Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-132

96 Âz országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1932 december l~én, csütörtökön. Kijelentem, hogy pártunk semmiféle kontingenst nem kért, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is kell! —- Propper Sándor: Ha az egészet lefoglalta magának, akkor minek a kontingens!) Mi a szellemi szükségmunkánál semmi egyebet nem nézünk, semmi egyébre nem vagyunk figyelemmel, semmi egyebet nem kívánunk és követelünk figyelembevenni, mint a rászorultságot, — még továbbmegyek — amely rászorultság nincs diplomához és nincs érettségihez kötve, hanem, sajnos, az élet súlyos terhe állapítja meg sok ezer embernél, hogy rászorul-e a szükségmunkára, igen vagy nem. (Büchler József: Ez elmélet. Ez nagyon szép. A gyakorlatban azonban mást mutat. — Eckhardt Tibor: Tavaly nem így történt!^ Mi akkor sem nézzük, amikor valaki kopogtat a lakásunkon, vagy egyéb helyütt, hogy szociáldemokrata, keresztényszocialista, vagy más párthoz tartozik-e az illető, mi mindannyian egyformán igyekszünk segíteni. (Propper Sándor: Kérem a címet, én majd odaküldöm a szegényeinket! — Kabók Lajos: Majd küldünk egypárat! — Büchler József: Maguk lefoglalnak ezret, a többit átengedik a baloldali pártoknak!) Ami igen t. képviselőtársam közbeszólását illeti, erre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, bennünket, akik, mint méltóztatnak tud.ni, fővárosi képviselők vagyunk, nem egy esetben keresnek fel önöktől emberek, a szoci áldemokratapárt tagjai, mi elhisszük, hogy önöket is felkeresik, mert a nyomorban nincs nártkülönbség. (Büchler József: Minket nem keres fel önök közül senki, mert tudják, hogy Önöknél megkapják! — Zaj! — Elnök csenget.) De rátérve a tárgyra, teljes egészében helyeslem a Nyukosz. beadványát, feliratát a Képviselőházhoz, hiszen azok a sérelmek, amelyek ebben foglaltatnak, s amelyeket ismételni nem kívánok, teljes egészükben fennállanak, és ezek tényleg reparálandók is. De méltóztassék megengedni annak kijelentését, hogy a Nyukosz. mint ilyen, sohasem támogatta — legalább az én tudtommal nem — egyes egyéneknek trafikengedélyekre vonatkozó kérelmét, nem kért olyan privilégiumokat és olyan jogokat, amelyekre talán a folyamodók nem szorultak volna rá és a kérés nem volna méltányos. Helytelenítem az általánosítást. Mert ha például valaki, akinek jó magas, túlmagas nyugdíja van, valaminő kedvezményt kér, ezeket a dupla elhelyezkedési lehetőségeket, dotálásokat magam is pártom nevében a legmesszebbmenőén helytelenítem. (Büchler József: Neveket említettem!) Azokat, t. képviselőtársam nem. a Nyukosz. támogatta, 'az lehetett egyéni akció. (Büchler József: En is ezt mondottam!) de a Nyukosz., mint érdemes testület, tudtommal senkinek sem trafik-, sem italmérési engedélyre, vagy egyéb kedvezményre vonatkozó kérelmét nem ajánlotta. Ezt az alkalmat használom fel itt, amikor a Nyukosz. benyújtott kérvényében a nyugdíjkérdésről is szó van, hogy az igen t. Háznak és a kormánynak a figyelmét felhívjam arra, hogy tele van a levegő a nyugdíjkérdés úíabb rendezésével. Álláspontom az, hogy amiképpen helytelen a nyugdíjkérdés generális, végleges rendezése akkor, amikor a gazdasági élet magas fokon áll, amikor az embereknek legjobban megy a sorukképpen olyan helytelen egy ilyen nagyfontosságú kérdést, amely ma száz- és százezer család vitális érdekeit érinti, akkor rendezni véglegesen, amikor a gazdasági helyzet mélyponton van. Tehát helyesen cselekednék a kormány akkor, ha ezt a kérdést akkor hozná^ szőnyegre, amikor már a gazdasági helyzet jobb, összehasonlíthatatlanul jobb, mint amilyen a mai. De azért mégis fel kell vetnem azt a kérdést, hogy a kormányzat igenis gondoskodjék arról, hogy a három-négyféle nyugdíjkategória végre egységesíttessék. Nem lehet különbséget tenni nyugdíjas és nyugdíjas között. Nem akarok itt az idő rövidsége miatt részletekbe bocsátkozni, de igenis kérem a kormányt arra, hogy a további nyugdíjcsökkentéseknek vessen gátat. Fel sem tételezem a jelenlegi kormányzatról azt, hogy a költségvetésben esetleg mutatkozó hiányokat ismét a közszolgálati alkalmazottaknál,^ speciálisan a nyugdíjasoknál akarná illetményeik csökkentése által behozni, és ezáltal helyreállítani a budget stabilitását. A legutóbbi nyugdíjrendezéseknél is egyenlőtlen mértékkel történt az iijabb nyugdíjak megállapítása.^ A magasabb kategóriáknál kevésbbé volt érezhető ez a nyugdíjcsökkentés, mint az alsóbb kategóriáknál. Azért említem ezt fel, hogy a kormányzat a jövőre nézve e tekintetben tartson mértéket, mert, mint mondottam, a további nyugdíjcsökkentésekhez a magam részéről sem járulok hozzá és pártunk részéről sem járulunk hozzá semmi körülmények között. Az államháztartás egyensúlyát másként is lehet biztosítani, mint örökösen és kizárólag az illetmények és a nyugdíjak csökkentésével. Itt fel kell hívnom a kormány figyelmét arra is, hogy már most lőj je le a levegőből azokat a hióbhíreket, amelyek azt mondják, hogy a lakbérilletményeket úgy a tényleges alkalmazottaknál, mint a nyugdíjasoknál meg akarják szüntetni. Nem hiszem, nem tételezem fel a kormányról, hogy a lakbérilletményeket meg akarná szűntetni, mert ez nemcsak a nyugdíjasoknak, nemcsak a közszolgálati alkalmazottaknak, hanem az iparnak és a kereskedelemnek jól felfogott érdeke ellen is volna. Ügy is üresek a boltok, úgy sincs foglalkoztatva eléggé a magyar ipar, hát mi történnék akkor, ha az országnak ezt az érdemes táborát vagy osztályát, ha úgy tetszik, ezt a társadalmi rétegét továbbra is meg akarjuk nyomorítani. Ezzel be is fejezem felszólalásomat — hiszen a költségvetésnél és egyéb alkalommal lesz bőven alkalmam ezekről a kérdésekről beszélni — azzal az ismételt hozzáadással és kéréssel a kormányhoz, hogy méltóztassék — sajnos, e kérdés tárgyalásánál miniszter úr nincs jelen — a legközelebbi alkalmat már csak a közhangulat nyugalmának további fenntartása céljából megragadni egy kormánynyilatkozatra — legyen az akár a miniszterelnöké, akár a pénzügyminiszteré — amelyben kijelentik, hogy nyugdíjcsökkentésről, a lakbérilletmények és a családi pótlékok elvonásáról szó sincs, a kormánynak áll rendelkezésére elég eszköz arra, hogy az esetleges hiányokat más úton is fedezze. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván valaki szójani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A kérvényi bizottság javaslatával szemben más javaslat be nem adatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Mielőtt áttérnék a 88. pontra, van szerencsém bejelenteni a t. Háznak, hogy a távozó Lukács Béla előadó urat Kóródi Katona János