Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-136

266 Az országgyűlés képviselőházának 136 bad forgalom által kialakított helyzetet vette át a tejrendelet, amikor kimondotta, hogy mindazok a tejek, amelyek másfél évre visz­szamenőleg Budapestre be tudtak jönni, ez­után is kontingenst kapnak a Budapestre fel­hozható tejkvantumban. Az antiszociális helyzetet tehát nem a kö­tött gazdálkodás teremtette meg, hanem talán helytelenül, de mégis a szabad gazdálkodás idézte elő ezt a helytelen rendszert, s így an­tiszociális helyzetünk előidézéséért nem a mai kötött gazdálkodást, hanem igenis, a szabad­gazdálkodást kell felelőssé tenni. (Turchányi Egon: Nem tettem felelőssé!) Nem, kérem, én ezt a publikumnak mondom és e részben nem a képviselő úrnak felelek, (Jánossy Gábor: Nekünk, tejfogyasztóknak!) midőn azt mon­dom, hogy igenis, az antiszociális helyzetet a szabadgazdálkodás idézte elő. Teljesen oszto­zom a képviselő úr nézetében, hogy nálunk a tejet lehetőles: á kisemberek termelési eszkö­zévé kell fejleszteni. (TJgy van! Ugy van!) Magam is helytelennek tartom, hogy ebben a gazdasági életben, ahol az egész gazdasági élet úgyis a nagytermelés, a kapitalista terme­lés felé viszi a lehetőségeket, lehetőleg a kis­embereket azokon a területeken, ahol életképe­sek, támogatni igyekezzünk. És amikor arra gondolok, hogy ki akarom fejleszteni ezt a rendszert és általánosabbá akarom tenni, olyan rendszerré akarom fejleszteni, amelybe minél többen kapcsolódhassanak bele, akár közvetlen szállítás, akár az ipari tej jobb árban való ér­tékesítése tekintetében, akkor ehhez a gondo­lathoz akarok közeledni. Ma azonban rendkívül nehéz helyzetben vagyok és így szubjektívnek kell lennem, mert nem én, hanem a tejrendelet állandóan támadásban részesül a sajtó részéről, támadásban részesül a gazdák részéről, akik kimaradtak, támadásban részesül a budapest­környékbeli kisemberek részéről, akik bizonyos nehézségekkel küzdenek a rendelet folytán, de védelmet az egyetemes gazdaközönseg részéről, sajnos, nem megfelelően kapok. Nagyon nehéz lesz fenntartani egy rend­szert, amelyről maga a gazdaközönség nem is­meri fel, hogy az ő érdekét szolgálja. Éppen azért örülök egy ilyen tárgyilagos és igazán tiszteletreméltó, elfogulatlan helyről jött meg­világításnak, amelyben a képviselő úr az, egész kérdést részesítette. Az egyes konkrét kérdésekre válaszolok még. Az ipari termékek, illetőleg ipari mellék­termékek kérdéséről méltóztatott beszélni. Való­ban az, hogy többen kisemberek, távolabb lakó termelők részesülhessenek egy egyöntetűbbé vált és mindenkire vonatkozóan kedvezőbb tej­terméki árban, ez nem lehetséges anélkül, hogy az egész ipari tej kérdése össze ne kapcsoltas­sák a budapesti fogyasztói tej kérdésével. (He­lyeslés.) Ez rendkívül nagy, nehéz probléma, amely azonban természetesen a tejtermékek speciális feldolgozásával együtt az egyedüli út, amelyen elindulhatunk. A szabad forgalomhoz való visszatérésnek feltétlenül vannak hívei, ami azonban azt je­lenti, hogy nem látták át meglehetősen a hely­zetet. (Ügy van! jobbfelől.) Nagyon hamar fe­lejtünk. Ebben a kérdésben öt évig jártak a fo­gyasztók és öt évig jártak a termelők a föld­mívelésügvi minisztériumba, hogy ezt a mai rendszert megteremtsük. Mindazok, akik öt évig kérték egy ilyen rendszer megteremtését, ma már elfelejtették és kisebb egyéni partiku­láris sérelmüknél vagy helyzetüknél fogva, az ülése 1932 december 14-én, szerdán. adott nehézségekből kifolyólag igyekeznek egy általános jót partikuláris szempontokból elgán­csolni. Ha nekem a nagy parlamenthez, a nagy közvéleményhez szabad egy kérést intéznem, ez az, hogy soha ne engedjék magukat a partikulá­ris érdekek által diktált felszólalásokkal vagy közleményekkel befolyásolni, ha egy országos, egyetemes érdeket előkészítő vagy fenntartani akaró kérdésről van szó. Február elejére állapítottam meg azt az időpontot, amikorára az én elgondolásom, az én tervezetem a tejkérdésről nyilvánosságot fog látni. Addig az időpontig is foglalkoznom kell ezzel a problémával, mint ahogyan már most is foglalkozom. Általánosságban egyet vagyok bátor kije­lenteni: ennél a kérdésnél mindenekfelett a ter­melői szempontot tartom szem előtt. (Elénk helyeslés.) Természetesen figyelemmel vagyok a fogyasztói érdekekre, a fogyasztóképességre is, amely soha sem választható el a termelői ér­dekektől. (Erdélyi Aladár: Ez a helyes!) Ennek igazolására felhozom, hogy azt a kétfilléres megtakarítást, amelyet sikerült elérnem, nem a termelők javára fordítottam, hanem a fogyasz­tók felé ajánlottam fel. Ezzel tanúbizonyságot tettem arról, hogy nrlyen fontosnak tartom a fogyasztói szempontokat. Nem hiszem azonban, hogy ezen a téren tovább lehessen menni. Nem hiszem, hogy a fogyasztás felé jobb árakat lehessen elérni addig, ameddig ilyen óriási felesleggel és ilyen nehéz ipari tejérté­kesítási helyzettel kell megiküzdenünk. Való az, amit a képviselő úr mondott, hogy a német piac lezárása folytán úgyszólván vándorolnak vajjal telt vagonjaink Európán keresztül, míg valahol piacot találnak. Legutóbb Paris­ban sikerült egy vándorló tízvagónos vajkész­letet elhelyezni. (Propper Sándor: Éhes magyar gyermekek szívesen megennék! — Br. Bieder­mann Imre: Tessék a margaringyárakat leál­lítani! Ez az első! Ne csináljanak margarint! — Büchler József: Helyes!) Én az éhes magyar gyermekek érdekét nem tudom az éhes magyar parasztgyermekek érdekétől elválasztani, akik­nek szülei gyakran csak 4—5—6 fillérért tudják értékesíteni a tejet. Ez is éppen olyan magyar érdek és a magyar parasztgyerekek érdekeit hivatott kielégíteni. Ismétlem, ezen a téren el­mentem addig 1 a határig, ameddig azt hiszem, a szociális lehetőségek nem állnak szemben a gazdáknak nyújtandó helyzettel. Nekem azt, amit Budapest jobb fogyasztása, magasabb áru­fogyasztása nyújt, egyenlően és igazságosan kell a termelők között kiosztanom. Magamévá teszem és határozottan kijelentem, hogy ebben a szétosztásban, amennyire az lehetséges, első­sorban igenis a kisembereket, az életexiszten­ciájukkal ezen a kis tejkérdésen függő embe­reket akarom kielégíteni. Egészen természetes, hogy a termelő tehenészet álláspontján állok, mint földmívelésügyi miniszter és megváltozta­tom a képviselő úr terminológiáját: tudniillik a lefejő tehenészetet epiteton karakterisztikon­nak minősítem, a termelő tehenészetet pedig epiteton ornansnak. (Tetszés a jobb- és a bal­oldalon.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Turchányi Egon: T. Ház! A miniszter úr álláspontja szerény véleményem szerint ebben a kérdésben helyes princípiumon épül fel. Ké­rem, hogy ezt a helyes princípiumot továbbra is tartsa meg, A kivitelben a princípium he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom