Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-138

356 Az országgyűlés képviselőházának lí jóléti minisztérium ügyeiért vállalni kell a felelősséget. — Zaj. — Elnök csenget.) Nekünk, szociáldemokratapártnak a felelősség kérdésében sokkal több jogunk van mindenki másnál beszélni arról, hogy felelős-e valaki vagy sem, mert vannak képviselő urak, akik nagyon jól tudják, hogy mi egy koalíciós kormányban négy és fél hónapig voltunk csak és ezért a felelősséget és következményeket immár 14 év óta az egész magyar munkásosztály viseli. Ezt a felelősséget és a felelősség konzekvenciáit mutatja az emigráció, mutatják a börtönök, mutatják az akasztófák. Mi levontuk a végső konzekvenciát, tehát a felelősség alól sem az egységespárt, sem a kereszténypárt nem bújhat ki. "Ügy látom, hogy nemcsak az dönti el, hogy egy kérdésben például a zárszámadás kérdésében ad-e felmentvényt a képviselőház egy (kormánynak, hogy*? szavaznak-e Knagy mein szavaznak, hanem az is eldönti a kérdést, hogy mit szól majd a történelem — tudom, hogy az urak jórésze egyszerűen túlteszi magát ezen — ahhoz

; ami itt történt. Igen helyesen mutattak rá arra, hogy ennek az öszszegnek majdnem egyharmad részéről volt szó Franciaországban és ott kormány bukott bele. (Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Itt pedig (Strausz István: Fel sem veszik!) mit látunk? Valósággal elszomorító és tragikus, hogy amikor mi ezen az oldalon felállunk és fel állanak olyan férfiak, mint például az imént felszólalt Esterházy Móric gróf t. képviselőtársam, aki részletesen sachlich belement a dolgokba, végigvezette a képviselőházat e négy vagy öt esztendő egész gesztióián, nem állott fel egyetlenegy egységespárti képviselő sem: pedig fel kellett vohm állnia, ha más okból nem, hát szolidaritásból ama kormány iránt, amely mögött ültek, amely megválasztotta önöket csendőrszuronnyal, hogy megvédjék. Ha más okból nem, szolidaritásból kellene odaállniok és megmondani, igaza van-e Bródy Ernőnek, igaza van-e Friedrich Istvánnak, Esterházy Móric grófnak, vagy az ellenzéknek általában abban, amit mond. Igazak-e azok a vádak, hogy itt törvénytelenségek, nyilt törvényszegések, nyilt törvénysértések, szabálytalanságok, visszaélések, buncseïekmnyek történtek. Igaz, hogy mi üres falaknak beszélünk, (Esztergályos János: Az egységespárt tagjai megették a káposztát, de a hascsikarást nem akarják vállalni. — DerüHség!) A vádak visszapattannak a márványfalakról és senki a világon erre nem felel. Imrédy pénzügyminiszter úr tegnap úgy tessék-lássék módon hozzászólt egy kicsit a kérdéshez, mert ráerőszakolták, hogy mondj már te is valamit. Mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy e zárszámadás valóságos dzsungel. Ezt nem én mondom, a laikus, aki a zárszámadásokban, kötségvetésekben vagv mérlegekben nem szakember, (Bródy Ernő: A jelentés!) hanem állami számvevőszéki emberek, — horribile dictu, a számvevőszék elnöke — panaszkodnak, amiatt, hogy nem lehet kiismerni magát az embernek a zárszámadásokban. Azt mondja a számvevőszék jelentése (olvassa): «Állami költségvetéseink s következőleg állami zárszámadásaink rendszere az utóbbi években lényeges változásokon ment keresztül, e változások kétféle alakban jelentkeznek^ egyrészt a költségvetésszerü kezelés 8. ülése 1932 december 16-án, pénteken. mellett az állami részvénytársaságok alapításában, másrészt pedig a. kormány részére olyan felhatalmazásokat adtak, amelyeknek alapján a kormány jogot szerzett költségvetéseken kívüli gazdálkodás gyakorlására is. Az utóbbi, azaz a részvénytársaságok azonban általában a törvényhozás hozzájárulása nélkül, pusztán a kormány felelőssége alapján. Ezek megnehezítették az áttekintést és a törvényhozás ellenőrzési jogának gyakorlását is, éppen azért hátrányosan befolyásolták.» Ezt mondja az 1930—31. évi zárszámadásról a számvevőszéki jelentés a 31. oldalon. (Gál Jenő: Ez vádhatározat! — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szétsőbaloldalon.) tie mást is mond a számvevőszék jelentése. Nagyon érdekes és jellemző dolog, hogy amikor itt Budapesten és vidéken Gömbös miniszterelnök úr állandóan nemzeti öncélúságról, nemzeti önérzetről és nemzeti büszkeségről beszél, ugyanakkor a mi magunk önkormányzatában, a mi magunk országában azt csináljuk, hogy például hiába beszél a számszéki elnök, hiába kér a számszéki elnök, hiába követel a számszéki elnök valamit a kormánytól, a kormány nem hallgat reá, egyáltalán nem válaszol neki, ellenben, amikor Mr. Tyler kéri ugyanazt, amit a számszéki elnök kért évekig és nem kapott reá választ, rögtön rendelkezésére állanak. Mr. Tylernek elég egy intervenciója, egy intése és rögtön megkapja a megfelelő választ, ugyanakkor pedig, amikor törvényes jogánál fogva az elsősorban jogosult férfiú, mint a számszéki elnök, kér valamit, kutyába sem veszik, senki sem hallgat reá, hiába minden átirat, külön kérelem, jelentkezik a miniszterelnöknél, jelentkezik a minisztereknél, mind hiába. Pedig ha már Zavadovszky úr panaszkodik, akkor már ott nagy baj lehet. Méltóztatnak látni, Esterházy Móric gróf úr is rámutatott arra, — nagyon örülök, hogy ő is észrevette és más is észrevehette, — hogy amíg a régi kormány volt uralmon, addig (Friedrich István: A melódia más volt!) a számszéki jelentésekben egészen más hang volt, mint ami azóta van, amióta nincs a Bethlen-kormány a helyén. (Strausz István: Azelőtt készítették!) Olyan meghunyászkodó módon tett a számszék jelentést az előző jelentésekben is — itt már kissé késő bátor hang mutatkozik, — ami már valóságos bűn. Bennünket egyáltalában nem lehet azzal vádolni — valószínűleg önök is belátják és akceptálják ezt, — hogy valami nagy szerelemmel vagyunk a Habsburgok iránt, ellenben a Habsburgok uralma alatt, pl. Ferenc József alatt, semmi körülmények között nem fordulhatott volna elő az, ami itt előfordult. (Farkas István: Bud János nem gazdálkodhatott volna!) A törvény értelmében minden tízezer pengőn felüli túlkiadásról a királynak kellett jelentést tenni. Kérdezem, hogy a számszéki elnök — most nincs király, a király helyett ül az államfő — megfordult-e a kormányzónál, tette-e panaszt neki 1923. vagy 1924 óta? Tisztelettel kérek negyedórái meghosszabbítást. Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként kimondom. Büchler József: Mondotta-e a kormányzónak, hogy: uram, itt olyan kiadások vannak, amelyek törvényszegések amelyek törvényte-« lenségek amelyek visszaélések amelyek bünI tetendő cselekmények? Ezt tudnunk kell. A je! lentésben csupa feltételes mód van. Azt