Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

92 Az országgyűlés képviselőházának gazdasági bizottsághoz utasitsa. A gazdasági bizottság múlt évi november 29-én tartott ülé­sén ezt a jelentést letárgyalta, tudomásul vette s javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a Kép­viselőház háznagyának jelentését tudomásul venni és a háznagy úr részére úgy a leltári állomány, mint a szóban fdrgó időtartam alatt tett intézkedései tekintetében a^ felmentvényt megadni méltóztassék. (Helyeslés.) Dinich Ödön jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Szólásra következik? Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a ta­nácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat méltóztatnak-e az imént tárgyalt jelentést tu­domásul venni és a háznagy úrnak a kért fel­mentvényt megadni 1 (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi ési a Képviselőház háznagya részére a kért felment­vényt megadja. Napirend szerint következik az országgyű­lés könyvtárának 1931. évi gyarapodásáról, használatáról és számadásairól szóló könyvtári és múzeumi bizottsági jelentés (írom. 456). Az előadó Madai Gyula képviselő úr. Madai Gyula előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház könyvtári és mú­zeumi bizottsága 1932. évi december 12-iki ülé­sében vizsgálat tárgyává tette az országgyű­lési könyvtár ügykezelésének és forgalmának adatait, erre vonatkozó jelentését beterjesz­tette s most leszek bátor annak főbb adatait szóbelileg is ismertetni a t. Házzal. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen sza­bad a könyvtári és múzeumi bizottság egy másik ügyköréről is említést tennem, neveze­tesen a múzeum ügyének hogyállásáról. Azt hiszem, a Ház tagjainak feltűnt az, hogy a könyvtári és múzeumi bizottság jelentésében a múzeum ügyének hogyállásáról, arról a szer­vező munkáról, amely • folyamatban van, nem igen szoktunk megemlékezni, ez azonban nem jelenti azt, mintha a múzeumi fronton nem folynék a legteljesebb szervező tevékenység. Ott igen intenzív, hatásos munka folyik az anyag­gyűjtés, a szervezés és a berendezkedés terén. Ez a munka jelenleg folyamatban van és na­gyon valószínű, hogy rövid időn belül, ta­lán még e hó folyamán, befejezést fog nyerni. Azt hiszem, érdemes ezt a munkát a t. Háznak és a magyar közvéleménynek némi türelemmel megajándékoznia, mert az a munka, amely ott folyik, nagyvonalú, történelmi koncepciók, nagy történelmi pers­pektívák keretében mozog és ennek eredménye­ként azt hiszem, hogy egy hatalmas parlamenti múzeum, a maga nemében szinte páratlan al­kotás fog végeredményben kibontakozni be­lőle. Ha a múzeum elkészül, rendbe jön, re­mélhetőleg még e hó folyamán, azt ün­nepélyesen és végérvényesen át fogjuk majd adni a nyilvánosságnak és a jövőben ilyenfor­mán a múzeumról szóló jelentés is integráns kiegészítő részét fogja alkotni a könyvtári bi­zottság jelentésének. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után a könyvtári bizottság jelentésének főbb adatait ismertessem az országgyűlési könyvtár gyara­podásáról, forgalmáról és számadásáról., Az országgyűlés könyvtára a külföldi par­lamentekkel fennálló csereviszonyból kifolyó­lag gyarapodott 238 kötettel, hatóságok és hi­144- ülése 1933 február 1-én, szerdán. vatalok megküldései folytán érkezett hozzá 306 kötet. À könyvnyomdák tudvalevőleg az 1922. évi XX. törvénycikk szerint köteles pél­dányok beszolgáltatására vannak kötelezve, aminek a könyvnyomdavállalatok pontosan eleget is tesznek; ennek eredményeképpen az országgyűlés könyvtára 2231 kötettel gyarapo­dott. De gyarapítani kellett vétel útján is a könyvtár állományát, főként külföldi művek­kel, amelyek mint köteles példányok az ország­gyűlés könyvtárába be nem futnak, azonban a törvényhozók természetszerű nemzetközi orientációja szempontjából igenis szükséges, hogy ők ezekhez a forrásmunkákhoz hozzájut­hassanak. Vétel útján tehát az országgyűlés könyvtárának állománya az 1931. évben 1876 kötettel gyarapodott. Összegezve a csere, az ajándék, a köteles példány és a vétel tételeit, a könyvtár 1931., évi gyarapodása összesen 4651 kötet, ami maga is tekintélyes kis könyv­tár. Ilyenformán a könyvtár teljes állomá­nya az 1931. év végén 129.637 kötetet tett ki. Kötésbe adatott az 1931. évben 7463 kötet, ami igen tekintélyes szám és igen tekintélyes költ­séggel is jár, amit azt hiszem, természetesnek fog találni a t. Ház, ha meggondoljuk, hogy ezek a művek a jövőnek szólnak, ezeket kon­zerválni, kell, mert ha ezt nem tesszük, ha fű­zött állapotban hagyjuk, akkor néhány év­tized múlva egy halmaz makulatúrapapírrá válnának a legértékesebb munkák is. Kölcsönadatott az 1931. évben képviselők­nek 927 kötet, felsőházi tagoknak pedig 20 kö­tet. De ezenkívül igénybevették a könyvtárt olyan személyek is, akik a törvényhozás mun­kájához közelállanak, így a volt törvényho­zók, egyetemi professzorok, a Ház tisztviselői s általában azok a magánfelek, akik a könyv­tár használatára az elnökség részéről enge­délyt kaptak. A könyvtár forgalma ezeknek a feleknek részéről 4186 kötetet tett ki, ami a helyben használt művekkel együtt az 1931. évi összforgalmat jelenti, 22.539 kötetben. T. Ház! Be kell még számolnom a könyvtár használatának irányáról. Ez a legérdekesebb momentuma úgyszólván a könyvtár ügyének, a könyvtár ügyei vizsgálatának. A könyvtár használata, vagyis a könyvtár iránti érdeklő­dés iránya nem puszta száraz számadatokat tartalmazó valami, ennek a mélyén valami lélek van, ennek van bizonyos kortörténeti je­lentősége, hogy a tudománynak s az irodalom­nak milyen ágazatai iránt érdeklődnek a tör­vényhozók és a könyvtár látogatói. Kegyes en­gedelmükkel bemutatom azt a listát, amelyet én a könyvtár használatának irányáról szakok szerint összeállítottam, még pedig összeállítot­tam a használat mértékének úgyszólván a rangsora szerint. Azt hiszem, megérdemli azt a néhány percet, amelyet ennek ismertetésére szentelni fogok. Érdekes, hogy a rangsorban első helyen ál­lanak a hírlapok és folyóiratok, összesen 4.213 kötetben. Ez nyilvánvalóan azt mutatja, hogy a képviselők, a Felsőház tagjai közel állanak a zsurnalisztikához. A kor általábanvéve a zsur­nalizmus kora, ami tökéletesen érthető, mert az újságírás végeredményben a nyers, ki nem formált történelem, maga az újságírás gram­mofónja és filmje a napi eseményeknek, tehát egészen természetes, ha a törvényhozó a maga munkája során úgy a jelen, mint az elmúlt történelemmel s a történelem munkásaival és a történelem nyers eseményhalmazatával bizo­' nyos kontaktust igyekszik teremteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom