulmányokat végezhetünk a parlamenti múzeumban. El kell ismernem, hogy a Ház elnöksége ezen a téren, a múzeum gyarapítása, átszerve­zése és átrendezése terén igazán gondos és szeretetteljes munkát végzett. (Igaz! Úgy van!) Főként az elnök úrnak ezt a nagy munkáját akarom a Ház előtt elismerni. (Élénk éljen­úés.) Magam közvetlenül tapasztaltam azt a meleg érdeklődést és azt a nagy szeretetet, 1?*

Next

/
Oldalképek
Tartalom