Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-136
Az országgyűlés képviselőházának 136. külön van elszámolva. Erre felszámít a kalkuláció 0*98 fillért, majdnem egy egész fillért literenkint, viszont épület- és berendezésamortizáeióra külön 0-9 fillért, épület- és berendezés karbantartásra külön 0*1 fillért. Úgyhogy feltételenül az az érzése az embernek, hogy ezek a tételek nincsenek gyökerükig átvizsgálva. (Br. Biedermann Imre: A P. K. vizsgálta!) Lehet, -sőt bizonyos, hogy vizsgálták, nekem mégis az az érzésem, hogy ezek a tételek nincsenek gyökerükig átvizsgálva, mert ha a t. képviselő^ úr csak egy tétel kiszámítását akarja látni, — és ebben talán tájékozottabb lesz, mint én, hogyan kell ezt lemérlegelni — méltóztassék figyelembe venni a következőt. A Központi Általános Tejcsarnok októberben eladott 2,318.000 liter édestejet. Eszerint a kalkuláció szerint tisztviselői fizetésekre literenkint 1-52 fillért számít fel, ami havonta 35.000 pengőt, évente pedig 420.000 pengőt tesz ki. Nem irigylem ezt a tisztviselői fizetést, ha megfelelő létszámú tisztviselő van ott, de ha 4200 pengő évi átlagfizetést tételezünk fejenkint, akkor ez az összeg 100 főnyi tisztviselői létszámnak felelne meg. Nem a munkásokkal s nem a szerződéses alkalmazottakkal együtt. Kérdem, hogy a tisztviselői fizetések összege abban a mérlegben, amelybe nekem beletekintésem nem volt, tényleg megfelel-e ennek a kalkulációnak? (Dinnyés Lajos: Valószínűleg nem! — Erdélyi Aladár: A 251-ben nemcsak a hivatalnokok, hanem a munkások is benne vannak!) A munkás vonatkozás külön van a kalkulációban felsorolva. Pusztán tisztviselői fizetésre minden liternél 1:52 fillér esik, nemcsak a Közpoti Tejcsarnoknál, hanem minden vállalatnál. S ezt a kalkulációt a tejgazdasági bizottság is elfogadta. Megállja ez a helyét? A tejrendelet és a tejkérdés mostani szabályozási módja, nem elég ahhoz, hogy a gazdaérdekeket kellően védelmezze. A fogyasztói tejnek és az ipari tejnek az ára össze van kötve. Az ipari tejkérdés egyáltalában nincs szabályozva. Csak a fogyasztói tej ára van szabályozva, de ismétlem, az ipari tej ára egyáltalában nincsen szabályozva. És ennek következménye az, hogy a különböző ajánlattételek így alakulnak; egy közintézményhez, kórházhoz egy tejszállító ajánlatot tesz. A fogyasztói tejet valamennyinek 32, illetőleg 28-2 fillérben kell kalkulálni, mert közintézménynél a viszontelárusítói jutalékot leszámítják. Ez mindegyiknél egyforma. De az ipari tejtermékeknél, a tejszínnél, tejfölnél, sajtnál, vajnál korlátlanul érvényesülhet az alákínálás. Miután Magyarországon a fogyasztási célra felhasznált mennyiség szerintem csak egvhatoda annak a tejmennyiségnek, amelyet mint ipari tejet használnak fel, ez a szabad Junktim a két árban rettenetes ólomsúllyal húzza a fogyasztási tej árát és rontja az egész magyar tejgazdaság rentabilitását. Éppen ezért tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a magyar tejkérdés további energikus szabályozásáról minél előbb, minél sürgősebben és minél hatékonyabban gondoskodjék, éppen a anagyar mezőgazdaság érdekében. (Élénk helyeslés!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy az interpelláló képviselő úr felszólalásáért kizárólag a magyar gazdaérdekek szempontjából köszönetet mondjak. (Helyeslés. —Br. Biedermann Imre: Ilyennek kell lennie egy interpellációKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 december lU-én, szerdán. 265 nak!) Örülök, hogy ez a kérdés ilyen tárgyilagos formában került a Képviselőház, elé. Az alatt a rövid idő alatt, amióta a földmívelésügyi tárcát bírom, igazán a legkellemetlenebb pillanatokat a tejkérdés szerezte nekem. Hivatalbalépésemkor egy kész rendszert vettem át, amelyen azonnal, gyökeresen változtatni nem állott módomban. Mégis megtettem azt, hogy a kalkulációkat átvizsgáltam, a leghivatalosabb tényezők által megvizsgált számadásokat magam elé vettem és ezeknek jelentéséből azt állapítottam meg, azt kellett megállapítanom, hogy azok a költségek, amelyek a tej termelői árához hozzászámíttatnak, az a Spannung, amely a tej termelői és fogyasztói ára közt van, a számítások szerint nem túlzott. Ebbe azonban belenyugodni nem tudtam, és ha el is fogadtam azt az álláspontot, hogy az a meglevő állapotnak pillanatnyilag megfelel, azt mondottam, hogy én látok olyan megtakarítási lehetőségeket ezekben a kalkulációkban, amelyeket ha ezekben a dolgokban pro futuro kidolgoznak, két fillérrel le lehet szállítani a tej árát. A vita tulajdonképpen ott volt, hogy a vállalatok is elismerték, hogy ezek a lehetőségek megvannak és azt mondták, hogy ők ezt a bizonyos racionalizáló munkát végre hajtják, ami által két fillérrel olcsóbbá lehet tenni a tejet. Erre én, bár alkotmányos eszközök ebből a célból nem állottak rendelkezésemre, rendeleti úton azt mondottam: én előbb a magam részére kalkulálom ezt a kétfilléres lehetőséget és méltóztassék majd utólag és ennélfogva annál sürgősebben ezt a kétfilléres megtakarítást a tejárban, illetve saját kalkulációjukban érvényesíteni. Ebben az állapotban vettem át a tejkérdést, és megállapítottam azt, hogy itt döntenem tulajdonképpen három kérdés közt kell. Vagy fenntartom a mai rendszert, vagy áttérek teljesen a szabadforgalomra, vas^v pedig megpróbálom a mai rendszert még jobban, országosabb jellegűvé kiépíteni. (Erdélyi Aladár: Ez helyes!) E három lehetőség között kell nekem döntenem, Most méltóztassék megengedni, r hogy egyenkint sorra vegyem ezeket a kérdéseket. Először is helyre akarok igazítani valamit: a tej vállalatokat t. i. állandóan, mint tejkartelt említik. Tejkartel lehetett addig, amíg nem volt fixirozva az az ár, amin köteles a vállalat átvenni a tejet P IS * amin köteles eladni a fogyasztónak. (Büchler József: ök mindig tagadták, hogy van!) A kötött gazdálkodás előtt tehát lehetséges^ volt a tejkartel, amikor még ők maguk állapították meg, hogy mennyiért veszik a teiet és maguk állapították meg, maguk kartelizálh attak, hogy menynyiért adják el. Attól a pillanattól kezdve, amikor a tejbizottság, — mondjuk, a földmívelésügyi »minisztérium "befolyására, — állapítja meg, hogy mennyiért vegyék a tejet és mennyiért adják el, a kartel fogalmának a legelemibb alapfeltételei ebből a rendszerből teljesen hiányoznak. Az a kérdés már most, hogy a mai rendszer megfelelő-e. Ügy látom, hogy nem megfelelő. Miért nem? Azért, mert átvették annak a helyzetnek egyes részeit, amely azelőtt volt, mielőtt áttértünk volna a mai rendszerre, s amelyet az interpelláló képviselő úr is említett, hogy a Budapestre kerülő tejnek csak egyharmadrésze jön a kistermelőktől és kétharmadrésze a nagytermelők kezéből. Ez a helyzet éppen azáltal állt elő, hogy a sza37
