Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. lékkai van hátralékban. Utóvégre itt egy egész hangulat fejlődik ki egyes társadalmi osztályok ellen, még pedig olyan hangulat, amelyet a statisztika, azt hiszem, nem fog igazolni. Ha pedig igazolná a statisztika, akkor az illetők vegyék el megérdemelt büntetésüket. (Helyeslés.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy tessék bennünket felvilágosítani, hogyan áll a kérdés a Leboszszal, a gyufakölosön dolgában, akár állami, akár nem állami dolog ez. Az mégis csak lehetetlen, hogy vannak egyesek, akik 80—90%-ot, vagy többet kaptak az azonosítási eljárás hosszadalmas volta miatt, viszont vannak mások, akik ott lézengenek már évek óta 40—50 százalékos kifizetésekkel és akiknek hiába magyarázom azt, hogy mi a különbség az adófizetői készség és adófizetői képesség között, mert azt válaszolják nekem, hogy pénzük nincs. Elnök: Méltóztassék befejezni. (Vázsonyi János: Kreuger és a magyar-német kapcsolatok!) Gr. Esterházy Móric: Ezt a három kérdést intéztem a kormányhoz. Az egyik vonatkozott a postatakarékpénztárnál való lombardírozásra, a másik az adóhátralékosok statisztikájára, pereentualiter és nem névszerint, ha az feszélyezi a kormányt vagy őket — engem nem — és a harmadik kérdés a Lebosz és a gyufakölcsön stb. elszámolására vonatkozott. Egy gondolattal leszek bátor befejezni felszólalásomat. Azt olvastam, — és ezt akarom a t. Háznak figyelmébe ajánlani — hogy a jó budgetet négy dolog jellemzi: az első az egység, a második a valódiság, a pontosság, a harmadik a rendszeresség, a negyedik a részletesség. Ha ezt a négy követelményt nézem és nézem ugyanakkor azt a tükörképet, amelyet a zárszámadásokból kaptunk a gazdálkodásról, hiába keresem az egységet. Hiszen évről-évre milliókat és milliókat adtak ki költségvetésen kívül, törvényes felhatalmazással vagy törvényes felhatalmazás nélkül milliókat kezeltek és ez éveken keresztül már rendszerré vált. Az egységet hiába keresem. Ha keresem a valódiságot és a pontosságot, erre nézve tessék megnézni azt a tételt, hogy az 1929/30. évben mennyi az államadósság és azt, hogy ugyanez a végösszeg, mint áthozatal, a következő év elején «helyesbítés» folytán 134 millióval szerepel. (Friedrich István: Ez aztán helyesbítés!) Így vagyunk. tehát a pontossággal. Ha most a rendszerességet keresem, a következőket látom: Egyik hírlapi cikkemben megírtam, hogy azt a bizonyos 55 milliós^államvasúti költséget végigutaztatják kígyóvonalban öt rovaton, felduzzasztják a kiadások és a bevételek oldalát és az â vége, hogyha jól emlékszem a 380. oldalon, 32 millió nettó-bevétel helyett minden olvas nitudó ember azt fogja látni, hogy 142 millió szerepel. 110 millióval van felduzzasztva egészen feleslegesen a kiadás és a bevétel. Ez tehát a rendszeresség. (Erdélyi Aladár: À főügyész mit csinál ilyenkori — Zaj.) Ha pedig a negyedik kelléket, a részletességet veszem, meg kell állapítanom, hogy nemcsak az utalványozási hátraléknál lehet palástolni a deficitet, hanem a rendkívüli, előirány .zatnélküli bevételeket. Az előző években és ebben az évben. A részletesség nagyobb dicsőségére például 22 millió van mint egy tétel az alapszeru kezelés eredményeként beállítva. ülése 1932 december 16-án, pénteken. 355 Ezek után, azt hiszem, bővebben nem kell magyaráznom, hogy a jelentést jelenlegi formájában a magam részéről és pártom nevében nem fogadhatom el és azt hiszem, hogy jelenlevő t. képviselőtársaimnak egy része talán a szavazásban nem fog résztvenni. {Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen, a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: A bizonyítvány ki van állítva.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Következik? Pakots József jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Képviselőház! (Felkiáltások a baloldalon: Szünet nincs mai Szünetel kérünk! — Esztergályos János: Nem lehet! Ez kiéheztetésre megy! — Zaj.) Elnök: Méltóztassék beszédét elkezdeni. Büchler József: T. Képviselőház! Bármennyire is vallom azt a megállapítást hogy az előkelőség kötelez, ennek ellenére kénytelen vagyok mégis bizonyos szempontokat ellene vetni Esterházy Móric gróf t. képviselőtársunk fejtegetéseinek. Elsősorban is meg kell mondanom őszintén, jobban szerettem volna, ha az egységespárt és a kereszténypárt koalíciójából származó kormányzat üzleti, vagy államviteli gesztiójához olyan ember szól annak ellenére, hogy most pártja nem kormány támogató, aki az előbbi kormányzatnak igen fanatikus híve, mondhatnám vezére volt; Wolff Károly úrra gondolok. Nagyon szerettem volna tudni — Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék talán kíváncsiságát a zárszámadásra korlátozni. (Derültség. — Friedrich István: Oda tartozik!) Csendet kérek Friedrich képviselő úr. Büchler József: En a zárszámadásról beszélek és arról, hogy miért nem áll a kereszténypárt oda most védelmezni a zárszámadást ... Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék a házszabályok keretében a tárgynál maradni. (Farkas István: A kereszténypártnak kellemetlen ez a kérdés. Az egységespártnak is kellemetlen, az is hallgat.) Büchler József: Nem vitatkozhatom természetszerűleg az elnök úrral, ellenben a következőket kell mondanom. Esterházy gróf úr azt mondotta, hogy ők csak azért vállalják a felelősséget a zárszámadással kapcsolatban, amiről tudtak. Kicsit furcsának hangzik ez a zárszámadás vitájában, mert tudomásom szerint — ez nem nóvum, hanem tény — 1928/29-ben, 1930/31-ben és a többi években^ is a kormányban állandóan a kereszténypárt és az egységespárt közösen vettek részt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kereszténypárt minisztere ült a kormányban véges-végig, tehát én és pártom a felelősség alól, semmiképpen nem engedem ki a kereszténypártot. (Gyömörey Sándor: Vállaljuk; nem is akarunk kibújni!) Azt mondották, hogy azért vállalnak felelősséget, amiről tudtak. (Müller Antal: ön sem vállalna felelősséget azért, amiről nem tud. — Gyömörey Sándor: A szónokunk kijelentette, hogy vállaljunk felelősséget!) Amenynyiben minisztert delegálok egy kormányba, akkor kötelességem mindazért, amit miniszterem abban a kormányban elkövet, vagy nem követ el, a felelősséget viselni, véges-végig, ! attól függetlenül, hogy tudtam-e valamiről, ' vagy nem tudtam. (Szakács Andor: A nép-